Apja, Niccoló és nagybátyja, Maffeo vállalkozó kedvű kereskedők voltak, akik irodát működtettek Konstantinápolyban és a Krímben. 1260-ban üzleti útra indultak Konstantinápolyból Kelet-Ázsiába, útjuk Kublaj kán nyári székhelyén, a Pekingtől északra fekvő Sangtuban ért véget. Európába a nagykán követeként tértek vissza 1269-ben, hogy a pápától száz tudóst kérjenek a kán számára.
A Polo-testvérek második utazásukra magukkal vitték a tizenhét éves Marcót is, aki tanulmányai során már megismerkedett a Bibliával, Ptolemaioszal, a keresztény teológia alapjaival. Két dominikánus barát társaságában - akik hamar visszafordultak -, 1271-ben indultak el Velencéből. A Polók 1275-ben adták át X. Gergely pápa levelét Kublaj nagykánnak, majd 17 évig éltek Kínában, Sangtu és Tatu (a téli főváros, a mai Peking) közt utazva.
A mongol állam sok külföldit alkalmazott, mert nem bízott a kínaiakban. Az idősebb Polók műszaki feladatokat kaptak, katonai tanácsadók lettek. Marcót, miután megtanult kínaiul, a kán helyzetfelmérő utakra küldte Jünnanba, talán a burmai Tagaungba s a délkeleti Hangcsou városba is. Marco valószínűleg sókereskedelemmel foglalkozott.
Könyvében - Divisament dou Monde (A világ leírása) -keveset ír magáról, beszámolói inkább pletykák, mint megfigyelések. A könyv remek olvasmány, de azért vigyázat! Inkább olvassuk utaztató- vagy pikareszk regényként, mert hát a jó Marco - ugye? – olasz volt, és filológusok, történészek egybehangzó véleménye szerint nem kevés a műben az olaszos nagyítás, túlzás, kevésbé finoman szólva: lódítás.
1789. szeptember tizenötödikén született kamaszkorom kedvenc írója, James Fenimore Cooper, akinek regényeit azért ma sem utalnám nagyképűen a konyhába, szívesen olvasom, még ha tudom is, hogy nem tartoznak az irodalom fő-fő sodrába. Viszont nem kevesebbet állítok, mint hogy az amerikai irodalom a messzi vidékiségből vele és általa lépett a világirodalomba. Első könyvei akkor jelentek meg, amikor Európában éppen csúcsára kezdett járni, uralkodó hanggá kezdett válni a romantika. Ő maga Walter Scott tanítványának vallotta magát, de hamarosan népszerűségben és hatásban is az angol mintakép mellé emelkedett – ami nem semmi ám -, sőt az egész angol nyelvű amerikai irodalmat elsőként ő emelte az európai irodalom mellé. Regényei - a Vadölő, a Bőrharisnya, a Nyomkereső vagy éppen a csodálatos Az utolsó mohikán – valamivel több, mint másfél századdal halála után is minden tájon népszerű olvasmányok. Abban pedig versenytárs nélküli úttörő volt, hogy először ábrázolt megértéssel, rokonszenvvel színes bőrű embereket, hozzá még feledhetetlenül.
1821. szeptember tizenötödikén egy egész sor latin-amerikai állam vált függetlenné a spanyolok uralmától: Costa Rica, Guatemala, Honduras és El Salvador. Mindez természetesen a nagy felszabadítónak, Simón Bolívarnak volt köszönhető.
1830. szeptember tizenötödikén másodikként indult meg a vasúti közlekedés a Liverpool – Manchester vonalon. A vasparipa elindult világhódító útjára. Hamarosan Amerikában és Európa más országaiban is gőzerővel kezdtek vasutat építeni, megkezdődött a vasút korszaka.
1865. szeptember tizenötödikén a majdnem egységes Olaszország fővárosa Firenze lett, minthogy Róma és a Vatikáni Állam még nem volt a risorgimento erőinek birtokában. (Amíg pedig csak Itália északi része volt Vittorio Emmanuele di Savoya tulajdona, Torino volt a főváros.) Hogy Firenze majd három évig főváros volt, igen hasznos információ annak, aki Firenzében jár. Tapasztalatból tudom, hogy a fiorentini igen büszkék erre, és akár egy vacsorameghívást, de egy quarto borra szólót biztosan lehet nyerni azzal, ha megmondja az ember, hogy ő ennek a tudásnak birtokában van.
1881. szeptember tizenötödikén született Ettore Arco Isidiro Bugatti. Intarziakészítő apja fiát is művésznek szánta, őt azonban a gépek érdekelték, így elszegődött inasnak egy kerékpárgyártó céghez. 14 évesen már triciklit motorizált, sőt szerkezetével országúti versenyeken vett részt. Bugatti megérezte, hogy az új század jelképe az autó lesz, így autodidakta módon képezte magát. Hallatlan műszaki érzékével már tizenhét évesen sportkocsit épített vásárolt autóalkatrészekből. Így lett autóépítő, autótervező, előbb mások – például a strasbourgi Mathis Cie. cég – gyáraiban autótervező mérnök, majd a kapott licencdíjakból, megtakarított pénzéből saját vállalkozásában. 1910-ben tíz, a következő évben 65 kétüléses Bugatti készült, a márka 1,4 literes kocsija 1911-ben elnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyen kategóriája nagydíját.
1912-ben a Peugeot gyár megbízásából tervezte a Bébé-t, kora egyik legsikeresebb kiskocsiját, sőt villamos meghajtású autót is készített, de ennek sorozatgyártására nem gondolt. Az első világháború kényszerszünete után csak 1924-ben jelent meg új típussal, a 35-tel, mely igazi versenyautó volt. Ezzel és utódaival a harmincas évek végéig sikert sikerre halmozott. Hogy Bugatti nem csak kiváló és szép sportautókat tudott építeni, arra bizonyság a húszas évek végén készített La Royale, avagy Arany Bugatti. Az aprólékos gonddal készült, finom vonalvezetésű, hat méter hosszú luxuskocsiból mindössze hét készült, az egyiknek nemrég egy árverésen csaknem hárommilliárd forintnak megfelelő összeg volt a kikiáltási ára.
1890. szeptember tizentödödikén született Agatha Christie, angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője”. Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye és nagy sikereket arató West End-i színpadi darabjai miatt emlékezetes. A Guinness Book of World Records szerint Christie – Shakespeare mellett – a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő író. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot.
Christie első regényét, A titokzatos stíylesi esetet 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt.
A másik ismert szereplője Miss Marple, aki A kedd esti klubban szerepelt először, és akit olyan nőkről formált meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői. Christie soha nem írt olyan regényt, melyben együtt szerepelt volna Miss Marple és Hercule Poirot. Egy nemrégiben előkerült hangfelvétel szerint ezt így indokolta: „Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.”
Agatha Christie csaknem összes detektívtörténete az angol közép- és felső osztályra koncentrált. Nyomozója általában vagy belebotlott a gyilkosságba, vagy egy régi ismerőse, aki érintett volt az ügyben, fordult hozzá segítségért. A nyomozó fokozatosan haladva mindenkit kihallgatott, megvizsgálta a bűntett helyszínét és minden nyomot feljegyzett azért, hogy az olvasók elemezhessék őket, és egyenlő esélyt kapjanak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Azután, nagyjából a történet felénél, vagy néha az utolsó fejezetben/felvonásban az egyik gyanúsított meghalt, gyakran azért, mert véletlenül kiderítette a gyilkos kilétét, emiatt el kellett hallgattatni őt. Néhány regényében, köztük a És eljő a halál...-ban és a Tíz kicsi négerben több áldozat is volt. Végül a nyomozó összehívta az összes lehetséges gyanúsítottat, és lassan leleplezte a tettest, miközben számos egyéb titkot is felfedett, néha harminc, vagy annál is több oldalon át. A gyilkosságokat gyakran hihetetlenül találékony módon, fortélyos cseleket alkalmazva követték el. Christie regényeire jellemző továbbá a feszült légkör, és nyomasztó lélektani bizonytalanság, várakozás, melynek oka szándékosan lassú tempójú prózája.
1923. szeptember tizenötödikén született Fejes Endre, Kossuth-és József Attila-díjas magayr író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, akit 90. születése napján Isten éltessen még sokáig!
Tizennégy évesen szabóinasnak állt, tizenhét éves korától vasesztergályos tanuló volt a Fusch-gyárban. Ez időtől ismeri oly jól a melósok életét, gondolkodásmódját. 1944-ben elvitték katonának, a hadseregből megszökött, Budapesten bujkált negyvenöt tavaszáig. 1945 őszén elhagyta az országot, és 1949-ig Nyugat-Európában él (Németország, Franciaország, Svájc, Hollandia, Belgium, Olaszország). Hazatérte után az angyalföldi Bosch-gyárban lett esztergályos. 1951-ben tiltott határátlépési kísérletért Kistarcsára internálták, nyolc hónappal később szabadult, ekkor segédmunkás lett az Épületelem gyárban, majd ismét esztergályos Angyalföldön.
1955 óta írásaiból él. Első kötete, A hazudós – én talán ezt szeretem a legjobban - 1958-ban jelent meg. 1962-ben kiadott, óriási kritikai visszhangot kiváltott regényét, a Rozsdatemetőt több mint harminc nyelvre fordították le. A hazudós című elbeszéléskötete és a Jó estét nyár, jó estét szerelem című regénye szintén sok magyar és külföldi kiadást ért meg.
Fejes számos művéből született televíziós feldolgozás (Jó estét nyár..., Mocorgó, Élő Klára, Kéktiszta szerelem, Vigyori, Cserepes Margit házassága), más munkái pedig színpadra kerültek, miután a szerző egy-egy novellájából és regényéből színművet írt (Vonó Ignác, Rozsdatemető, Az Angyalarcú).
1941. szeptember tizenötödikén futball-zseni született, a Császár: Albert Flórián. Én ugyan világéletemben Újpest-szurkoló voltam, következésképp Fradi-gyűlölő, de a tények makacs dolgok, el kell ismernem: Flóri valóban zseni volt, mi sem igazolja ezt jobban, hogy Ő volt magyarként az egyetlen Aranylabda tulajdonos. 2011. októberében ment el közülünk.
A 75-szörös válogatott játékos 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes.
Flóri alig 17 évesen játszotta első NB I-es bajnokiját zöld-fehér mezben, két góllal mutatkozott be. Baróti Lajos szövetségi kapitány nem sokkal később meghívta a válogatottba, a nemzeti tizenegyben két gólpassz volt az antré az aktuális vb-ezüstérmes svédek legyőzése során 1959 júniusában, majd ötödik válogatott meccsén úgy lőtt gólt az NSZK-nak, hogy előtte öt védőt cselezett ki. Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója.
” Rendkívül szerény volt, rokonszenves a csapattársak számára is. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgott meg ellenfelet. Amellett hihetetlen, bámulatos cselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan, amit nem lehet megmagyarázni. Baróti így könnyen és gyorsan megtalálhatta a nagy hármast, Göröcs, Albert, Tichy személyében. A külföld is fölfigyelt erre a csodálatos mozgástechnikára és gólérzékenységre.”
(Szepesi György)
„Úgy gondolja, hogy ha két képviselő, akik teljesen ellentétes nézeteket vallanak, találkoznak és kezet ráznak egymással, akkor a rendszereink között húzódó ellentét megszűnik majd? Mégis, miféle ábránd ez?”
Ezt Nyikita Szergejevics Hruscsov, szovjet pártfőtitkár mondta, aki 1959. szeptember tizenötödikén érkezett meg Washingtonba, és aki – a Szovjetunió legmagasabb szintű vezetői közül elsőként – összesen tizenkét napot töltött az Egyesült Államokban Eisenhower elnök meghívására, abból a célból, hogy előmozdítsa a két szuperhatalom együttműködését. A szovjet első titkár „baráti látogatása” látszólag eredményesen végződött. A technológiai együttműködésről szóló ígéretek bizakodóvá tették az amerikai befektetői köröket, Hruscsov pedig azt könyvelhette el legnagyobb sikerének, hogy Eisenhower beleegyezett a kettészakított Németország státusának négypárti – szovjet, amerikai, francia, brit – rendezésébe. Másfelől ugyanakkor az is tény, hogy a történelmi jelentőségű látogatás pozitív hatásai nem bizonyultak sokkal tartósabbnak a találkozó által gerjesztett sajtószenzációnál.
1971. szeptember tizenötödikén alakult meg a kanadai Vancouverben a Greenpeace, a világ legnagyobb független természet- és körenyezetvédelmi szervezete, melynek központja ma Amszterdamban található. Jelenleg 41 országban rendelkezik irodával. A szervezet célja, hogy kampányaival minél szélesebb körben terjessze a környezettudatos szemléletet és életmódot, valamint hogy felderítse a természetet és az emberi környezetet pusztító tevékenységeket, és ezek felelőseit változtatásra bírja. A szervezet a nemzetközi környezetvédő mozgalom radikális irányzatát képviseli, és elsősorban látványos és bátor akcióiról ismert. Ezek az akciók nemritkán a hatóságok részéről konfliktusokhoz is vezetnek, amelyekben a Greenpeace aktivistái minden esetben az erőszakmentesség elvét követik. Világszerte mintegy 400 000 ember vesz részt önkéntesként a Greenpeace tevékenységében. A szervezet mindenfajta politikai szervezettől és irányzattól elhatárolódik.
Tudni illik: Menyhárt Jenő, a nyolcvanas évek magyar underground ikonja, a csodálatos Európa Kiadó frontembere ma már nem csak a gitárjával, verseivel akar hatni a világra, hanem a Greenpeace tagjaként is. Erről mesél Az agitátor című könyvében, mint egy környezetvédelmi szervezet New York-i, utcai aktivistája.
Ismét egy érdekes, szép nap !
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Gyuri !
Én köszönöm, hogy olvastad!
Törlés