Abban a
tűzvészben, amely három napon át, 1871. október 8 – 10. között pusztított az
amerikai Chicagóban, a város egész üzleti negyede, körülbelül 4
négyzetmérföldnyi terület égett le. A körülmények ideálisak voltak, a hosszú,
forró nyár után a fából készült épületek a legkisebb szikrától is belobbantak.
A város délnyugati részén felcsapó lángok gyorsan terjedtek északkeleti irányba, átjutottak a folyón és csak a Michigan-tónál aludtak ki.
Körülbelül 250 ezer ember halt meg, és 90 ezren váltak hajléktalanná. Az anyagi kárt 200 millió dollárra becsülték.
Senki nem tudja pontosan, hogyan keletkezett a tűzvész, de az azóta is keringő történet szerint egy külvárosi istállóban egy tehén rúghatta fel a lámpát, ami miatt lángra lobbant a széna és faforgács.
Az erős nyugati szélben a tűz gyorsan terjedt, ám a ház ahonnan indult, a csodával határos módon sértetlen maradt., ugyanis a szél a város központja felé fújta a lángokat.
Éjszakára már a folyó melletti területek is égtek, és a szél átrepítette a lángcsóvákat a víz felett. A tűzoltók szinte semmit nem tudtak kezdeni: a belvárosban felhalmozott gabona, fatelepek, a működő szeszfőzdék pillanatok alatt lángra kaptak. Erejüket megfeszítve dolgoztak, de a rendelkezésre álló eszközökkel (17 ló vontatta tűzoltókocsi és 23 szekér) nem tudták eloltani a tüzet. A lángok több száz láb magasra csaptak, a levegőt izzó parázs töltötte meg. A város központjában minden épület leégett, a városháza, az operaház, szállodák, színházak. A biztonságosnak hitt Első Nemzeti Bank fémvázas szerkezete a hőtől annyira kitágult, hogy falai összeomlottak.
A lángok végül maguktól aludtak ki.
1902. október nyolcadikán adták át Budapesten az Országházat.
Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombattól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgyűlés a századok során. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli Pozsonyban; de épp az idő tájt már többször felvetődött, hogy a törvényhozásnak a formálódó régi-új fővárosba, Pest-Budára kellene költöznie, ám az épület felépítéséről végül csak 1880-ban született törvény, melynek alapján tervpályázatot írtak ki.
Tizenkilenc terv érkezett, de csak négy díjat osztottak ki, és a megbízást végül Steindl Imre kapta.
Steindl a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú és tömeghatású épületet tervezett, mely részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, így a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg.
Az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.
Az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas: központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház és a volt főrendiház ülésterme: az irodahelyiségek száma kétszáz fölötti. Kívül és belül több mint 200 szobor, számtalan jeles freskó és festmény díszíti.
1940-ben ezen a napon Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta búcsúhangversenyt adtak Budapesten, majd - nem sokkal később - az Egyesült Államokba távoztak.
1970-ben október nyolcadikán röppent világgá a hír: az irodalmi Nobel-díjat Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin kapta.
Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a Nobel díjátadást szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minősíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki. (Sic!)
Márpedig Szolzsenyicin a legjobb, legszebb orosz irodalmi hagyományok folytatója volt, Tolsztoj, Dosztojevszkij méltó örököse. Minden írását, regényét, kisregényét nagyon, nagyon szeretem, de azért, ha pisztolyt szorít valaki a halántékomhoz, és úgy kérdezi, melyik a fő kedvencem, akkor a Rákosztály című csodáját fogom megjelölni, és ajánlani olvasásra.
2005-ben ezen a napon hatalmas, a Richter-skála szerinti 7.6-es erősségű földrengés rázta meg Pakisztán Kasmír tartományát, mely 30.000 halottat, és ettől is több sebesült áldozatot követelt.
A város délnyugati részén felcsapó lángok gyorsan terjedtek északkeleti irányba, átjutottak a folyón és csak a Michigan-tónál aludtak ki.
Körülbelül 250 ezer ember halt meg, és 90 ezren váltak hajléktalanná. Az anyagi kárt 200 millió dollárra becsülték.
Senki nem tudja pontosan, hogyan keletkezett a tűzvész, de az azóta is keringő történet szerint egy külvárosi istállóban egy tehén rúghatta fel a lámpát, ami miatt lángra lobbant a széna és faforgács.
Az erős nyugati szélben a tűz gyorsan terjedt, ám a ház ahonnan indult, a csodával határos módon sértetlen maradt., ugyanis a szél a város központja felé fújta a lángokat.
Éjszakára már a folyó melletti területek is égtek, és a szél átrepítette a lángcsóvákat a víz felett. A tűzoltók szinte semmit nem tudtak kezdeni: a belvárosban felhalmozott gabona, fatelepek, a működő szeszfőzdék pillanatok alatt lángra kaptak. Erejüket megfeszítve dolgoztak, de a rendelkezésre álló eszközökkel (17 ló vontatta tűzoltókocsi és 23 szekér) nem tudták eloltani a tüzet. A lángok több száz láb magasra csaptak, a levegőt izzó parázs töltötte meg. A város központjában minden épület leégett, a városháza, az operaház, szállodák, színházak. A biztonságosnak hitt Első Nemzeti Bank fémvázas szerkezete a hőtől annyira kitágult, hogy falai összeomlottak.
A lángok végül maguktól aludtak ki.
1902. október nyolcadikán adták át Budapesten az Országházat.
Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombattól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgyűlés a századok során. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli Pozsonyban; de épp az idő tájt már többször felvetődött, hogy a törvényhozásnak a formálódó régi-új fővárosba, Pest-Budára kellene költöznie, ám az épület felépítéséről végül csak 1880-ban született törvény, melynek alapján tervpályázatot írtak ki.
Tizenkilenc terv érkezett, de csak négy díjat osztottak ki, és a megbízást végül Steindl Imre kapta.
Steindl a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú és tömeghatású épületet tervezett, mely részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, így a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg.
Az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.
Az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas: központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház és a volt főrendiház ülésterme: az irodahelyiségek száma kétszáz fölötti. Kívül és belül több mint 200 szobor, számtalan jeles freskó és festmény díszíti.
1940-ben ezen a napon Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta búcsúhangversenyt adtak Budapesten, majd - nem sokkal később - az Egyesült Államokba távoztak.
1970-ben október nyolcadikán röppent világgá a hír: az irodalmi Nobel-díjat Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin kapta.
Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a Nobel díjátadást szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minősíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki. (Sic!)
Márpedig Szolzsenyicin a legjobb, legszebb orosz irodalmi hagyományok folytatója volt, Tolsztoj, Dosztojevszkij méltó örököse. Minden írását, regényét, kisregényét nagyon, nagyon szeretem, de azért, ha pisztolyt szorít valaki a halántékomhoz, és úgy kérdezi, melyik a fő kedvencem, akkor a Rákosztály című csodáját fogom megjelölni, és ajánlani olvasásra.
2005-ben ezen a napon hatalmas, a Richter-skála szerinti 7.6-es erősségű földrengés rázta meg Pakisztán Kasmír tartományát, mely 30.000 halottat, és ettől is több sebesült áldozatot követelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése