OKTÓBER 6.

Ormai Norbert, Kazinczy Lajos, Ludwig Hauk, Lenkey János
 (Ők azok, akiket méltatlanul elfeledünk az aradiak közt emlegetni, pedig ők is ott haltak vértanúhalált)
Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly,
Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos
gróf Batthyány Lajos

A magyar Golgotán
"Mily csekély az én áldozatom,
ha Krisztus urunkéhoz mérem."
Így szólt Láhner, aztán elnémult,
elhallgatott mindörökre, végleg.

Sötét volt az a hajnal, sötét és gonosz,
hideg, goromba szél fútt Pesten,
és ugyanaz süvített Aradon.
A Nap sűrű felhőkbe bújt.
Poeltenberg lett az első: haláltusája
szörnyű és hosszú volt,
kegyetlen, akár az őszi szél,
mely talpa alá hidegen fútt.
"Dühös bosszú juttatott ide."
- mielőtt a hurok kerekült, megfelelt.

És szorult aztán a hurok még nyolcszor:
ügyes volt a Bakó, hisz óriásokat veszejtett
- közben Pesten már a sortűz elpergett -:
lógott már Török Ignác, lógott Leiningen.
Lahner Györgynek meg születésnapja volt,
ötvennégy éves lett aznap éppen;
és soha többé nem lett idősebb.
Damjanich szenvedett legtöbbet:
őt csak megfojtani tudta a bakó,
mert túl magas volt, függni nem tudott -
földre ért le a lába -, nem lóghatott.
Nagysándor fütyürészve és szivarját szívva
állt a bitófa alá. De többé nem szivarozott.
Vécseynek már nem maradt társa,
nem volt kitől elbúcsúzhasson,
a halott Damjanich kezét csókolta.

Kisst, Lázárt, Dessewfyt és Schweidelt
puskagolyó röptette egy másik világba,
egy szebbikbe. Tudja az Isten.
"Az Úr adta a szívet, lelket nekem,
mely népem, hazám szolgálatáért lángolt."
- e szavakkal halt meg Vécsey Károly,
s ki merné kétségbe vonni szavait,
mit a halál pecsételt meg?
Míg Török Isten ítélőszéke elé állt,
parányi súlynak nevezte életét,
mit odatett az Úr trónusához mázsányi
súlyként. Nagysándor alázatos lélekkel
járult Istene elébe.

***   ***   ***
1848. október hatodikán tört ki a második bécsi forradalom abban a nevezetes esztendőben. Ezen a napon a birodalom csapatai felkészültek a főváros elhagyására, hogy a magyar forradalom leverésére induljanak. (Ne feledjük: már túl vagyunk a pákozdi ütközeten, ahol a magyar sereg győzelmet aratott.) A forradalommal szimpatizáló tömeg azonban megpróbálta megakadályozni őket a város elhagyásában, ami utcai összecsapásokat eredményezett. A Tabor-hídnál a felkelők előbb a katonaságot, majd a segítségére siető belvárosi nemzetőrséget is megfutamították. A tömeg megostromolta a hadügyminisztérium épületét és végzett Latour hadügyminiszterrel, holttestét egy lámpaoszlopra akasztották fel. Másnap Ferdinánd császár álruhában menekült a rebellis városból Olmützbe. A bécsiek közt elterjedt a hír, hogy a magyar népfölkelő hadsereg átlépte a határt, és Bécs fele tart: tudjuk, sajnos ez nem így volt, tökedlenkedtünk a határon, nemzetközi jogra hivatkozva: az osztrákok október végén korántsem voltak ennyire finnyásak.
Mindenesetre a császárhű erők időt nyertek, október 26-án Windischgatz és Jellasics tábornokok vezetésével a császári csapatok megkezdték Bécs ostromát, és harmincegyedikére megszállták a városközpontot. A város védelmét Bem József vezette, aki a bukás előtt még el tudott menekülni. A forradalom többi vezetőjét a megtorlás során kivégezték.
Lényegében az aradi tábornokok és Batthyányi kivégzését is ezért tették az osztrákok hatodikára: emlékeztetőül, figyelmeztetésként, bosszúból.

