1762-ben ezen a napon született André Chénier, a tragikus sorsú francia költő. Mivel nem nagyon volt a jakobinusok híve, pontosabban: nagyon nem volt a jakobinus diktatúra híve,1794 márciusában letartóztatták, börtönbe vetették, majd két nappal Robespierre bukása előtt kivégezték. Racine-tól idézett, amikor a vesztőhelyre vitték.
Elmondható költészetéről, hogy egyetlen francia költő sem érezte meg a görög költészet szellemét annyira, mint Ő. Verseiben nem ritkán az attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesül. Életében mindössze két költeménye jelent meg nyomtatásban, ám számos kéziratot hagyott hátra, az irodalomtörténet mitikus alakja lett, annak ellenére, hogy induló költői pályáját erőszakosan félbeszakította a történelem. A Henri de Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett lelkesedést, de akkor aztán jelentőset. Attól kezdve – teljes joggal – a romantika előfutárának tartották, tartjuk Őt.
Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm legényke,
hívott a mosolya - beültem hát ölébe,
arcán, hajfürtjein és melle dombjain
babráltak önfeledt, ártatlan ujjaim.
S tudatlan vágyamat olykor gyengéd ütéssel
hűtötte le a szép, varázsos testű némber,
s ha meglátták velem az ifjú hódolók:
olyankor zuhogott legjobban rám a csók.
És mennyi, mennyi csók! Mind cuppanós és édes!
Kár, hogy csak cuppanást - a gyermek mást nem érez,
irígyelt is, ahány pásztor csak arra jött:
"Ez ám pocsékolás! Sok a jóból, kölyök!"
(Baranyi Ferenc fordítása)
1848. október harmincadikán vívták a Móga János vezette magyar honvédseregek és az Alfred zu Windischgrätz herceg, illetve Jellasics horvát bán által irányított egyesült császári hadak a Schwechat melletti csatát, mely az utóbbi fél győzelmével végződött. A mindkét oldalon csekély veszteségeket okozó összecsapás világossá tette, hogy a magyarok nem egyesíthetik erőiket a bécsi forradalmárokkal, tehát a schwechati ütközetben a szabadságharc hadvezérei kezdeményezési lehetőségüket is elveszítették. A magyar sereg a schwechati kudarc után egészen Pozsony környékéig menekült, ugyanakkor viszont az ütközetben nem szenvedett komoly veszteségeket. Szerencsénk volt azért is, mert a forradalmi Béccsel hátában az osztrákok nem vettek űzőbe minket, Windischgrätz visszafordult, hogy előbb „rendet csináljon” odahaza. A Schwechat melletti fiaskó nem is a vereség mérete miatt volt fájó, hanem azért, mert a magyar hadvezetés nem tudott élni egy hosszas hezitálás után megragadott lehetőséggel. Mógáék visszavonulása után hamarosan Bécs is letette a fegyvert Windischgrätzcel szemben, vagyis a kibontakozó szabadságharc Magyarország területére korlátozódott.
1871. október harmincadikán született Paul Valéry, a huszadik század egyik kimagasló tehetségű francia költője, aki a zenét és az építészetet tekintette a legmagasabb rendű műfajoknak, mert lételeme mindkettőnek a mögöttük működő ritmus, mely egységgé is kovácsolja őket. Egy naplófeljegyzése szerint a ritmus nem más, mint az aktus és az érzet közötti korrespondencia megteremtésének feltétele. A ritmusban tetten érhetők a pillanatok, a pillanat maga, melyben "a valóságos cselekedet összeforr a mély-énből feltörő álommal".
Csoda-e ezek után, ha költészete jellemző vonásának a zeneiséget, a versritmust nevezem meg?
