Na, munkára fel, kit érdekel a nyafogás? az Olvasó, a Nyájas nem érzelmekre, hanem tényekre kíváncsi.
Tény pedig az, hogy Kr. e. 31-ben ezen a napon zajlott le az actiumi csata, melyben Octavianus – a leendő Augustus Caesar – döntő győzelmet aratott Marcus Antonius és Kleopatra egyesített serege, főleg hajóhada fölött.
Még a csata kezdete előtt Marcus Antonius egy hadvezére átpártolt Octavianushoz és magával vitte Antonius haditervét is. Antonius abban bízott, hogy legnagyobb hajóival visszaszoríthatja Agrippa északi szárnyát, Octavianus flottája azonban elkerülte az összecsapást. Röviddel dél után Antoniusnak szét kellett nyitnia csatavonalát, elhagyva a part nyújtotta védelmet és így megütközni. Látva, hogy Antonius rosszul áll, Kleopátra flottája visszavonult a nyílt tenger felé, anélkül, hogy felvette volna a harcot. Antonius zászlajával egy kisebb hajóra húzódott és néhány másik hajó védelme alatt az ellenség vonalát áttörve sikerült elmenekülnie, hátrahagyott hajóit azonban Agrippa elfogta, vagy elsüllyesztette.
Miután katonái elhagyták, Antonius öngyilkosságot követett el, Kleopátra pedig a megadásról akart tárgyalni Octavianusszal. Miután megalázó feltételeket kapott, a következő esztendő augusztusában ő is öngyilkos lett, Octavianus pedig elindult a világuralmi trón felé.
905. szeptember másodikán született VII. (Bíborbanszületett) Constantinus - Kónsztantinosz Porphürogenétosz – aki 913 – 959 közt volt bizánci császár. Több kiemelkedő jelentőségű művet hagyott az utókorra. A tudományok és a művészetek iránti érdeklődését apjától, Bölcs Leótól örökölte. Tehetsége mellett ideje is volt bőven, mivel igen sokáig nem gyakorolhatta hatalmát. Már apja életében társcsászárrá koronázták, de előbb a régenstanács, majd apósa, a 920–944 között uralkodott Romanosz Lekapénosz távol tartotta a hatalomtól. Így ténylegesen csak másfél évtizedig uralkodott. Mellőzöttségének éveiben kezdte tudósai segítségével a régi történeti munkák kivonatolását, újraszerkesztését. Ezt a tevékenységét folytatta legszívesebben tényleges uralkodása alatt is. A Konstantínnak tulajdonított fontosabb művek: Vita Basilii, De thematibus, De ceremoniis aulae Byzantinae, De administrando imperio.
Ez utóbbi a Birodalom kormányzása című a magyar őstörténet egyik legfontosabb forrása. A magyarokról összegyűjtött bizánci értesülések mellett Bulcsu és Tormás hercegek bizánci látogatásának emlékét is megőrizte.
1192. szeptember másodikán ért véget a harmadik keresztes háború. Szaladin, Egyiptom uralkodója békét kötött Oroszlánszívű Richárd, angol királlyal. Szaladin - Szaláh ad-Dín - szultán hatalomra kerülése után nemsokára megostromolta és elfoglalta Damaszkuszt, bevette a bevehetetlennek mondott Aleppo várát. Ezt követően Jeruzsálem alá vonult, és azt is bevette. A hír nagyon gyorsan elérte Európát, VIII. Gergely pápa felszólítására a három leghatalmasabb keresztény uralkodó, Barbarossa Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia és I. Oroszlánszívű Richárd angol király szállt hadba Jeruzsálem felszabadítására. A hadjárat még jószerivel el sem kezdődött, amikor Frigyes meghalt (folyóba fulladt: bár erről Umberto Econak más a véleménye a csodálatos Baudolino című regényében), majd Akko bevétele után a francia király hazament. Richárd és Szaladin még számos csatát vívott, de döntő sikert egyik fél sem volt képes elérni. Végül ma 821 éve békét kötöttek, melynek értelmében Jeruzsálem Szaladin birtokában maradt, aki garantálta, hogy a keresztény zarándokok biztonságosan és szabadon látogathassák a szent várost és a Szent Sírt. A keresztények megtarthatták az általuk elfoglalt tengerparti városokat. Azt meg tudjuk, hogy az október kilencedikén hazainduló Richárdra milyen kalandok vártak: tudjuk a kalandos romantikus regények egész sorából, többek közt Walter Scott-tól.
1666. szeptember másodikán, a hajnali órákban kezdődött a nagy londoni tűzvész, miután előző este egy, a Pudding Lane-en élő királyi pék, Thomas Farrinor a kemencében hagyta a kenyérsütés után megmaradt parazsat. Gondatlansága végül nagyon komoly következményekkel járt, ugyanis hajnalban a szikrák meggyújtották a kemence közelében lévő tűzifát, majd hamarosan az egész épület lángra kapott, az erős keleti szél pedig a folyópart közelében húzódó Thames Lane irányába sodorta a lángokat. A tűzfészek közelében feküdtek a kikötő raktárépületei, ahol rengeteg gyúlékony holmit őriztek, melyek hatalmas robbanások közepette kaptak lángra, a szerteszálló parázs pedig több száz másik épületet is felgyújtott. Mivel az 1666. év nyara szokatlanul forró és száraz volt, a repdeső szikrák pillanatok alatt lángba borították a túl szorosan épült házakat, és néhány óra alatt tűzviharba borították London városát, melynek négyötöde a következő három napban leégett, és ezzel örökre megváltozott a Temze-parti nagyváros arculata.
