1207. szeptember harmincadikán született Dzsalál
al-Dín Rumi perzsa költő és misztikus, ki gyakran Dzsalaladdin Rumi néven szerepel az irodalomtörténetben, sőt nem ritkán
csak arab eredetű, Mesterünk jelentésű tiszteleti címén (Mawlānā) emlegetik,
amely arabosan kiejtve Mauláná, perzsa-mód Mavláná, török
változatban pedig Mevlana.
Leghíresebb műve a Masznaví-je Mánaví (Spirituális párversek), amely óriási hatással volt a misztikus gondolkodásra és irodalomra. Rumí halála után követői a mavlavíja vagy mevlevi nevű szerzetes rendbe szerveződtek, őket nevezzük - meglehetős ostoba módon - kerengő derviseknek.
A nagy Költő tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományokat, a Korán-magyarázatot, a perzsa, indiai és arab irodalmat, de tanult görögül és tanulmányozta a görög filozófusokat is. Fáradhatatlanul dolgozott: egyidejűleg tanított és prédikált a dzsámikban, gyakorlati tanácsokat osztogatott a hozzá fordulóknak.
Szellemi termékenysége egyre több kötetet tett ki: írt átfűtött hangulatú verseket, filozófiai útmutatásokat.
Csend
című versét, mivel oly sok egyéb közt perzsául sem tudok, olaszból fordítottam.
Meghaltam,
de lelkemben új szeretet született,
feltárult előttem az igazi élet.
Eggyé válva a végtelenséggel,
széttörve börtönöd falát
szökj meg!
Szüless újjá új színben,
azonnal cselekedj!
Sötét homály vesz körül,
osonj ki észrevétlenül,
halj meg és élj a csendben!
Nyugalom a legbiztosabb jele
annak, hogy meghaltál.
Életed eszeveszett rohanás
volt a békesség elől régen,
most a szótlan telihold tündöklik fenn
az égen.
1452-ben nagy napja volt szeptember harmincadika az emberi kultúrának: akkor jelent meg Mainzban az első nyomtatott könyv – legalább is Európában -, Johannes Gutenberg Bibliája.
Szeretnék ez egyszer pontos lenni: mit is talált föl Gutenberg?
Nos, a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatást, a kézi öntőkészüléket, a szedő-sorjázót vagy más néven szedővasat, a kézisajtót és a festékező labdacsot. Tehát mindent, ami a sajtótechnikához kell.
Ja, még valamit ide kell írnom, ami megmutatja, hol volt a helyünk, nekünk, magyaroknak azokban az időkben. Ugyanis Európában a második nyomda, Hess András budai nyomdája pontosan húsz évvel Gutenberg Bibliája után készítette el a Chronica Hungarorumot, vagyis az első magyar nyomtatott művet.
Mindazonáltal, koránt sem rontani akarván az ünnepi hangulatot, mégis idekívánkozik Vörösmarty, bizony ide. Ő a négyszázadik évfordulóra tervezett díszes kötetbe szánta elgondolkodtató sorait, de sajnos az eltelt százötven évben sem változott aktualitása.
A Guttenberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
1627. szeptember harmincadikán született Robinson Crusoe, mármint nem Defoe regényhőse, hanem az igazi, a minta. Vagyis: e napon született Alexander Selkirk skót tengerész, aki négy évet és négy hónapot töltött a lakatlan Juan Fernandez-szigetcsoport egyik szigetén, mely idő alatt lakóhelyet és élelmiszert biztosított magának, várva arra, hogy egy nap valaki felfedezze őt. És ez 1709. február első napján meg is történt.
1859. szeptember harmincadikán nagy-nagy mesemondó született: Benedek Elek. A magyar mese- és gyermekirodalom megteremtője Kisbaconban látta meg a napvilágot. Édes anyaföldem című könyvében ezt írja: "Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb... Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágos kertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos "Csíkország" orra ez a hely) óriás bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed."
A budapesti egyetem bölcsészhallgatójaként ismerkedett meg Sebesi Jóbbal, akivel első néprajzi gyűjtőútjára indult. Tanárnak készült, de lelke mélyén mindig is író szeretett volna lenni.
