OKTÓBERI DALKOTÁS
Bússzürke dal lebeg
a csupaszodó ligeti fákon,
vacak kis tereken, utcákon,
egy kicsit megáll, aztán -
ha megfújja az őszi szél -
szívemre gázol.
Fáj ez a szürkeség,
e bús feledékenység bármilyen fákon,
elketyegő és halványuló órákon.
Nem emlékszem rájuk, de írom
a szép, nyári napokat,
és bizony sírok.
Elmegyek innen én:
felkap, elvisz a bús, őszi szél,
és hurcol majd tova- és té,
mint hullott, felkavart avart,
mit álmából felzavart
az októberi szél…
Szép, szomorű vers ez. Gratulálok. Hajnalka
VálaszTörlés