Ettől függetlenül korai verseit később erősen megválogatta és gyökeresen átdolgozta - a parnasszisták és Mallarmé hatásától akart szabadulni -, és csupán 1920-ban adta ki André Gide ösztönzésére a Régi versek albuma című kötetében. Valéry első költői korszaka lezárulása után még megírta a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe című esszéjét, az Egy este Teste úrral című novellisztikus filozófiai riportját, valamint A német hódítás című politikai tanulmányát, majd két évtizedre elhallgatott. 1917-ben tért vissza az irodalomhoz az Ifjú Párka című terjedelmes költeményével, amely a Varázslatok című kötettel együtt a francia líra élvonalába emelte. Ez a költemény Rilkére is nagy hatást tett. A kortárs, főként fiatal írókra is hatott, így elsősorban az induló dadaistákra és szürrealistákra, rájuk azonban elsősorban személyiségével gyakorolt befolyást. A Varázslatok után Valéry költészete ismét elnémult. Nagy számban jelentette meg azonban esztétikai, politikai, filozófiai esszéit, dialógusait. És bármilyen remekek is ezek, én azért csak sajnálom, hogy Verset már alig írt aztán…
Sejtelmesen II.
Gonosz, bolondos,
akár egy méhe,
ajakam csókdos
égő fülébe.
Szeretem bágyadt
döbbeneted,
semmi kis vágyat
vegyítve veled.
döbbeneted,
semmi kis vágyat
vegyítve veled.
Meglepetések...
Véred zsibongott,
én adok hangot
s nevet a szélnek...
Véred zsibongott,
én adok hangot
s nevet a szélnek...
Hajad takar,
s józan és részeg
lelkem idézhet
amit akar.
(Szegzardy-Csengery József fordítása)
s józan és részeg
lelkem idézhet
amit akar.
(Szegzardy-Csengery József fordítása)
1882-ben ezen a napon született Bölöni György, író, újságíró. Talán sem tiszteletlen nem vagyok, sem nem túlzok, ha azt gondolom és mondom: érintőlegesen került volna csak be az irodalomtörténetbe, ha nem éri az a szerencse, hogy elnyerte Ady Endre barátságát. Legnagyobb élménye ez a barátság volt, és fő műve is ebből származott: Az igazi Ady. Egész munkásságának jellemzése benne rejlik ebben a megállapításban: Ady útján indult el, és a nagy barát örökségének segítségével jutott el a szocialista irodalomszemlélethez, melyet legteljesebben a róla írt könyvben fejezett ki.
1885-ben ezen a napon született Ezra Pound, amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, igen nagy kedvencem. Persze, tudom: Mussolini híve volt, és ez igen rossz pont nálam is, de Költészetének értékén nem változtat. Különben is, elsősorban gazdasági tekintetben volt a fasizmus híve, na, de nem védegetem tovább, mert hát ki vagyok én, hogy ilyen óriást védelmezni, mentegetni merjek?
Itáliával egyébként úgy került – és maradt – kapcsolatban, hogy 1908-ban Velencébe költözött, itt jelent meg A Lume Spento (Kialvó fénynél) című verseskötete. Ezután Londonba ment, ahol megismerkedett Yeatsszel, Frosttal, Joyce-szal és Eliottal, majd szervezte az irodalmi életet, segítette költőtársai újszerű törekvéseit, illetve a Poetry európai szerkesztője lett.
1928-ban visszatért Itáliába, Rapallóban telepedett le, itt élt 1944-ig. Mivel a háború kitörésekor a római rádióban Amerika-ellenes beszédeket tartott, 1944-ben letartóztatták, majd az Egyesült Államokba szállították, ám nem állították bíróság elé, hanem elmebetegnek nyilvánították. Neves kortársai közbenjárásával 1958-ban engedélyezték kiutazását: ekkor visszatért Olaszországba, pontosan Velencébe, és ott is hunyt el, 1972-ben.
A jócimbora balladája
Zelotes Simon mondja,
kevéssel a keresztre feszítés után
Hát elveszejté legjobb cimboránkat
Papok s gazok szégyenkeresztje?
Izmos legény volt, hajh, a cimboránk:
A hajókat s a nyílt tengert szerette.
Papok s gazok szégyenkeresztje?