„Hatalmas szél volt, és behozta azt [a tüzet] a városba; és a hosszú szárazság után minden éghetőnek bizonyult, még a templomok építőköve is...”
(Részlet Samuel Pepys naplójából)
1686. szeptember másodikán Buda felszabadult a 145 éve tartó török uralom alól. 1686. június tizennyolcadikán kezdődött Buda ostroma, Pest még aznap ellenállás nélkül felszabadult. Lotharingiai Károly herceg 42 ezer embere a vár északi oldalán támadott, míg II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem (Lipót veje) s Bádeni Lajos őrgróf 21 ezer fős serege a Gellérthegy felől a déli Rondella felé indult, itt és a Margitszigetnél is hajóhidat építettek. A vár védelmét a 70 éves Abdi Abdurrahmán pasa irányította, 10 ezres szpáhi- és janicsárcsapataiban s 200 ágyújában bízva. Augusztus huszonkettedikén a bajorok bevették a palota egy részét, az István-tornyot s a teraszfalat. Egy héttel később váratlanul 3000 lovas janicsár próbált meg a várba jutni, de felmorzsolták őket. Miután augusztus végén jelentős erősítés érkezett, az állandó ágyútűz pedig megrongálta a bástyákat, Lotharingiai Károly rászánta magát a döntő rohamra.
A lövegek szeptember másodikán hajnalban szólaltak meg, ezt követően északról és délről egyszerre kezdődött meg a támadás. Az ostromlók az esztergomi köröndnél és a bécsi kapunál is behatoltak a várba, majd a torlaszokon is áthatolva üldözték az ellenséget. Károly ekkor az értelmetlen öldöklés elkerülése érdekében parancsot adott a harc beszüntetésére, a rommá lőtt várban tűzvész tört ki, de estére az ellenállás megszűnt. 3000 török férfi és nő megadta magát.
1858. szeptember másodikán született Fadrusz János, a magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója, a magyar képfaragó művészetnek Izsó Miklós után időrendben legelső nagy mestere. A kései magyar historizmus korának, a 19–20. század fordulójának legeredetibb tehetségű emlékműszobrásza volt, akinek alkotásai sok magyar város sok terének jelentős értékű díszei.
Pozsony városa őt bízta meg Mária Terézia emlékszobrának elkészítésével, Kolozsváron elnyerte a Mátyás-szoborpályázat első díját, majd Zilah városa bízta meg a jobbágyfölszabadító Wesselényi Miklós szobrának elkészítésével. Épületdíszítő munkái közül kiemelkedő értékűek az egykori budavári királyi palota számára készült kőoroszlánok és két nagyméretű Atlasz-szobra.
1914. szeptember másodikán született Homoki Nagy István, aki elsősorban természetfilmesként lett híres, filmjei a magyar tájat és élővilágát mutatták be az 50-es és 60-as években. És filmjei gyerek- és kamaszkorom nagyon kedves emlékei közé sorolva vannak. (Gyöngyvirágtól lombhullásig; a Cimborák 1-2.; a Kékvércsék erdejében; Vadvízország)
Iskolateremtő volt abban az értelemben, hogy az ő nevével kapcsolják össze jelenleg is Magyarországon a természetfilmezést. Negyven ország vásárolta meg filmjeit, fesztiválokon vetítették és díjazták munkáit. Alkotói szakasza két markáns részre bontható: kezdeti tájjellegű rövid- és egész estés filmjei, valamint az állatokkal forgatott – mondjuk így: - játékfilmjei.
1945. szeptember másodikán a japánok delegáltjai a Missouri amerikai hadihajó fedélzetén aláírták a feltétel nélküli kapitulációról szóló jegyzéket. Ezzel formálisan is véget ért a második világháború. Ha kezdőnapnak elfogadjuk – márpedig elfogadni szoktuk – 1939. szeptember elsejét, akkor 2193 véres, szörnyű nap után ért véget.
Ugyanazon a napon, mikor Japán kapitulált, azaz 1945. szeptember másodikán Ho Shi Minh kikiáltotta Vietnam függetlenségét, a Vietnami Demokratikus Köztársaság létrejöttét. Úgy volt ez, hogy még 1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Viet Minh – egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnam volt, és harcolt a japán megszállás ellen is. Amikor 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnami bábkormány, a Viet Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét.
De még ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Viet Minh és a francia csapatok között, amely 1954 júliusáig tartott.
Ezt követően Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták, Vietnamot meg ketté. Az északi részen megalakult Ho Shi Minh Vietnami Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnam Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.
Különös játéka a sorsnak: Ho Shi Minh 1969-ben a Nemzeti Ünnep napján, tehát szeptember másodikán halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése