Szép, új világ

1.
Akkor már évek óta nem játszottak kabarékat. Volt a sztendáp-kámedi, de nem volt kabaré. Isten tudja, miért nem?
Történt egy nap, hogy az öregedő, megkopott kabarészerző, a jótollú humorista meglátogatta a szintén viharvert, valamikori kabarészínház igazgatót, barátját. Az igazgató megörült, mert rég látta már őt.
”Mesélj, mi van veled? Ezer éve nem láttalak! Mi újság, hogy élsz? És a fiad?”
”A fiam évek óta külföldön van, tudod, a munka.”
”No, és az öcséd?”
”Az öcsém szintén kiment.”
”Hát te?”
”Szo-szo. Kicsit magas a vérnyomásom, pontosabban nagyon magas.”
”Hát az manapság nem nagy szám. Jól beállítható. Menj orvoshoz!”
”Voltam.”
”És nem írt föl gyógyszert?”
”Fölírt az, csak nem tudom kiváltani. Tudod, a nyugdíj nem valami sok.”
Rövid szünet.
”Na, és egyébként, hogy élsz?”
 „Elvagyok. Múlt hónapban kikapcsolták a villanyt, most egy ideje gyertyával világítok, tudod, a nyugdíj…”
Az igazgató, mivel épp evett, megkérdezte: „Reggeliztél már?”
”Hogyne. Még tegnap.”
”Nem hívnak sehova?”
”Á, dehogy! Nem kellek én, új a divat.”
„Na, és miért jöttél?”
”Hoztam egy jó kabarétréfát, tegnap írtam.”

***   ***   ***
2.
Nap, nap után bemegyek a tescóba,
megmutatom bárkinek a tetkómat.
Utána majd benézek a plázába,
ott veszem az életemet lazára.
Estefele leugrok a diszkóba,
dobogtassa szívemet a szinkópa,
meg a dobgép, a du-du-dobgép!
Csak a tesco, meg a diszkó,
nekem itt jó, nekem így jó.

Van egy könyvem, valahol a pincébe,
olvastam, de nem dobtam hátast tőle.
Később aztán a moziba megnéztem,
minek a könyv, hogyha van film, így vélem.
Öt naponként vágatom a sérómat,
jól nézek ki, s illatos a hónaljam.
Estefele leugrok a diszkóba,
dobogtassa szívemet a szinkópa,
meg a dobgép, a du-du-dobgép!
Csak a tesco, meg a diszkó,
nekem itt jó, nekem így jó.