(Boldog újévet!)
14 órakor újul meg a Hold a Szextáns csillagképben, így és ezért ma kezdődik az új zsinagógai év, az 5774.
Tishri hó első napja van.
Két napos zsidó ünnep vette kezdetét tegnap naplementekor, melynek neve rosh hasana, ami annyit jelent: az év feje. Ez az évfordulója Ádám és Éva megteremtésének, és az első lépéseiknek, melynek során kezdték kitapasztalni, hogy mi is a szerepe az embernek az Isten alkotta világban.
Vallásos zsidóknál a fő kötelesség a sófár fújása, ami nem kis erőfeszítést igényel. A sófár ugyanis nem más, mint egy kosnak a szarvából való kürt. Ennek a megfújása olyan, mint egy ünneplő harsonaszó egy király koronázásakor. Ezen túl a sófár hangja egyben felhívás is bűnbánatra, mert újév napja az eredendő bűn évfordulója, és így az első bűnbánaté is. Ez a nap az első a tíz bűnbánó nap közül, az utolsó nap pedig Yom Kippur, az Engesztelés Napja. De erről a napról majd akkor, szeptember tizennegyedikén szólok.
A sófár fújásának egy másik jelentősége, hogy emlékeztessen arra, ami Izsákkal történt, szintén rosh hasanakor. Ekkor történt ugyanis, hogy Ábrahámnak fel kellett volna áldoznia Izsákot, de Isten egy kossal váltotta ki Ábrahám emberáldozatát.
Vallásos zsidók ilyenkor imádkoznak egy újabb évnyi életért, egészségért, jómódért. Összesen százszor kerül megfújásra a sófár a rosh hasanai ünnepség két napja alatt.
Szokás még a zsidóknál ilyenkor megenni egy szelet mézbe mártott almát, hogy ezáltal fejezzék ki vágyukat egy édes év után. Ezen túl szokás a következőt kívánni a másiknak: „Leshanah tovah tikateic veteichateim!”, ami magyarul annyit tesz:
“Kívánom, hogy a jók könyvébe kerülj!”
445 évvel ezelőtt, 1568. szeptember ötödikén született a calabriai Stilóban Tommaso Campanella, olasz filozófus, domokosrendi szerzetes.
Nápolyban és Cosenzában tanult filozófiát, de bizony hamar eltért az arisztotelészi skolasztikától. Szabadelvű megnyilatkozásaiért, meg azon gyanúból, hogy résztvett egy összeesküvésben, a spanyol kormány (Dél-Itália akkor spanyol kézen volt) 1599-ben elfogatta, kínoztatta és 27 évig tartotta fogságban, míg végre VIII. Orbán pápa avval az ürüggyel, hogy mint eretneket megbüntesse kiszabadította. Ezt követően - a látszat kedvéért - a római inkvizíció börtönébe zárták, míg nem 1629-ben tekintélyes évi járadékkal szabadon bocsátották, s a pápa bizalmas embere lett.
82 írása maradt fönn a filozófia, természettudomány, asztronómia, asztrológia, orvostan, teológia, dogmatika, etika és államtudományok köréből.
Filozófiai nézetei részben Telesius szenzualizmusán alapulnak. E nézet szerint Isten kétféleképpen nyilatkoztatta ki magát: először a Természetben másodszor a Bibliában; az elsőn alapul a filozófia, a másikon a hit és a teológia tudománya.
Létnézete sokban hasonlít a Descartes-éhoz és Kantéhoz; felfogása, hogy a szubjektum a megismerés alapja az egész világegyetemre nézve, hogy a megismerés dolgában érzékeinkre vagyunk korlátozva, s hogy az érzésekben aktív és passzív (szubjektív és objektív) momentum van. A világegyetem létrejöttét a neoplatonikus felfogás szerint az istenség emanációjának tekintette. Kedvenc tana volt, hogy a dolgok általában lélekkel bírnak, s erre alapította az ösztönökre, jóslásokra és mágikus viszonyokra vonatkozó tanait.
Fő műve persze a Napállam vagy Napváros (Cittá del Sole) című dialógusa (és a szorosan hozzá kapcsolódó, vele lényegében egy művet alkotó traktátusa, a Vitás kérdések a legjobb köztársaságról). Milyen Város a Napváros? Napvárosban mindenki dolgozik, a termelt javakat a szükségletek szerint osztják el, közös vallás van, mely semmiben sem hasonlít a tételes kereszténységhez, nincs magántulajdon, árucsere, a hatalom, az irányítás a tudósok kezében összpontosul.
„Arra születtem, hogy három szörnyet győzzek le:
zsarnokság, álokoskodás és alakoskodás ez...
gazdagság, háborúk, pestis, irigység, csalás,
igaztalanság, restség és paráznaság
nyomukban jár: legyőzöm mindegyiket,
bajaink gyökere gyermeki tudatlanság.”