1887-ben e napon született Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy ismerjük és tiszteljük Őt: Le Corbusier, a 20. század egyik legsokoldalúbb építészegyénisége.
Autodidakta művész volt, aki kezdetben zománc­művességet és óravésnökséget tanult apja műhelyében.  Érdeklődő, kísérletező egyénisége a  reneszánsz polihisztoraira emlékeztet: építész, festő, szobrász, bútortervező és író volt egy személyben.
A legjelentősebb alkotásai a második világháború után keletkeztek. 1946-tól kezdi építeni azokat nagy lakóegységeket, amelyek hatalmas vasbeton lakóházak több száz lakással. (Ez a Bauhaus hatását jelzi, ahol egy időben képezte magát.)
Legnevezetesebb munkáját, a franciaországi Ronchamp búcsújárótemplomát 1950-ben építette. A kisméretű templom íves falaival szinte szoborszerű épület. A tető szokatlan formája egy hajó orrára emlékeztet. A  hófehér falakat betonból öntötték. A kisméretű, téglalap alakú ablakokon keresztülhaladva a fény misztikus hangulatot teremt a templomban.
A művész az ötvenes évektől haláláig India állam megren­deléseinek tett eleget, többek közt Csandígarh városban, mely néhány év alatt nőtt ki a  földből. Belvárosában az Igazságügyi Palota mellett hajósklub, művészeti főiskola, múzeum és parlament is épült tervei alapján.

1889-ben ezen a napon nyílt meg Párizsban, a Pigalle-on, a Montmartre mellett a világ leghíresebb mulatója, a Moulin Rouge. Többek között La Goulue, Josephine Baker és Frank Sinatra is felléptek a híres szórakozóhelyen. A Moulin Rouge-ról 1952-ben és 2001-ben készült filmeket Oscarra jelölték.

1914. október hatodikán született Thor Heyerdahl, norvég kutató, aki elsősorban azzal vált hírnevessé, hogy 1970-ben egy papirusznádból készült hajó, a Ra II segítségével próbált eljutni a marokkói Safi kikötőjéből a karibi szigetvilágba. A tudós merész kísérlete sikerrel zárult, vagyis bebizonyosodott, hogy az ókori Mediterráneum népeinek lehetőségében állt Amerika felfedezése, persze ez nem jelent bizonyítékot arra, hogy az egyiptomiak, vagy a főníciaiak valóban meg is próbálkoztak az átkeléssel.
„A civilizáció attól a pillanattól kezdett el nőni, hogy kommunikáltunk egymással – különösen igaz ez a tengeri kommunikációra, ami lehetővé tette, hogy az emberek inspirációt és ötleteket szerezzenek egymástól, és nyersanyagokat cseréljenek.”

1944-ben ezen a napon Budapesten kommunista vezetésű partizánok egy csoportja (a Marót-csoport) felrobbantották Gömbös Gyula korábbi magyar fasisztabarát miniszterelnök szobrát, mely az Erzsébet híd budai hídfőjénél állt.

1973. október hatodikán, a legnagyobb zsidó ünnep, jóm kippúr napján délután 2 órakor az egyiptomi erők megtámadták Izraelt.  Kétéltű járművekkel 70 000 gyalogos és 1 000 tank kelt át a Szuezi-csatornán tüzérségi zárótűz kíséretében. A támadások elképesztő pontossággal mentek végbe, és néhány óra múlva az izraeliek első védelmi vonala összeomlott.
Ezzel egy időben északon a szír csapatok is megindultak, 1000 harckocsi, 30 000 gyalogos lendült támadásba.
Tíz napig az izraeli hadsereg az összeomlás szélén állt, de október tizenhatodikától fordult a kocka: Ariél Sárón tábornok csapataival hirtelen támadásba lendült, az egyiptomi védelmi vonal ellen. Az addig szilárdnak tűnő védelem már az első csapások hatására kezdett szétesni. A több tízezer főt számláló megmaradt egyiptomi erők az izraeli hadsereg és a Szuezi-csatorna közé szorultak.
Október 22-én, a háború tizenhatodik napján megszületett a fegyverszünet, de az arabok, akik nem bírtak beletörődni a vereségbe még három napon át folytatták a harcot. Végül október 25-én minden fronton elcsitultak a fegyverek és 1948, Izrael állam megalakulása óta először mindkét arab ország kötelezte magát a béketárgyalások megindítására, bár ezt csak végül a veszteségektől kimerült Egyiptom tette meg, amiért a többi arab állam élesen elítélte.