Október huszonhetedike van

Ha még nem jutott volna el a hír Hozzád, most szólok: óraállítás éjszakája volt. Három órakor két órára kellett visszaállítani a mutatókat. Persze, tán még most se késő, hisz vasárnap van. De hétfőn már kerülhetsz bajba is, ha elmulasztod!

A hagyomány, legenda szerint 1275-ben ezen a napon alapították meg Amszterdam városát, 1682-ben pedig – ez viszont történelmi tény -  az amerikai Philadelphiát.

1492-ben ezen a napon érkezett Kolumbusz Kristóf Kuba partjaihoz.

1728-ban ezen a napon született James Cook, angol felfedező, aki 18 éves korában szegődött el hajósinasnak egy szénszállító bárkára. Bejárta az angol, holland, norvég és balti-tengeri kikötőket, nagy tapasztalatot szerezve. Aztán a brit hadiflottához került, és három jelentős, nagy utazást tett.
Az elsőt 1768 – 71. között, amikor is pontosan feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot.
Elsőként Cook pillantotta meg az Antarktiszt, második útja során, továbbá pontosította néhány ismert sziget helyzetét, és újakat fedezett fel. Ő a névadója az Új-Hebridáknak, Új- Kaledóniának.
Harmadik útjáról nem tért aztán vissza. Ekkor (1776 és 1779 között) 20 000 fontos jutalom ellenében kutatta az Alaszka, Kanada arktikus partjainál a feltételezett jégmentes átjárót, a régóta keresett északnyugatit.
1778. augusztusának végén az alaszkai összefüggő jégtakaró a hajókat visszafordulásra kényszerítette, Cook Hawaii felé indult, ám ott 1779. februárjában véres összetűzésbe keveredett bennszülöttekkel, akik több társával együtt megölték, fejét levágták, testét feldarabolták.

1736. október huszonhetedikén született James Macpherson, skót költő, a nevezetes Osszián-dalok szerzője. Ez a hírneves a kelta bárd annak idején lenyűgözte fél Európát, még a drága Arany János is lelkesedett érte, érte, aki soha nem létezett, csak Macpherson képzeletében.
A korlátlan képzelőerővel, tagadhatatlan irodalmi tehetséggel és nyelvérzékkel megáldott skót ifjú James már diákként rengeteg verset írt, de ezeket később olyan rossznak találta, hogy saját kezével égette el őket. Az egyetem után szülővárosában lett tanár, ekkoriban nyűgözte le a felvidéki őslakók gael nyelve. Hamarosan gyűjtőútra indult a hegyekbe, és aztán előállt egy általa fordított vers- és mesetöredékeket tartalmazó kötettel. A könyv váratlan és nagy sikert aratott, így Macpherson 1760-ban közadakozásból indulhatott újabb gyűjtőútra.
És aztán,  a skót hazafiak legnagyobb örömére, egy év múlva bejelentette: nagy kelta eposzra bukkant a 3. században élt Fingal királyról, amelyet annak fia, Osszián írt. A Fingal 1762-ben jelent meg angolul. A következő években újabb és újabb, szintén ritmikus prózában született hőskölteményekre „bukkant” Macpherson, míg végül 1765-ben megjelentek Osszián összegyűjtött művei.
Neves, nagy – és ami azt illeti remek – irodalmi humbug volt ez, szépséges átverés. No, meg nagy hatású, ha meggondoljuk, hogy az ossziáni eposzok nyomán virágzott ki a szentimentalizmus, és végső soron a  romantika. Az eposzokat szinte minden nyelvre lefordították, Franciaországban még színpadra is vitték. Napóleon és Jefferson amerikai elnök kedvenc olvasmányai közé tartoztak. Goethe saját fordításában illesztett be részleteket Az ifjú Werther szenvedéseibe, a Fingal ihlette Mendelssohn Hebridák nyitányát, a romantikus festők is előszeretettel választottak témát az Osszián-eposzokból.
Persze végül lebuktatták szegény James-t, de azért ne sajnáljuk, mert ügyes hamisításával hírnevet és vagyont is szerzett.

1759-ben ezen a napon született Kazinczy Ferenc költő, irodalomszervező,  a nyelvújítás vezéralakja, az MTA tagja. Tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Már-már az egész irodalmi élet vezetése kezében volt, amikor a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1794. decemberében letartóztatták, Budára vitték és perbe fogták. 1795. május nyolcadikán fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték: ezt az ítéletet három héttel később a király várfogságra enyhítette. És 2387 napot fogságban töltött el,  különösen az első időkben embertelen körülmények között. A fogság osztja két részre gondolkodását, irodalmi tevékenységét is. Az első részt a felvilágosodás eszméinek hatása és a szentimentalista stílushoz való vonzódás jellemezte, a második,  jóval hosszabb időszakában inkább a klasszicizmus művelődéseszménye és ízlésvilága érvényesült. Ekkor került előtérbeNála az ízlés nevelése, a választékos stílus, a nyugati irodalmi minták követésének igénye és fontosságának hirdetése.

Írói érdem
Szólj, s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább! ismerlek egészen.
     Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
     Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.
***    ***   ***
A nyelvrontók
Rontott, mert építni akart, Palladio; benne
     Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.
A művész érzette magát, s Neked én fogok, úgy mond,
     Törvényt és példát adni, de nem te nekem.
S ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja: ki több itt,
     A művész-e vagy a szolgai tompa szokás.

1782. október huszonhetedikén született Niccoló Paganini, olasz hegedűművész és zeneszerző, az “ördög hegedűse”. Hegedűvirtuózként, fellépésein ragyogóan improvizált, színészkedett és trükköket is bemutatott – átvágott egy-két húrt a hegedűn, és a többin folytatta az előadást. Egyetlen húron – a g-n – is adott elő darabokat. Gyakran élt a XVII-XVIII. században kedvelt scordaturával, a húrok elhangolásával, ami szokatlan akkordfogásokat tett lehetővé, és alkalmas volt a hangszín változtatására.
Zeneszerzőként főleg a Capricciók, hat hegedűversenye és variációsorozatai jelentősek, ezek is főként technikai értelemben, mert amúgy dallamalkotása nem volt jelentős, Kreutzer és Rode epigonja volt, művei központjában a virtuozitás állt első helyen. Bizonyos művei  az ujjrend és a hangolás új módszereit igényelték. Művei közül kiemelkedik a Moto perpetuo, a Mózes-fantázia, és a Merveille, az egy hegedűre írt “duó”, ahol a fődallamot a balkéz pizzicatója kíséri.

1904. október huszonhetedikén megindult az első metró New Yorkban.

1914-ben október huszonhetedikén született Dylan Thomas, walesi származású brit költő, író, ki már életében nagy népszerűséget szerzett, amiben jelentős szerepe volt harsány megjelenésének, ragyogó felolvasásainak. A huszadik legjelentősebb angol költőjének tartották már életében is. Bohémsága, ital- és nőszeretete, kitűnő előadókészsége a költészet iránt nem érdeklődők körében is híressé tette. Verseire a romantikus sokszínűség mellett jellemző az erős zeneiség.

Csöndben ne lépj az éjszakába
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

 A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába árt.

A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
(Nagy László fordítása)