(A világ bajainak három gyökeréről)
1698. szeptember ötödikén jelent meg I. (Nagy) Péter cár rendelete a szakáll-adóról. No, kérem! Egyáltalán nem bolondult meg Péter cár, igen komoly célja volt evvel az adóval. Ezt ugyanis minden újonnan szakállt növesztő férfinek be kellett fizetnie, és a cár elsődleges célja az volt, hogy egy nyugati társadalmakra emlékeztető, ápolt férfiakat felvonultató társadalmat hozzon létre. Arcszőrzet tekintetében is. (Persze, nem volt egészen mellékes a kincstárba befolyó pénz sem.)
1831. szeptember ötödikén született Victorien Sardou, francia drámaíró. Darabjait jelentős mesterségbeli tudással, fordulatos történeteit elegánsan bonyolítva írta. Első műve, A Benoiton család tipikus polgári dráma, sikeressé azonban történelmi vaudevill-jei (zenés színpadi műfaj) tették. Manapság legtöbbet játszott darabja a Szókimondó asszonyság), amelyben Napóleon korának jellegzetes személyiség-típusait és problémáit viszi színre. Nevezetes továbbá arról is, hogy az ő drámájából íródott Puccini Tosca című operája.
1905. szeptember ötödikén született Arthur Koestler - Kösztler Arturként Budapesten-, regény- és újságíró, társadalomfilozófus, polihisztor. Askenázi zsidó családból származott, amikor elérte tizennegyedik évét, nagyiparos apja a családot Pestről Bécsbe költöztette. Ott járt egyetemre, de tanulmányait nem fejezte be, mert kapcsolatba került a cionista mozgalommal, és ennek hatására Palesztinába települt. Ott újságírói állást kapott a németországi Ullstein-lapkiadó közel-keleti tudósítójaként, majd Berlinbe helyezték át.
1931 decemberében belépett a német kommunista pártba, és a következő évben tapasztalatszerzés céljából a Szovjetunióba emigrált. Ottani utazásai eredményeképpen, a Szovjetunió valós állapota és a szovjet propaganda közötti ellentmondás miatt hite a kommunista mozgalomban megdőlt, majd az 1936-ban kezdődő tisztogatások miatt a kommunista tanoktól is eltávolodott.
1936-ban, amikor a spanyol polgárháborúról tudósított, spanyol nacionalisták elfogták és halálra ítélték, de a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampány megmentette a haláltól.
Aztán kalandos élet következett: börtönbe került Franciaországban is, szabadulása után beállt az Idegenlégióba, onnan megszökött, Észak-Afrikában, Portugáliában bujkált, végül Angliában bukkant föl, belépett az angol hadsereg Pioneer Corps nevű alakulatába. Ez volt az egyetlen hely ahova ellenséges ország polgárait is besorozhatták: Koestler ebben az időben még magyar állampolgár volt.
A háború után Londonban végre otthonra talált, és megkezdte írói munkáját.
Első regénynek felfogható műve, A gladiátorok a Spartacus vezetése alatt kirobbant római rabszolgalázadásról szól. Ezt a regényét magyarul, a Sötétség délben címűt németül, míg későbbi munkái nagy részét angolul írta, tömör és világos újságírói stílusban.
A Sötétség délben 1940-ben, Angliában jelent meg először, de igazi sikerét a háború utáni Franciaországban érte el. A regény a sztálinizmus elleni megrendítő vádirat, mondanivalója Koestler a kommunista párttól való elszakadását és ideológiájának újjászületését tükrözi. Főhőse egy Rubashov nevű idealista bolsevik, aki a sztálini rémuralom áldozatává lesz. A történetet Koestler részben a saját börtönélményeire, részben a sztálini korszak kirakatpereire alapozta.
1935. szeptember ötödikén készítette el Robert Capa világhírre jutott képét, A milicista halála címűt. A kép egy köztársasági milicista, Federico Borrell García halálát örökítette meg a spanyol polgárháborúban. A fénykép teljes címe Lojalista milicista a halál pillanatában, Cerro Muriano, 1936. szeptember 5.
Capa fényképe először 1936. szeptemberében lett publikálva a Vu francia magazinban. Azóta A milicista halálát többször reprodukálták, és a spanyol polgárháború szimbólumává vált, minden idők egyik legismertebb háborús fotója.
1972. szeptember ötödikén hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott a müncheni olimpiai falu kerítésén, és behatoltak a izraeli olimpiai csapat szállására. A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtőknek nem került nagy fáradságába az izraeli sportolókat ártalmatlanná tenni, hiszen a sportolók az ajtókat nem is zárták be. A terroristák tizenegy túszt ejtettek, két sportoló rögtön a túszejtés során halálosan megsebesült, de a német hatóságok kudarcba fulladt és dilettáns kiszabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, valamint meghalt öt terrorista és egy német rendőr is. Később a két túlélő (de el nem ítélt) palesztin túszejtőt, valamint az akció feltételezett kitervelőjét, az izraeliek titkos akció során kivégezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése