Október kilencedike van

1201-ben ezen a napon született Robert de Sorbon, francia teológusprofesszor, a hírneves Sorbonne egyetem alapítója. Szegény családból származott, egyházi tanulmányait Reimsben és Párizsban végezte. Kegyes életére először Artois grófja figyelt fel, majd ennek fivére, a francia király is támogatni kezdte. 1250 körül Párizsban lett kanonok, és akkor a király – IX. (Szent) Lajos -  személyes gyóntatójává választotta. Tanított is, és 1256-ban megalapította a Maison de Sorbonne-t, ahol eredetileg húsz szegény sorsú diákot tanított teológiára. Később ez vált a modern párizsi egyetem magjává. Sorbon 1258-tól az egyetem tanára és kancellárja lett, haláláig itt prédikált és tanított.

1835-ben ezen a napon született Camille Saint-Saëns, francia zeneszerző. Műveit a mai hallgató számára inkább a klasszikus fegyelem és mértéktartás jellemzi, mint a hagyomány korlátainak szétvetése, Saint-Saëns a maga idején mégis a modern zene szenvedélyes híve volt, aki részt vett a haladó irányzatokat támogató Société Nationale de Musique megalapításában. Sokoldalú tájékozottsága és kifinomult ízlése a francia hangszeres zene egyik kimagasló egyéniségévé avatja. Termékeny komponistának számít, műveinek száma jóval 500 fölött van: írt operákat is, de azok közül csak a Sámson és Delila jutott népszerűségre, weimari bemutatóját maga Liszt Ferenc vitte keresztül.
Híres szimfonikus műve az Állatok farsangja.

1855. október kilencedikén egy Isaac Merritt Singer nevű feltaláló, színész, és impresszárió szabadalmat nyújtott be a  motor hajtotta varrógépre. Ezen kívül is fontos javításokat csinált a varrógép szerkezetében, és a Singer varrógép vállalat alapítója volt. Sok varrógépet szabadalmaztattak Singer előtt, Singer gépének sikere gépe gyakorlatiasságán alapul, mert könnyen használható otthon, és elérhetősége bérléssel, melynek végén a gép nominális áron megvehető.

1892. október kilencedikén született Marina Ivanovna Cvetajeva, a nagyszerű és nagyon szerethető orosz költő és író. Úgy alkotott maradandó életművet, hogy a nagy irodalmi mozgalom, az avantgárd idején egyetlen irányzat mellett sem kötelezte el magát. Költészetében egyedülálló szintézisét teremtette meg évszázadok művészi eredményeinek a mitológiától és az orosz népköltészettől Puskinon
át egészen a legmodernebb vívmányokig, a különböző „izmusokig”.
Nem volt könnyű magánélete sem. A polgárháború alatt kisebbik lánya éhen halt egy árvaházban, férje a Fehér Gárádában harcolt az új szovjethatalom ellen, és öt évig nem is látták egymást. Művészetének ugyan új forrása fakadt a hazafias ellenállás megéneklésével, a fehérek végső veresége azonban a férjet Konstantinápolyon át Prágába vetette, s Cvetajeva, követni akarván őt, az önkéntes száműzetést választotta. Az új szovjet rendszer attól fogva tudomást sem vett róla, ám a berlini, prágai, párizsi emigránskörök sem ölelték keblükre a megfelelni semmilyen ideológiának nem akaró költőnőt. Amikor nagyobbik lánya, majd férje is repatriált, 1939-ben Cvetajeva is erre kényszerült. Lányára a Gulag várt, férjére a börtön, őrá pedig, 1941-ben, a német seregek betörése nyomán a kitelepítés.
Nehézségekkel, nélkülözésekkel, csapásokkal teli életének 48 éves korában önkezével vetett véget.

Menekülés
Rejtőzve zápor függönyébe
sok közönyös szempár elől,
– ó, holnapom! – kémlellek téged,
akárcsak a bombát vető

a vonatot kémleli, még meg-
rettenve robbantás-zajától...
(Iszonya nemcsak az ölésnek
űz minket arcunkat a zápor-

sörénybe fúrni!) Nem a vádtól
rettegés, nem... De füttyök, felhők!
A Holnap teljes gőzzel száguld
a peron mellett, s messzi eltűnt

a Múlt... Ó, áldott Istenem!
Uram! S verődöm füstgomolyba,
mint falba... (Hágcsóra teszem
a lábam – vagy már láb se volna,

se kéz?) Lázálombéli éj
lámpái versztoszlopokon...
Nem szerelem, nem szenvedély,
vonat vagy, véled utazom

az Öröklétbe...

1940-ben ezen a napon érte az első német bombatámadás Londont.
Ugyanezen a napon, 1940. október kilencedikén született John Winston Lennon, a XX. század egyik legnagyobb hatású énekese, zeneszerzője, költője és a Beatles tagja, alapítója. Zenei karrierje mellett békeaktivista, író, színész és festőművész is volt. John Lennon életműve máig vitathatatlan, megingathatatlan, dalait milliók hallgatják szerte a világon, kultusza teljes pompájában virágzik,  és még fog is, reményeim szerint amíg dal és emberség lesz a világon.
A forgandó sors úgy hozta, hogy Lennon fia, Sean – szintén zenész, énekes - is október kilencedikén született, 1975-ben, Apja 35. születésnapján.

1944. október nyolcadikán kormányrendelet tiltotta meg a vendéglőknek a húsétel felszolgálását. Kivételt képeztek a III. és IV. osztályú vendéglők, de ott is csak gulyás vagy főtt marhahús volt árusítható.

1950-ben ezen a napon született Szikora János, Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató. Isten éltesse sokáig!

1963-ban ezen a napon hegyomlás és földcsuszamlásvolt Itáliában, a venetói Vajont-duzzasztógát fölött. A lezúduló árhullám elpusztítította a Piave völgyében fekvő Longarone városkát és a környező falvakat. Több mint 2000 ember veszítette életét. Ezen a duzzasztásra nagyon is alkalmas helyen az 50-es években  építettek három, duplán ívelt gátat Longarone környékén: egyet nyugatra (Pontesei), egyet délre (Val Gallina), egyet pedig egészen közel, a falutól keletre, nem messze attól a helytől, ahol a Vajont-völgy a Piavébe torkollik. Mindhármat Carlo Semenza olasz mérnök tervezte. Ez utóbbi gát 262 méteres magasságával egyben világrekorder is volt a maga idejében, és máig is csupán hat, nála magasabb gát épült szerte a Földön. Ehhez a hatalmas, függőleges kiterjedéshez képest valójában megdöbbentően kicsi a gát szélessége: mindössze 190 méter, amennyit a szurdokvölgy szűkössége tett lehetővé.
1963. október 9-én napsütéses, szép, őszi napra virradtak a környékbeliek, de a hegyoldal mozgása ekkor már szabad szemmel is érzékelhető: a fák elhajlottak, az út a repedésektől járhatatlanná vált. Így jött el az éjszaka. A gátőrök a gát mellett virrasztottak. 250 méterrel fölöttük, a tározótól északra eső sziklás hegyoldalban húzódik Casso település, melynek plébánosa munkájába merülve üldögélt, míg egy váratlan zajra, fejét fölkapva, ki nem nézett az ablakon, aztán az órára: 22 óra 39 perc volt, és  elszabadult a pokol…


1975. október nyolcadikán a Béke Nobel-díjat Andrej Dmitrijevics Szaharov szovjet ellenzéki tudósnak ítélték oda. Ő a szovjet hidrogénbomba egyik „atyja”, magfizikus volt, de a hetvenes évektől harcos polgárjogi aktivista. Emlékszem én azokra az időkre, amikor a Népszabadságban szó szerint az a hír jelent meg, hogy aszondja: Szaharov újabb „huligánakciója” Moszkvában. Huligánakciói abból álltak, hogy cikkekben, petíciókban követelte a cenzúra eltörlését, a független bíróságokat, és az általános választások bevezetését. Amennyire emlékszem, akkor, mikor ez a hír megjelent, éppen ülősztrájkkal tiltakozott egy koncepciós per ellen.
Mivel helytelenítette a szovjet csapatok bevonulását Afganisztánba, 1980. elején Gorkijba, azaz Nyizsnij Novgorodba száműzték, és csak 1986-ban, Gorbacsov hívására térhetett vissza Moszkvába. Mondanom nem kell: Nobel-díjától anno ’75. hülyét kaptak a szovjet hatóságok, ki sem engedték Stockholmba, a díjat helyette felesége vette át.