Őszre jár. (Ellenőriztetnem kell a
gázkonvektort.) Miként szokott, sebesen
elfüstölt a nyár. Hiány, mint szélroham
jár át. Fújdosó és rideg éjszakák.
Elbujdosni kellene most! Jön a tél,
a csúf halál. Menni kéne délvi-
dékre, ahol napfény íz-zamata vár,
és a fölpúposódó utca nem fél
fagyhalált. Rémiszt ez a kéményfüstként
fölszálló hold. Most az ősz avart kotor,
sárgásvörösre szaggatja a zöldet.
Hamarosan fázni fog majd a testem,
lelkem dideregni, mikor befödi
a téli magány, miként hó a földet.
Apró legyek és pillangók lézengnek,
két ablak közt halomra döglenek,
őszi fák ágai meggémberednek,
mint fagyott végtagok holt ember testén.
Úgy átlátnék magamon ez estén.
Némán hevernek hosszú, sötét éjek,
a holt hold körül hűs csillagok égnek.
Susog minden derűs és szép nyári volt:
kéményből száll föl a szeptemberi hold.
Igen, a nyári örömök megcsendesednek, már csak susognak... miként szép, versedben. Dallamát, ritmusát belső és sorvégi rímek teszik remekké!
VálaszTörlésMind a látogató-olvasást, mind pedig szép szavaidat köszönöm, Ica!
Törlés" Most az ősz avart kotor,
VálaszTörléssárgásvörösre szaggatja a zöldet."
Szépen írsz,szeretem, ahogy a melankólia megcsillan a betűid arcán, ám, szemükben ott a remény: a tavasz után a tél, s követi őket a tavasz, a virágzó életigenléssel.