Szeptember huszadika van

20 órakor délnyugati irányban lesz az Uránusz a Holdtól. Ezt együttállásnak foghatjuk fel, melynek szimbolikus jelentése a következő: az énlélek és a szabadság találkozik, következtében erősödhet a szabadságvágy, az elkülönülés vágya. Egyeseknél felsőbbrendűségi tudat jelenhet meg. Erősödhet bennünk az intuíció, de az állás okozhat  idegfeszültséget, erős hangulati változásokat, érzelmi robbanékonyságot, önfejűséget, lázongást. Sokakban a kutatásvágy fokozódhat, akár tudományos, akár okkult területen.
 A kék ég tiszta szellemiségét és szabadságát kell az ösztön- és lelki világban megteremteni, csakis ez adhatja az énnek a szabadság érzetét.

Ma van a takarítás világnapja: tény, egy nap múlva csillagászatilag is itt az ősz, ránk fér az őszi nagytakarítás, fizikai és lelki értelemben egyaránt.

1096-ban ezen a napon a Magyar Királyság területére érkezett a Szentföld felé vonuló Bouillon Gottfried által vezetett keresztes had, közel 100 000 ember. A keresztesek megegyeztek Könyves Kálmán királlyal, hogy az országon való békés átvonulásért cserébe élelmet kapnak a lakosságtól. A szerződést kezdetben mindkét fél tiszteletben tartotta, de a déli határhoz közeledve a keresztesek lerohantak egy közeli falut, a lakosság nagy részét lemészárolták, a falut kifosztották és lerombolták. A környéken állomásozó magyar katonák emiatt rátámadtak a seregre, és az utóvédet szétverték, de a sereg nagy része már átkelt a határon. Részünkről nagyjából ennyi volt az első keresztes háború.

1519-ben ezen a napon indult útnak Ferdinánd Magellán, hogy körülhajózza a Földet. Az öt hajóból – Trinidad, San Antonio, Concepcion, Victoria és a Santiago – álló flotta keddi napon,  hajnalhasadáskor hagyta el a spanyol partokat.

1746-ban ezen a napon született gróf Benyovszky Móric, a hírneves utazó, kalandor, emlékiratíró. Katonának nevelkedett, de 1758-ban kilépett a császári hadseregből és litvániai birtokán telepedett le. 1767-ben részt vett a királyellenes lengyel nemesi mozgalomban, orosz fogságba került és 1770-ben Kamcsatkába száműzték. 1771. májusában megszökött és az Aleuti-szigetek, Alaszka s Japán partjai mentén végighajózva jutott el
a Dél-kínai Macaóba. További útja során érintette az akkor még független Madagaszkárt, ahol utóbb 1774-ben a francia kormány megbízásából megalapította a Louisbourg nevű telepet. A bennszülött lakosság 1776-ban királyává választotta, de a szomszédos Isle de France kormányzójának vádaskodása miatt kedvét vesztve lemondott kormányzói tisztéről. Rövid időre hazatért Magyarországra, de miután Bécsből hiába várta kereskedelmi tervei támogatását, Amerikába hajózott és amerikai kereskedők megbízásából tért vissza Madagaszkárra. Isle de France kormányzója csapatot küldött ellene, és a franciákkal vívott ütközetben vesztette életét. Kalandjait izgalmas és jól megírt emlékirataiban örökítette meg.

1870-ben az egy nappal előbb megindult offenzíva keretében, szeptember huszadikán az olasz nemzeti hadsereg betört Rómába, a pápai állam hadserege megszüntette az ellenállást. Lényegében befejeződött a risorgimento, megszületett az egységes Olaszország.

116 évvel ezelőtt, 1897. szeptember huszadikán született Tamási Áron. Úgy gondolom – és szerintem nem vagyok egyedül -, hogy amely témához Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült, megnemesedett, jobbult. Ha az olvasó az ő szemén keresztül lát, akkor a zord valóság mesevilággá lesz, és a sötétség tündérfénnyel kezd világítani. Ugyanakkor Tamási Áronnál a mese valósággá bűvölődik, súlyossá, lényegessé nemesül.
Az ő szemén keresztül az állatok, növények, tájak a világ nagy összefüggéseit példázzák; nála minden agyafúrt székelységgé válik, csakhogy az ő székelysége maga az ezerarcú emberiség. A lélek nagy gyönyörűségei közé tartozik Tamási Áron novelláit olvasni, és ez a nagyon nagy, nagyon művészi novellaíró nem mellékesen kitűnő regényeket és igen egyéni hangú, szívhez szóló drámákat is írt. Írt vagy festett? Vagy muzsikált? Döntse el ki-ki, aki – reményeim szerint – még mindig Őt olvassa, noha a hivatalos kurzus manapság másokat ajánl olvasásra az erdélyi írók közül. Nem, soha se higgyetek a hivatalos kurzusnak: olvasni Tamásit kell!
Tamási Áron székely volt, tudjuk, és ez meghatározta látásmódját is, stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban a tréfák, játékok, szelíd ugratások egyként befolyásolták képzet- és képzeletvilágát.
Ez a csodálatos, nagyszerű Író mindent látott, ami látható volt az Őt körülvevő világban, a valóságban, de látta és láttatta azt is, ami nem látható, amiről az ember azt sem tudhatja, van-e vagy nincs, ami kívül esik a való világon. Nem ítélheti meg helyesen Tamási Áron egyéniségét és életművét, aki nem veszi tudomásul, hogy egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig idealista álmodozó: nagyon, nagyon szerethető Író és Ember.

1926-ban ezen a napon született Kovács Apollónia, aki – a Kossuth-díj indoklása szerint is - énekesgenerációk számára  szolgált példaképül egyedülálló stílusú előadóművészetével, a magyar nóta és a magyar népdal lélek mélyéig hatoló, magával ragadó szépségű, kivételes tisztasággal történő megszólaltatásával, kulturális örökségünk részét képező népdalkincsünk ápolásával.  Színésznőként kezdte pályafutását Nagyváradon, de 1961-től Budapesten élt, és magyar cigánydalokat adott elő, így lett világhírű énekessé. Nemcsak előadta, hanem gyűjtötte is a dalokat, illetve egyes cigánydalokat ő fordított le magyar nyelvre.

Lehetetlen, egyszerűen lehetetlen, de hinnem kell: 79 esztendővel ezelőtt, 1934. szeptember huszadikán született  a csodálatos Sophia Loren, azaz születési nevén Sofia Villani Scicolone. Édesanyja biztatására tizenöt évesen részt vett egy szépségversenyen, és bár nem az ő fejére tették a koronát, ám a lapokban a róla készült fotók is megjelentek, továbbá fölfigyelt rá Carlo Ponti. (Fölfigyelt? Szerelmes lett belé.) Mármost vagy ő vagy Sofia  édesanyja volt, ki a kislány karrierjét tovább egyengette, és Rómába vitte egy szereplőválogatásra, a Cinecittá stúdióba.
Loren ott az olasz mozi fénykorának pezsgő világában találta magát, ahol felfigyeltek rá, és egyre jobb és jobb szerepekkel tüntették ki. Vittorio De Sicának köszönhetően olyan filmekben játszott, mint az Egy asszony meg a lánya, a Házasság olasz módra, Tegnap, ma, holnap, Marcello Mastroiannival pedig az olasz film új sztár-párosa lettek. Az Egy asszony meg a lánya című filmmel Oscar díjat is nyert (nagyon, nagyon joggal: aki látta azt a filmet, bizonyára egyetért velem), és az amerikai filmszakma is kiszemelte magának. Olyan sztárokkal játszatták, mint Marlon Brando, Anthony Quinn, Charlton Heston, Clark Gable, John Wayne, Gregory Peck, Paul Newman.
Kérditek, én mire emlékszem legszívesebben Vele kapcsolatban? (Jó, ha nem kérditek, akkor is megmondom.) Első helyen az Egy asszony meg a lányá-ra, aki látta, tudja: hosszú életen át sem feledhető film volt, és többek között Ő tette feledhetetlenné.
De azért tudatomból bármikor elő tudom bányászni a Boccaccio ’70-et, az Altona foglyait, a Házasság olasz módra címűt, és a csodálatos Egy különleges napot, Ettore Scola remekét Vele és Marcellóval. Azt mondják a nagy szakértők, hogy nem volt túl sikeres a La Mancha lovagja, éspedig főleg azért, mert sem Sophia, sem Peter O’Toole nem kifejezetten énekes szerepekre valók, én azért – mert szerencsére nem vagyok szakértő – jó szívvel emlékszem arra a filmre is.

1944. szeptember huszadikán szövetséges légitámadások érték el az ország több pontját: Lebombázták a győri pályaudvart, a vasúti forgalom négy napig szünetelt. Légitámadás érte  a hegyeshalmi vasútállomást, a budapesti összekötő vasúti hidakat. Több bombatalálat érte  a Rákosrendező pályaudvart, súlyos bombatámadás volt a hatvani pályaudvar ellen. Az állomásépület elpusztul, 1200 vasúti kocsi kiégett, 500 ember vesztette életét.