„Similis simili gaudet…”

Ebéd közben azt mondja nekem Milla, legnagyobbik, öt éves Unokám: „Papi, képzeld, ott volt a játszótéren a Nádi!”
”Kicsoda, Kicsim?”
”A Nádi!”
”Nem Nándi?” – kérdem.
”De, igen, a Nádi.”
”Veled jár oviba?”
”Igen. A csoportunkba.”
”És rendes fiú a Nándi? Nem verekedős?”
”Nem, rendes fiú.”
”És milyen? Szőke, barna, kék szemű, barna szemű?”
Milla személyleírást ad, majd hozzáteszi: „Ő a szerelmem. Ha nagy leszek, ő lesz a férjem.”
”Örülök, Kamilla. És ezt vele is megbeszélted? Mert mi lesz, ha ő nem akar feleségül venni?”
Milla eltöpreng, aztán azt mondja – mellesleg nagyon bölcsen, bölcsebben, mint nagyapja szokott ilyen esetekben nyilatkozni -: „Akkor keresek mást.”
Még egy kis töprengés, aztán hozzáteszi: „Királyfit vagy Herceget… Papi, mi az a Herceg?”
Elmagyarázom, közben vigyázok, ne látsszon, hogy párás a szemüvegem….