- Kisunokáimnak, meg más Gyerekeknek -
Hetvenkettő
hetvenkedő
magyar huszár,
jó lován poroszkál
a határ felé, hol
egy porosz áll
a vártán. Kérdi őt
az egyik huszár:
”Csak nem ránk várt tán?
Átalmennénk a határon,
kérdés csupán,
milyen áron?”
”Körmöciből húsz
arany árán.”
„Borsos” - töpreng
a huszárkapitány.
„Hetvenkettőnek
húsz arany
rossz arány.”
Most érkezik egy
duhaj hajdú, ki
bevásárolt alapost.
Nyakas lován nyakló nélkül
Hajdúságba vágtatott,
kis időt töltött ott,
most
onnan jő.
Ott a Ló-ringen
ringlót vásárolt,
vásár után
irgalt-nyargalt
vissza,
hogy időben érkezzék,
friss maradjon ringlója:
nagyokat bíztatott a lóra,
s közben így dalolt:
”Énalattam ring a ló,
be finom a jó ringló
szilva!”
Kérdi a hajdú is az őrt,
(ki mint tudjuk áll a vártán):
”Csak nem engem várt tán?”
”Nem. Várom a vonatot,
csak behúzódtam ide kissé,
mert nem bírom a huzatot.”
”Na, és ezek a huszárok?
Miért ülnek itt az árok
mentén mentében?
Miért nem mennek
át a határon?”
”Mehetnének húsz arany
áron át a határon,
de az aranyuk nem
határtalan, úgy látom.”
Megy a hajdú huszárkapitányhoz
és mondja: „Hallom,
nincs aranyatok,
mely áron
átmehetnétek a
határon. Hát én adok nektek:
nesztek! Maradt pénzem
vásárláskor!”
Így jutottak át határon,
a huszárok hetvenketten,
hogy legyőzhessék Napóleont,
vagy bármely ellent.
A határon túl aztán
mind a hetvenketten
mesélték el
hetvenkedve,
hány aranyat költöttek,
hogy a határon végre
általmehettek.
:-) Szuper!
VálaszTörlés