Október 18.

Kr.e. 202-ben ezen és a következő napon ütköztek meg az észak-afrikai Zama mellett Hannibál és Publius Cornelius Scipio római consul seregei. A csatában, mely a második pun háború utolsó jelentős összecsapása volt, Scipio döntő győzelmet aratott Karthágó zseniális taktikusa felett, a fiaskó pedig egyúttal az afrikai birodalom végső vereségét jelentette. A zamai kudarccal az afrikai birodalom utolsó esélyét is elveszítette a győzelemre. Hannibál élete első veresége után bujdosásra kényszerült, a karthágói tanács pedig hamarosan békét kért, amiért utóbb hatalmas árat kellett fizetnie. A köztársaság maximálisan kihasználta győzelmét, a Pun Birodalmat ugyanis valamennyi Afrikán kívüli birtokától megfosztotta, korlátozta flottája méretét, és – a megerősödő Numídiával a háta mögött – római szenátusi engedélyhez kötötte számára a hadviselést. A megalázó békefeltételek miatt Karthágó soha nem volt képes kiheverni a második pun háborúban elszenvedett vereségét, hanyatlását pedig Kr. e. 146-ban egy újabb római hadjárat és a virágzó város pusztulása követte.
„Tisztában vagyok az emberi gyengeséggel, számolok a szerencse erejével, és tudom, hogy bármit teszünk is, ezernyi körülménynek leszünk kiszolgáltatva.”
(Scipio Africanus szavai a zamai csata előtt, Titus Livius szerint)

1514. október tizennyolcadikán készült el a Tripartitum néven ismeretes szokásjogi gyűjtemény, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István tíz évnyi munkával állított össze.  Eredeti latin címe: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae, azaz: Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve.

1740-ben ezen a napon született Dugonics András, kinek nevét az 1788-ban megjelent Etelka című regénye tette híressé, mely bizonyos megszorításokkal az első magyar regénynek tekinthető. Ám darabjait is sikerrel játszotta az első magyar színtársulat, ám ezek ma már jelentéktelen írásoknak mondhatóak.

1777. október tizennyolcadikán született Heinrich von Kleist, a német romantika indulásának kétségtelenül egyik legnagyobb drámaköltője. Tulajdonképpen kora ifjúsága óta lelki válságban élt, élete szakadatlan nyugtalanság. Kant racionális filozófiája kétségbe ejtette, hatására egyszerre nem értette, minek mi értelme van. A tapasztalható igazságtalanságok felháborították. Ekkor írta meg élete fő művét, a méltánytalanságok és az ellenük való reménytelen küzdelem regényét: a Kohlhaas Mihályt. Ez olyan remekmű, amely akkor is biztosítaná számára az irodalmi halhatatlanságot, ha semmi egyebet nem írt volna.

1859-ben ezen  a napon született Henri Bergson, aki a XX. század első nagy metafizikai rendszerét adta a világnak. Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki, mint az Idő és szabadság vagy a Teremtő fejlődés. A nevetés esztétikai oldalát bontogatta A nevetés című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő ("tartam") megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség,

1894. október tizennyolcadikán született Déry Tibor, kinek a helyét és az értékét nem is olyan könnyű megítélni. Életútja és műveinek jellege különös ellentmondásokkal, alig magyarázható értelmetlenségekkel teljes. Igen, igaz, aminthogy az is igaz, hogy a huszadik századi magyar próza egyik legjelesebb alkotójáról van szó. A befejezetlen mondat című nagylélegzetű regényét Illyés Gyula és Lukács György az új magyar realista nagyregényként üdvözölte. Viszont  a Feleletet éles bírálat fogadta, mert az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológiai elvárásoktól. Az író nem volt hajlandó átdolgozni a regényt, amely befejezetlen maradt. számos műve jelent meg külföldön, a nyugat-berlini Akadémia, a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.
A kádár-kori hatalom ironikusan csipkelődő kritikusaként, de elismert alkotóként élte le utolsó másfél évtizedét, életművének egyik csúcsa az Ítélet nincs (1969) című életrajz. Ekkor született műveiben (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, Kedves bópeer...) a modern próza megújításán dolgozott.

1927-ben ezen a napon született Lakatos Gabriella, Kossuth-díjas balett-táncosnő, a "primabalerina assoluta". Szólószerepei közül kiemelkedik Bartók A csodálatos mandarin nőalakjának megformálása - ezt 1945-ben, majd 1956-ban is eltáncolta, utóbbi szerepben vált halhatatlanná. Emlékezetes alakítást nyújtott Aszafjev műve, a Párizs lángjai Jeanette-jeként, s a Hattyúk tava, a Rómeó és Júlia, a Rosszul őrzött lány, a Giselle főszerepében csakúgy, mint egyik utolsó fellépésében, a Boleróban.

1967. október tizennyolcadikán 127 napos út után a Venyera-4, szovjet űrszonda leszállt a Vénuszon.