Október huszonkettedike van

1811-ben e napon született Liszt Ferenc, a romantika korának legjelentősebb magyar zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze.

1822-ben ezen a napon született Orlay Petrich Soma, a 19. századi történeti festészet jeles alakja. Anyai ágon Petőfi másod-unokatestvére volt. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Itt volt, hogy tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. Mi több: akkoriban Jókai Móric terve volt, hogy az ország egyik legnevesebb festője legyen, Orlay pedig a legjelentősebb regényíró címet tűzte ki maga elé. Petőfi persze már akkor is Petőfi akart lenni. (Hogy Jókaiból és Orlayból mi lett, azt meg tudjuk.)
Neves történeti képei voltak a Szent István ébredése, a II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban, a Zách Felicián és a Milton az Elveszett Paradicsomot tollba mondja. Ezeken kívül festett számos arcképet és megfestette Petőfi Debrecenben című nevezetes képét, mely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fűtetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken írva ábrázolja a nagy költőt.

1895-ben ezen a napon vasúti szerencsétlenség volt Párizsban a Montparnasse pályaudvaron. A Granville-Párizs expressz túlfutott a megállóhelyén, majdnem 30 métert tett meg az állomáscsarnokban, áttört egy 60 centiméteres téglafalon, egy teraszon, és végül a Place de Rennes-en, az orrán állt meg, 10 méteres magasságban. A balesetet csodával határos módon a szerelvényen tartózkodók mindegyike túlélte, azonban 5 ember könnyebben megsérült: két utas, egy tűzoltó és két vasúti dolgozó. Egy nő vesztette életét, aki az utcán állt miközben a szerelvény lezuhant.

1913. október huszonkettedikén született Budapesten Friedmann Endre Ernő néven Robert Capa,  20. század egyik legnagyobb fotográfusa. Az 1930-as évektől foglalkozott fényképezéssel, először a berlini Dephot fotóügynökség munkatársaként. 1933-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott André Kertésszel, Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral (Chim), és megismerkedett élete nagy szerelmével, az ugyancsak fotográfus Gerda Taróval. 1935-ben vette fel a Robert Capa nevet, 1936–1937-ben a spanyolországi polgárháborúban készült felvételei már ezen a néven jelentek meg a képes újságokban. 1939-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. 1941 és 1945 között a Life magazin fotóriportereként tevékenykedett az európai hadszíntereken. A Magnum fotóügynökség egyik megalapítója. 1954 májusában, Vietnamban taposóaknára lépve vesztette életét.
Elsősorban haditudósító riporter volt, akiben a kiváló újságíró valamennyi fontos tulajdonsága: szívósság, a szükséges erőszakosság a helyszínekre eljutásban, találékonyság és a kapcsolatteremtő képesség jó arányban párosult egy nagy művész adottságaival: nagyfokú érzékenységgel, témafelismerő és -kiválasztó képességgel, valamint kompozíciós készséggel.

Ezen a napon 1956-ban Wladyslaw Gomulka győzött Varsóban, ő lett a LEMP KB első titkára. Mivel igazi reformerként volt ismert, Moszkvában begazolt a pártvezetés, Hruscsov szovjet pártfőtitkár Varsóba repült, közben a szovjet csapatokat mozgósították. Küszöbön állt egy katonai beavatkozás lehetősége, de Gomulka és a lengyel vezetők határozottan kiálltak a Varsói Szerződés szövetségi rendszere mellett, ezzel sikerül elhárítniuk a veszélyt. Fontos ezzel összefüggésben elmondani, hogy a magyarországi reformellenzék a lengyelországi reformerekkel és az őket támogató tüntetőkkel rokonszenvezett, és a diákszervezkedés is felgyorsult az egész országban. Ezen a napon a különböző egyetemek küldötteiket a Budapesti Műszaki Egyetemre irányították, ahol egy nagygyűlés zajlott le. Az egyetemisták itt elhatározták, hogy másnap délután három órára a lengyel néppel szimpatizáló tüntetést hirdetnek Budapesten.

1962. október huszonkettedikén robbant ki a kubai rakétaválság, miután amerikai kémrepülőgépek felvételei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió nukleáris töltetek befogadására alkalmas rakétákat telepített a karib-tengeri szigetre. A váratlan offenzív lépés komoly konfliktust eredményezett a két nagyhatalom között, Kennedy amerikai elnök és Hruscsov pártfőtitkár azonban végül tárgyalásos úton rendezték a vitát, ezzel pedig megelőzték egy nukleáris világháború kirobbanását.

1964. október huszonkettedikén Stockholmban az irodalmi Nobel-díjat Jean-Paul Sartre-nak ítélték: a díjat az író-filozófus visszautasította, arra hivatkozva, hogy „burzsoá díj, amelyet burzsoák osztanak”, és kijelentette: „Egy író nem engedheti meg, hogy intézményt csináljanak belőle, még akkor sem, ha ez a legmegtisztelőbb formában történik.”