Már az ebéd vége felé nagyon laposakat pislogott, amikor kivettem az etetőszékből, persze kicsit felélénkült, de minden tiltakozás nélkül feküdt le, és várta a mesét.
Mesélés közben – amíg el nem szenderedik – le nem veszi tekintetét a számról, olykor pici szájával ő is formálja amit mondok, nem rossz módszer ez a tanulásra szerintem.
De az első mesénél, a Kóró és a kismadárnál nem alszik el, sőt, kis kezével Ő is mutatja, hogy „repült, repült a kismadár”.
Amikor szólok Neki, hogy hunyja le a szemét, nagyon engedelmesen, de elképesztő erősen zárja össze szemhéját, így képtelenség aludni. És nem is alszik, fél perc múlva újra nyitva a gyönyörű kis szeme, és követi a mese fonalát. Időnként fölkacag, gőzöm nincs, hogy a mese valamelyik fordulata tetszik Neki, vagy azon kacarász, hogy a Papi milyen furikat mond?
TUDOM, hogy ez a mese bevezetés az elalvásba, de el nem aludna, míg csak a „szalad a kakas, kapja a férget”-ig nem jutunk.
A Kis Balázsnál már álmosodik, de még mindig figyel, aztán jön az, amit még egyszer nem hallott végig, mert ott már biztosan elalszik, a János vitéz: abból mindig azt a részt kapja – nagyon lehalkítva -, mikor Jancsi elbúcsúzik Iluskától. Ennél alszik el, és én meghatódva arra gondolok, hogy Ő sorrendben a harmadik, aki ettől alszik el.
De most alszik, én meg gyönyörködöm Benne.
Ajándékba kaptuk, és nagyon-nagyon szeretjük az unokáinkat.
VálaszTörlésNagy szeretettel írsz Te is a Kislányokról.
Bizony, életem legszebb három ajándéka, hogy egy kicsit igazságtalan legyek, mert hisz Dani fiam nélkül Ők se lennének, és ha már Danit megemlítem, akkor nyilván Hajnalka lányomat is említeni kell... Szóval bonyolultak ezek az érzelmek, de nagyon rajongok ezért a három Kislányért, az tény.
TörlésKöszönöm, hogy benéztél hozzám.