Az időrák

- rövid tudfan (scifi) értekezés -

Idő mindig is volt, idő már az idők kezdete előtt is volt, és minden időben csöndes egészséggel folydogált, haladt a múltból a jelen, a jelenből a jövő felé. Az idő az emberiségnek a változás mérésére szolgált minden időben, az idő a mindenség szerkezetének része volt, kiterjedés, melyben események egymás utáni sorrendben történtek. Az idő különös mérési eszközként szolgált az embernek, mellyel az események sorrendjét, tartamát és az események között lévő távolságot állapíthatta meg.
Az idő – épp úgy, mint minden dolog – tagolható, felosztható, nagyon nagy, majd nagy, majd kisebb végül egészen kicsiny részekre, melyeket én idősejteknek nevezek.
E sejtek osztódása mindig, minden időben a Világegyetem Törvénye által szabályozott módon folyt le, ám egyszer…
Egyszer, pontosan még nem ismert okból – lehetett ez fizikai, lehetett ez pszichikai, lehetett ez spontán, csak úgy ok - szabályozatlan idősejt-szaporodás indult meg, és különös idősejt-mutációk álltak elő. Ezek a mutációk betörtek az idő szövetébe - inváziós vagy áttételes úton -, és kontrollálatlan növekedésbe kezdtek. A beteg idősejtek nagy adag növekedési faktorral látták el magukat, ennek következtében megnövekedett, és szinte határtalanná növekedett osztódási sebességük és képességük, megszállták a környező időszöveteket, sőt, új, soha korábban nem volt időereket hoztak létre, daganatot okoztak, és egyszerre az egész idő megbetegedett.
Csomók és fekélyek keletkeztek az idő testén, a különböző idők keresztezési pontjaiban a csomók megnövekedtek, megduzzadtak. Az idő elszíntelenedett, elszürkült, sorvadni kezdett, már-már elfogyott. Paraneoplasztikus jelenségek jelentkeztek, melyek időtumorhoz olykor időtrombózishoz vezettek.
Természetesen próbálkoztak kezeléssel, jelenleg is próbálkozunk. Bevetettünk sugárterápiát, kemoterápiát, immunterápiát. Minden kezelés célja a rák teljes eltávolítása lett volna az idő szervezetből, az idő többi részének károsítása nélkül. Sajnos kiderült, hogy a kemoterápiának mérgező hatása van a többi szövetre, például a térre, és a sugárkezelés is gyakran károsította az egészséges szöveteket. A radioterápia során ionizált sugarakkal bombáztuk az elburjánzott idősejteket, sugárforrásként kobalt hatvanas, irídium és rádium izotópokat alkalmaztunk, erre kizökkent az idő, és kárhozat, de úgy fest, nem mi születtünk helyretolni azt.
Mind a nagyobb, mind az invazív műtéti beavatkozások se vezettek eredményre. Ezek során ugyanis mindig nagyobb időszöveteket távolítottunk el, mint amekkora a daganat volt, épp azért, hogy megelőzzük újabb áttételek kialakulását, viszont ezek a nagy időhézagok merőben megváltoztatták az emberiség múltját, és gyanítom, hogy a jövő sem a terv szerint fog alakulni.
A múlt átrendeződése miatt igazi katasztrófák következtek el.
Mezeinken és hegyvidéki tájakon ki nem halt szörnyek jelentek meg. Masztodonok falták föl az erdőségek nagy részét, két lábon járó tyrannoszauruszok támadtak békés kirándulókra, és falták föl őket családostul, minthogy a múlt változása miatt nem haltak ki.  Békés, melegtengeri fürdőzőkre támadtak ichtioszauruszok, ráadásul gyakorlatilag megsemmisítették a delfinpopulációt.
Hitler nem vesztette el a második világháborút, szövetségre lépett a szövetségesekkel, és együttes erővel eltiporták Oroszországot, szatelit-államaival egyetemben.
Nem folytatom, képzelni lehet.
Ráadásul azokon a helyeken, ahol a műtéti beavatkozások történtek, a sebgyógyulás folyamatában hegesedések, keloidok keletkeztek, ezeken áthaladva ismét csak nagyokat  zökkent az idő. A keloidok meg újabb idősejtburjánzáshoz, további időrákosodáshoz vezettek.
És bármely beavatkozás sem segített, újabb áttételek keletkeztek, az idő menthetetlenül elrákosodott. Egyre csak fogy, egyre soványabb, sápadtabb, szürkül, és mostanra be kellett látnunk: nem sok időnek kell eltelnie, hogy az idő elpusztuljon. Az élő idő komplex működése rövidesen leáll.
Exit.