Később, egyetemi tanulmányait félbehagyva, újságíró lett. Először a Budapesti Hírlapnál dolgozott, majd egészen haláláig szerkesztette a Cimbora nevű gyermek- és ifjúsági lapot. Nevéhez fűződik még a Sebők Zsigmonddal – ki Dörmögő Dömötörnek, a jeles medvének szülőatyja - együtt alapított és szerkesztett Jó pajtás című gyermeklap is. Székely Tündérország című műve, amely saját népmeséit is tartalmazta, 1885-ben jelent meg, de neve a Magyar mese és mondavilág című könyvsorozattal vált országosan ismertté.
A fiatalok számára meseátdolgozásokat, verseket, színdarabokat, történelmi és irodalomtörténeti könyveket írt. Ifjúsági könyvsorozata Kis Könyvtár néven vált közkedveltté, melynek 1900 utáni kötetei már Benedek Elek kis könyvtára címen jelentek meg.
Nem csak gyermekeknek, de felnőtteknek is igen hasznos olvasmány lehet a Nagy magyarok élete valamint A magyar nép múltja és jelene című két nagyszerű műve.
1861-ben ezen a napon született Szabolcska Mihály, református lelkész, a nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies, lírikus. Versei tudatosan egyszerű, dallamos formában idillként eszményítették a falu csendes, igénytelen és - szerinte - ezért gondtalan világát. Különös tragédiája volt, hogy a maga nagyon szűk látókörén, szellemi igénytelenségén, művészi jelentéktelenségén belül igazából nem volt egészen rossz költő: egy-egy bonyodalommentes hangulatú finom és nem is mindig eredetiség nélküli dalát, versét akár dúdolgathatja magában az olvasó. A baj ott történt, hogy ezt a csendesen, rendesen, kedvesen verselgető falusi papot rajta kívül álló erők egyenrangúként akarták szembeállítani egy óriással: Adyval. Nagyító tükröt tettek a törpe elé, amitől azt képzelte, hogy ő is óriás. Ha Szabolcskát nem keverik irodalmi és irodalompolitikai küzdelmekbe, ha nem akarnak eszményt és mértéket csinálni belőle, helye ott állhatna a tiszteletre méltó harmadrendűek, a derekasan színvonalas epigonok között, és emléke akár szeretetre méltó is lehetne.
Így azonban már életében nevetség tárgya lett, irodalmi elmúlása hamarabb következett be, mint testi halála. És ezért a szelíd, de őszinte szeretet csöndes szavú énekelgetője - nem dalnoka, csak énekelgetője - később már a szeretetre is képtelen volt, már csak gépiesen, hitét vesztve nem is prédikálta, hanem tartalmát vesztetten, eszelősen ismételgette, hogy "szeressük egymást". Azt gondolom, hogy ennyi év elmúltával, akár jó szívvel is gondolhatunk rá, ennyi biztosan megilleti őt.
Szomorú nap volt szeptember utolsó napja 1955-ben. E napon távozott a Földről James Dean, a háború utáni fejlődésben csalódott "lost generation" életérzésének első igazán hiteles megszólalaltatója, aki úgy formálta meg nyugtalan nemzedéke, az Eisenhower-korszak ifjúságának életérzését, ahogyan arra addig senki sem volt képes. Két remek filmben – az Édentől keletre és a Haragban a világgal - olyan fiatalokat alakított, akik meg nem értetteknek és elhagyatottaknak érzik magukat, kétségbeesve lázadoznak, dühvel, cinizmussal reagálnak a nyomasztó, őket korlátok közé szorító környezetre.
E két film elegendő volt ahhoz, hogy megalapozza kultuszát. James Dean az "ok nélkül lázadó" kamasz, Jim Stark szerepében stílust teremtett, melynek elengedhetetlen tartozéka lett a koptatott farmer, fehér póló, bakancs, bőrdzseki, vagy piros dzseki, motor, szúrós tekintet.
„Élj gyorsan, halj meg fiatalon, és hagyj hátra gyönyörű holttestet!”
Ő így tett, éppen így!
Leghíresebb műve a Masznaví-je Mánaví (Spirituális párversek), amely óriási hatással volt a misztikus gondolkodásra és irodalomra. Rumí halála után követői a mavlavíja vagy mevlevi nevű szerzetes rendbe szerveződtek, őket nevezzük - meglehetős ostoba módon - kerengő derviseknek.
A nagy Költő tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományokat, a Korán-magyarázatot, a perzsa, indiai és arab irodalmat, de tanult görögül és tanulmányozta a görög filozófusokat is. Fáradhatatlanul dolgozott: egyidejűleg tanított és prédikált a dzsámikban, gyakorlati tanácsokat osztogatott a hozzá fordulóknak.
Szellemi termékenysége egyre több kötetet tett ki: írt átfűtött hangulatú verseket, filozófiai útmutatásokat.
Csend
című versét, mivel oly sok egyéb közt perzsául sem tudok, olaszból fordítottam.
Meghaltam,
de lelkemben új szeretet született,
feltárult előttem az igazi élet.
Eggyé válva a végtelenséggel,
széttörve börtönöd falát
szökj meg!
Szüless újjá új színben,
azonnal cselekedj!
Sötét homály vesz körül,
osonj ki észrevétlenül,
halj meg és élj a csendben!
Nyugalom a legbiztosabb jele
annak, hogy meghaltál.
Életed eszeveszett rohanás
volt a békesség elől régen,
most a szótlan telihold tündöklik fenn
az égen.
1452-ben nagy napja volt szeptember harmincadika az emberi kultúrának: akkor jelent meg Mainzban az első nyomtatott könyv – legalább is Európában -, Johannes Gutenberg Bibliája.
Szeretnék ez egyszer pontos lenni: mit is talált föl Gutenberg?
Nos, a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatást, a kézi öntőkészüléket, a szedő-sorjázót vagy más néven szedővasat, a kézisajtót és a festékező labdacsot. Tehát mindent, ami a sajtótechnikához kell.
Ja, még valamit ide kell írnom, ami megmutatja, hol volt a helyünk, nekünk, magyaroknak azokban az időkben. Ugyanis Európában a második nyomda, Hess András budai nyomdája pontosan húsz évvel Gutenberg Bibliája után készítette el a Chronica Hungarorumot, vagyis az első magyar nyomtatott művet.
Mindazonáltal, koránt sem rontani akarván az ünnepi hangulatot, mégis idekívánkozik Vörösmarty, bizony ide. Ő a négyszázadik évfordulóra tervezett díszes kötetbe szánta elgondolkodtató sorait, de sajnos az eltelt százötven évben sem változott aktualitása.
A Guttenberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
1627. szeptember harmincadikán született Robinson Crusoe, mármint nem Defoe regényhőse, hanem az igazi, a minta. Vagyis: e napon született Alexander Selkirk skót tengerész, aki négy évet és négy hónapot töltött a lakatlan Juan Fernandez-szigetcsoport egyik szigetén, mely idő alatt lakóhelyet és élelmiszert biztosított magának, várva arra, hogy egy nap valaki felfedezze őt. És ez 1709. február első napján meg is történt.
1859. szeptember harmincadikán nagy-nagy mesemondó született: Benedek Elek. A magyar mese- és gyermekirodalom megteremtője Kisbaconban látta meg a napvilágot. Édes anyaföldem című könyvében ezt írja: "Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb... Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágos kertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos "Csíkország" orra ez a hely) óriás bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed."
A budapesti egyetem bölcsészhallgatójaként ismerkedett meg Sebesi Jóbbal, akivel első néprajzi gyűjtőútjára indult. Tanárnak készült, de lelke mélyén mindig is író szeretett volna lenni.
Később, egyetemi tanulmányait félbehagyva, újságíró lett. Először a Budapesti Hírlapnál dolgozott, majd egészen haláláig szerkesztette a Cimbora nevű gyermek- és ifjúsági lapot. Nevéhez fűződik még a Sebők Zsigmonddal – ki Dörmögő Dömötörnek, a jeles medvének szülőatyja - együtt alapított és szerkesztett Jó pajtás című gyermeklap is. Székely Tündérország című műve, amely saját népmeséit is tartalmazta, 1885-ben jelent meg, de neve a Magyar mese és mondavilág című könyvsorozattal vált országosan ismertté.
A fiatalok számára meseátdolgozásokat, verseket, színdarabokat, történelmi és irodalomtörténeti könyveket írt. Ifjúsági könyvsorozata Kis Könyvtár néven vált közkedveltté, melynek 1900 utáni kötetei már Benedek Elek kis könyvtára címen jelentek meg.
Nem csak gyermekeknek, de felnőtteknek is igen hasznos olvasmány lehet a Nagy magyarok élete valamint A magyar nép múltja és jelene című két nagyszerű műve.
1861-ben ezen a napon született Szabolcska Mihály, református lelkész, a nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies, lírikus. Versei tudatosan egyszerű, dallamos formában idillként eszményítették a falu csendes, igénytelen és - szerinte - ezért gondtalan világát. Különös tragédiája volt, hogy a maga nagyon szűk látókörén, szellemi igénytelenségén, művészi jelentéktelenségén belül igazából nem volt egészen rossz költő: egy-egy bonyodalommentes hangulatú finom és nem is mindig eredetiség nélküli dalát, versét akár dúdolgathatja magában az olvasó. A baj ott történt, hogy ezt a csendesen, rendesen, kedvesen verselgető falusi papot rajta kívül álló erők egyenrangúként akarták szembeállítani egy óriással: Adyval. Nagyító tükröt tettek a törpe elé, amitől azt képzelte, hogy ő is óriás. Ha Szabolcskát nem keverik irodalmi és irodalompolitikai küzdelmekbe, ha nem akarnak eszményt és mértéket csinálni belőle, helye ott állhatna a tiszteletre méltó harmadrendűek, a derekasan színvonalas epigonok között, és emléke akár szeretetre méltó is lehetne.
Így azonban már életében nevetség tárgya lett, irodalmi elmúlása hamarabb következett be, mint testi halála. És ezért a szelíd, de őszinte szeretet csöndes szavú énekelgetője - nem dalnoka, csak énekelgetője - később már a szeretetre is képtelen volt, már csak gépiesen, hitét vesztve nem is prédikálta, hanem tartalmát vesztetten, eszelősen ismételgette, hogy "szeressük egymást". Azt gondolom, hogy ennyi év elmúltával, akár jó szívvel is gondolhatunk rá, ennyi biztosan megilleti őt.
Szomorú nap volt szeptember utolsó napja 1955-ben. E napon távozott a Földről James Dean, a háború utáni fejlődésben csalódott "lost generation" életérzésének első igazán hiteles megszólalaltatója, aki úgy formálta meg nyugtalan nemzedéke, az Eisenhower-korszak ifjúságának életérzését, ahogyan arra addig senki sem volt képes. Két remek filmben – az Édentől keletre és a Haragban a világgal - olyan fiatalokat alakított, akik meg nem értetteknek és elhagyatottaknak érzik magukat, kétségbeesve lázadoznak, dühvel, cinizmussal reagálnak a nyomasztó, őket korlátok közé szorító környezetre.
E két film elegendő volt ahhoz, hogy megalapozza kultuszát. James Dean az "ok nélkül lázadó" kamasz, Jim Stark szerepében stílust teremtett, melynek elengedhetetlen tartozéka lett a koptatott farmer, fehér póló, bakancs, bőrdzseki, vagy piros dzseki, motor, szúrós tekintet.
„Élj gyorsan, halj meg fiatalon, és hagyj hátra gyönyörű holttestet!”
Ő így tett, éppen így!
2008-ban e napon adták át a forgalomnak a gyönyörű, szép Megyeri hidat. A statikai terveket Hunyadi Mátyás, míg a részletterveket Kisbán Sándor készítette. Benczur László állította össze a híd építészeti terveit.
A Nagy-Duna-ág felett húzódó hídszakasz hossza 591 méter, melynek pályája 12 méter hosszú, előre gyártott acél hídelemek fokozatos beemelésével készült. Az úgynevezett ferdekábeles szerkezetben a 100 méter magasságú pilonokból induló kábelek 50 hídelemet tartanak, az acélszerkezetet a 100 méter magas.A pilonok „A” betűt formálnak, száruk üreges, falvastagságuk a pilon alján 1 m, mely folyamatosan csökken 0,4 m vastagságig. A pilonokat és a pályát összesen 88 ferde kábel tartja. Az erők dinamikája, játéka csodálható e hídszerkezetben, mondom: gyönyörű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése