Vilma 1 – 2.
Feleségem – Nagyi – szülinapi köszöntésén szól a zene, főleg gyerekeknek való népdalok, és a Lányok táncra perdülnek. Vilma – 18 hónapos, legkisebb – is velük forog, táncizik, nagyon élvezi. Nyilvánvaló kedvence a Kicsiny a hordócska, ezt többször is le kell játszani. Valahányszor véget ér, és beáll a szünetcsönd, a Drágám elkurjantja magát, csak úgy, dallam nélkül, de nagyon határozottan: „Di-dú-lalala!”
Feleségem – Nagyi – szülinapi köszöntésén szól a zene, főleg gyerekeknek való népdalok, és a Lányok táncra perdülnek. Vilma – 18 hónapos, legkisebb – is velük forog, táncizik, nagyon élvezi. Nyilvánvaló kedvence a Kicsiny a hordócska, ezt többször is le kell játszani. Valahányszor véget ér, és beáll a szünetcsönd, a Drágám elkurjantja magát, csak úgy, dallam nélkül, de nagyon határozottan: „Di-dú-lalala!”
*** *** ***
Napról-napra növekszik a szókincse, és nagyon figyel, tehát észrevette már, hogy Nővérei és a felnőttek nem csak szavakat mondanak, egy ideje tehát Ő is próbálkozik mondatokat összeállítani.
Minthogy azonban még csak szavakat tud, a mondatai nagyjából halandzsák, illetve biztos, hogy Ő mond valamit azokban az összefüggő szövegekben, mert gesztikulál és mindenféle testbeszéddel fűszerezi a textust: én meg annyira szégyellem magam, mert gyakran nem értem. Bár olykor, ha nagyon figyelek, és bevetem a gyerekpszichológiából tanultakat, megértem.
Minap reggel, mikor megérkeztem Fiamékhoz, „papi, papi” indiánüvöltéssel behúzott a gyerekszobába, aztán a következőt adta elő. Elengedett, nagy magyarázat közepette elszaladt Kamilla ágyáig, arra ráborult. Aztán visszaszaladt hozzám, továbbra is magyarázva a dolgot, majd a combomra ütött, kifejezetten dühös képpel.
Végiggondoltam a jelenetet, és rájöttem: előző nap vagy tán aznap reggel nekieshetett Kamilla ágyának, ezt mesélte el, dühe pedig arra vonatkozott, hogy nem voltam ott, hogy megvédjem. Mert azt gyakran szoktam Neki mondani, hogy ha viharosan elindul a konyha vagy az előszoba felé, hogy fogja meg az ujjamat, nehogy átessen a küszöbön, amire nagy hajlandósága van.
Biztos a balesetet mesélte el a Lelkem, mert amikor megkérdeztem, hogy megütötte-e magát, akkor szokásos módon nyújtotta kis ujját, hogy megpusziljam: ez a bevált gyógymód. Úgyhogy tévedés kizárva, azt az ágynak esést mesélte el a Kicsim!
*** *** ***
Októberi köd.
Nappal oszlik, hajnalban
mindent fedez, föd.
Istenem, mennyi örömet nyújtanak nekünk ezek a csöppségek!
VálaszTörlésMosolyogva olvastam Kisvilmás kedves írásaidat!
A haiku pedig korona az írásokon!
Az egyetlen örömet az életben. Tőlük csak jót és szépet kapok, ellentétben oly sok, önzetlenül gonosz fölnőttel, akik nem mulasztanak el lezsidózni, vagy közölni, hogy milyen szánalmas pojáca és fűzfapoéta vagyok, aki néhány barátja körében arat sikereket, de amúgy nagy nulla, hisz még könyve sincs.
TörlésNehogy azt hidd Ica, hogy a "nagylányokhoz" már hűtlen lettem, naponta tíz történetet tudnék írni Kamilláról és Jankáról is - Kamilla egészen fantasztikus már -, de hát természetszerűleg most a legkisebb napról-napra nyíló értelmét figyelem. Köszönöm, hogy olvastál!