Izmos legény volt, hajh, a cimboránk:
A hajókat s a nyílt tengert szerette.
Midőn bekerítették emberünket,
Mosolygott ajka, az áldott.
„Ezek hadd menjenek – szólt ránk mutatva –,
Vagy átkom hull reátok!”
Így szabadultunk a dárdagyűrűből –
Ő nézte a hordát, s felnevetett:
„Miért nem fogtatok el, midőn magamban
Róttam az utcákat s tereket?”
Aromás bort ittunk, rubinpirosat,
Hogy legutószor együtt ült velünk –
Nem kappan pap, de férfi volt a talpán,
S jó cimbora volt: a mi emberünk.
Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom,
Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel:
Tenger fia volt, nem kopasz tudós,
Ki molyrágott iratcsomókba vész el.
Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták,
S már örvendeztek is halálán.
„Menyegzőre megyek – így mondta ő –,
Pedig tudom: keresztfa vár rám.
Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam;
S a halott szíve újra melegen vert –
Most láttok újabb, szomorú csodát:
Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert.”
Isten fia volt a hű cimbora,
S munkált a testvérek javán.
Láttam, mint rémített meg százakat,
S én láttam őt a fán.
Szöget vertek belé, s ő nem sikongott,
Pedig dőlt már a vére, mint patak;
Az ég kármin kutyái ordítottak,
De ő jajszóra sem fakadt.
Láttam, hogy rémített meg százakat
Az Olajfák hegyén:
Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből
Rájuk villant a szürke fény.
Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
S mit nem gyűrhet le a vihar –
Mint az ár, melyet megfélemlített
Feddő, szelíd szavaival.
Nagy mester volt a mi cimboránk,
Nem kezdte ki gúny és nevetség;
Bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
Hogy végre most megölte testét.
Én láttam őt még lépes mézet enni,
Mióta fölszegezték.
(Képes Géza fordítása)
1906. október harmincadikán végső
nyugalomra helyezték Thököly Imre hamvait Késmárkon, szülővárosának új evangélikus
templomában, ahol elhelyezték palástját és zászlaját is, valamint azt a
feliratos domborművet, amely izmiti sírját is borította.
1907. október harmincadikán született Ránki György, zeneszerző. Molnár Antal zeneesztéta biztatására jelentkezett 1926-ban a Zeneakadémia zeneszerzés szakára, ahol 1930-ban Kodály Zoltán növendékeként diplomázott. Zeneszerzőként figyelme a népzenére irányult, és Lajtha László irányításával tanulmányozta a Néprajzi Múzeum hazai és európai néprajzi-népzenei anyagát. Ezt követően Párizsban a Musée de l'Homme-ban, illetve Londonban folytatta ezirányú tanulmányait.
1947-1949 között a Magyar Rádió zenei osztályát vezette, közben egyre többet komponált. Első sikerét az 1950-ben rádiós gyermekoperaként bemutatott, majd 1953-ban egész estés színpadi művé átdolgozott Pomádé király új ruhája című vígoperájával aratta. Később a filmzenétől a szimfonikus alkotásokig, táncdaltól a balettig a legkülönbözőbb zenei műfajokban és stílusokban bizonyította sokoldalú tehetségét. Tevékenysége elismeréseként 1954-ben Kossuth-díjban, 1952-ben és 1957-ben Erkel Ferenc-díjban részesült, 1963-ban Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész címmel tüntették ki, 1987-ben neki ítélték a Bartók-Pásztory-díjat.
Fő művei voltak, a már említett Pomádé király új ruhája, A két koldusdiák, a Holdbéli csónakos; filmzenéi közül egészen feledhetetlenek a Körhinta, a Hattyúdal, benne a híres Villa Negra románcával.
1907. október harmincadikán született Ránki György, zeneszerző. Molnár Antal zeneesztéta biztatására jelentkezett 1926-ban a Zeneakadémia zeneszerzés szakára, ahol 1930-ban Kodály Zoltán növendékeként diplomázott. Zeneszerzőként figyelme a népzenére irányult, és Lajtha László irányításával tanulmányozta a Néprajzi Múzeum hazai és európai néprajzi-népzenei anyagát. Ezt követően Párizsban a Musée de l'Homme-ban, illetve Londonban folytatta ezirányú tanulmányait.
1947-1949 között a Magyar Rádió zenei osztályát vezette, közben egyre többet komponált. Első sikerét az 1950-ben rádiós gyermekoperaként bemutatott, majd 1953-ban egész estés színpadi művé átdolgozott Pomádé király új ruhája című vígoperájával aratta. Később a filmzenétől a szimfonikus alkotásokig, táncdaltól a balettig a legkülönbözőbb zenei műfajokban és stílusokban bizonyította sokoldalú tehetségét. Tevékenysége elismeréseként 1954-ben Kossuth-díjban, 1952-ben és 1957-ben Erkel Ferenc-díjban részesült, 1963-ban Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész címmel tüntették ki, 1987-ben neki ítélték a Bartók-Pásztory-díjat.
Fő művei voltak, a már említett Pomádé király új ruhája, A két koldusdiák, a Holdbéli csónakos; filmzenéi közül egészen feledhetetlenek a Körhinta, a Hattyúdal, benne a híres Villa Negra románcával.
1918-ban ezen a napon kezdődött az őszirózsásnak nevezett polgári demokratikus forradalom, melynek előzménye az elhúzódó világháború miatt érzett elégedetlenség a munkások, a katonák, a radikális és liberális polgárság és az értelmiség jelentős csoportjaiban. 1918. október 25-én, amikor már a Monarchia széthullása küszöbön állt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Függetlenségi és 48-as Párt és a Polgári Radikális Párt megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot. A Károlyi Mihály elnökletével létrejött testület 12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befejezését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, mélyreható demokratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül. A tüntetők azonosultak a Nemzeti Tanács céljaival, és Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését követelték. IV. Károly – ellentétben az általános várakozással – nem Károlyi Mihály grófot nevezte ki miniszterelnöknek: Megalakult a Hadik-kormány. Válaszként tüntetés kezdődött Budapesten, amely az éjszaka folyamán felkelésbe csapott át. A Nemzeti Tanácsot támogató felfegyverzett munkás- és katonatömegek elfoglalták a középületeket és elfogták a főváros katonai parancsnokát, követelték az önálló magyar köztársaság kikiáltását, megakadályozták egy menetszázad frontra indítását, kiszabadították a politikai foglyokat. 1918. október 31-én reggel győzött az „őszirózsás forradalom”, hatalmas tömeg ünnepelt az utcákon. A katonák a letépett K. U. K. sapkajelvények helyére, a civilek kabátjuk gomblyukába őszirózsát tűztek, így teremtették meg a forradalom szimbólumát.
Ugyanezen a napon, 1918. október harmincadikán jött létre Csehszlovákia, a régi Csehországból, Morvaországból, Sziléziából, valamint utóbb az első világháborút lezáró békeszerződés értelmében az országhoz csatolt magyar Felvidékből alakult demokratikus köztársaság.
1953-ban ezen a napon a Nobel- békedíjat
Albert Schweitzernek, elzászi német teológusnak, lelkésznek, orgonaművésznek,
tanárnak, orvosnak, egyszóval egy nagyszerű Embernek ítélték.
1960-ban október harmincadikán született Diego
Armando Maradona, világbajnok argentin labdarúgó, edző. Tizenöt éves korában
lett profi labdarúgó, az argentin-válogatott tagja, melyben 1977-ben tizenhat
évesen mutatkozott be, éppenséggel egy Magyarország elleni barátságos
mérkőzésen. Góljaival jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1986-os mexikói
világbajnokságot Argentína nyerte. 2000-ben a FIFA szavazásán elnyerte az
évszázad labdarúgója címet. Én azt gondolom, joggal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése