Október tizennegyedike van

1066-ban ezen a napon zajlott le a hastingsi csata, a II. Harold vezette angolszászok és Hódító Vilmos normannjai között.
Úgy volt ez, hogy Hitvalló Edward halálát követően többen is jogot formáltak az angol trónra. A végül megkoronázott II. Haroldnak délen normann, északkeleten norvég támadással kellett szembenéznie. A normann veszélyt érezte fenyegetőbbnek, ám Vilmos serege a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudott áthajózni a Csatornán. Eközben Harald Hardrada norvég király partra szállt, s Fulfordnál legyőzte az angolszászokat. II. Harold serege elképesztő erőltetett menetben indult ellene, és szeptemberben Stamford Bridge-nél megsemmisítő csapást mért a betolakodókra. Négy nappal később viszont Vilmos mégis csak áthajózott Angliába. A pihenni vágyó II. Harold csapataira újabb kimerítő menetelés várt. Annak ellenére, hogy további népfölkelők csatlakozása is kilátásban volt, a király mégsem várt, sokak szerint türelmetlensége volt egyik oka az ütközet végkimenetelének, hiszen így lemondott arról, hogy akár jelentősnek is mondható számbeli fölénybe kerüljön. Akárhogy is alakultak az előzmények, mindkét fél tisztában volt azzal, hogy Hastingsnél döntő összecsapásra kerül majd sor.
A csatáról kevés leírás maradt fenn, és azok hitelessége is erősen megkérdőjelezhető. Az eseményeket többnyire később, elsősorban a győztesek szemszögéből rekonstruálták, így többször csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A vicc az, hogy a legismertebb források egyike nem krónika, hanem a bayeux-i kárpit. (Ez egy színezetlen szálakkal kihímzett 70 méter hosszú és 50 centi széles szalag, amely a hastingsi csata előkészületeit és lefolyását ábrázolja. A szőnyegen - vagy kárpiton, ki tudja, minek is készült? - látható 626 ember, 202 ló, 55 kutya, 505 egyéb állat, 49 fa, 37 épület, és 41 hajó, mindez a középkori képnyelvre jellemző sztereotipizált módon.)
Mindenesetre a végső döntést az hozta el, hogy Harold egy nyílvesszőtől megsebesült a szemén. Ám a közhiedelemmel ellentétben nem ekkor halt meg, hanem amikor a hitükben megrendült szászokat, köztük királyukat is, a normannok elkezdték lekaszabolni. A felkelők futásnak eredtek, a testőrök még kitartottak egy darabig, de rövidesen ők is meghátráltak. A sötétedés vetett véget az üldözésnek, mivel több normann lovas is szakadékba esett a szürkületben.
Hastingsnél valóban döntő ütközet volt. Nemcsak azért, mert 1066 karácsonyán Vilmost – rivális hiányában – angol királlyá koronázták, hanem azért is, mert a későbbiekben meg tudta szilárdítani hatalmát, kiérdemelve a „Hódító” melléknevet.

1806-ban e napon Jéna és Auerstadt között Napóleon súlyos vereséget mért a poroszokra. Nem sokkal virradat után Napóleon – aki 96 000 fős seregéből csak 54 000 katonát vetett be – rajtaütött Frigyes Lajos 38 000 emberén. Délután háromra a csata  eldőlt, a francia csapatok legyőzték a porosz-szász csapatokat és a beérkező 13 000 fős erősítést is.

1827-ben ezen a napon született Zichy Mihály festő, grafikus, illusztrátor. Fantasztikus élet az övé, fantasztikus művészete, fantasztikus minden, ami körülvette. Tanulóévei után  Moszkvában kötött ki cári rajztanárként, ahol szerencsétlenül beleszeretett Karolina nagyhercegnőbe.
Viszont szerencsére megismerkedett Lermontov költészetével, és a kor orosz  művészvilágával. Negyvenhét évesen szabadult a cári alkalmazásból, mivel annak idején a  feltételek közt szerepelt, hogy ha tíz év megszakítás nélküli munka után mondja fel az állását, fizetésével egyenértékű nyugdíjat kap.
Európai kalandtúra következett, melyben szerepelt Párizs, Berlin és Róma, valamint a zalai gyermekkori ház: aztán visszatért a cári udvarba, visszavonzotta a szerelem.
Én művészetével először még gyerek- és kamaszkorom határán az óriási, Zichy által illusztrált Arany-balladák albumban találkoztam, és aztán alaposabban utánajártam Zichynek, annyira tetszett az a könyv. A következőket tudtam meg Róla: Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével, aztán a párizsi Világkiállításra megfestette  A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes, csodálatos festményét, amelyet kicenzúrázták a kiállításról.
Azután, hogy visszatért Szentpétervárra főleg illusztrálással foglalkozott. Olyan nagyszerűségekkel, mint Az ember tragédiája, de ekkor készültek az Arany balladaillusztrációk is. Ezek gondolom, mindenki számára ismertek, de azt kevesebben tudják, hogy készített metszeteket, rajzokat Petőfi, Lermontov, Puskin verseihez és Gogol elbeszélésekhez is.
A cári udvarban pedig – belső használatra – erotikus tárgyú rajzokat is alkotott, és én azokat is nagyon szeretem, egyrészt mert nem tartom prűd viktoriánusnak magam, másrészt, mert gyönyörűek azok a rajzok, metszetek.
És azt tudjátok-e, hogy Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című eposzt, vagy minek nevezzem azt a gyönyörűséget? Bizony: Tbilisziben köztéri szobor és utca is viseli az Ő nevét.

1846. október tizennegyedikén született Schickedanz Albert, e sokoldalú művész, aki egyforma buzgalommal foglalkozott építészettel, festészettel, iparművészettel. Persze, elsősorban nagyszerű építészként ismerjük Őt, és e tekintetben hű gyermeke volt korának. Olyan nemzedéknek volt tagja, amely az akkor éppen legrohamosabban föllendülő Budapesten nem a jövőbe, hanem a múltba tekintett, művészi okulásait, sőt egész formanyelvét a klasszikus és reneszánsz alkotásokból merítette, és az akkori Budapest kapitalizálódó gazdasági világában rendületlenül ragaszkodott a hagyományok mohától díszes, konszolidált, kipróbált művészi hitvalláshoz.
Olyan szépséges épületeket köszönhetünk Neki, mint a Bajza utca 14-e szám alatti szépséges villa, a Batthyány-mauzóleum a Sírkertben, a Műcsarnok, a Milleneumi Emlékmű építészeti megoldása a Hősök terén, vagy a Szépművészeti Múzeum.

1894-ben ezen a napon született a Nagy Ravasz (amerikai) Költő, kedvenceim egyike, Edward Estlin Cummings, aki csak e. e. cummings néven jegyezte Verseit. Ez a csuda költő verseiben eredeti módon - kaotikusan és mégis közvetlenül - mesélt érzéki tapasztalatairól. A nyelvi játékok és a lírai forma szándékosan leegyszerűsítő világképpel egyesülnek költészetében, és vidám hangnemet vesznek fel, mely munkája ismertetőjegyévé vált. A végletekig fokozta formai kísérleteit és harcát a tudományos gondolkodásmód ellen. Individualista - szinte anarchista - módon felforgatta verseiben az írásmódot, furcsa tipográfiai trükkjeivel, önkényes rímeivel, ritmussal, nyelvvel, nyelvtannal téve érdekessé az írás külső megjelenését.
 Kritikai megítélése soha nem volt összhangban népszerűségével. A harmincas évek baloldali kritikusai munkáját szentimentálisnak és politikainak naivnak bélyegezték, a polgárok dühöngtek versein. Hívei, mint jómagam is azonban nem csak szóbeli és képi találékonyságát, hanem misztikus és anarchisztikus hitét is értékelik, szóval igazi, nagy Költőnek tartják.

magamban hordom a szívedet,
(a szívemben hordom a szíved).
mindig itt van velem,
bárhová megyek, mindig kell nekem.
és akármit teszek, bármi lesz,
te ott leszel, kedvesem.
a sors nem riaszt,
(mert te vagy a sors nekem).
nem kell világ ennél szebb,
(mert te vagy a világ: igen).

1911. október tizennegyedikén jegyezték be a Hunnia filmstúdiót, az első magyar filmvállalatot.

1926-ban ezen a napon jelent meg első alkalommal a Micimackó.

1947. október tizennegyedikén egy amerikai pilóta, Chuck Yeager X1 típusú kísérleti gépével berepülés közben első ízben lépte át a hangsebességet.

Hetvenegyedik születésünnepén Isten éltesse, és sokáig tartsa meg mindannyiunk örömére Nádas Pétert!