A tizennégy kerületből, melyekre Augustus Caesar osztotta fel a Várost, csupán három maradt érintetlen, és négy porrá égett. Ezt a tűzvészt csak ahhoz a lángtengerhez lehetett hasonlítani, amelyet a gallok szítottak fel négyszázötven évvel azelőtt, mikor a Várost elfoglalták, és gondolom, a rómaiak közül sokaknak az is eszükbe juthatott, hogy akkor ugyancsak július tizenkilencedikét írtak.
A pusztulás szörnyűséges volt, akár emberéletekben akár épületekben gondolkodunk.
Nero császár, hogy a mentőakció lefolyását láthassa, felment az Esquilinusra, abba a toronyba, mely Maecenas egykori kertjében állt. Ám az elkeseredett plebs körében az a hír járta, hogy a császár elragadtatva nézi onnét az elemek tombolását, és e szörnyűséges díszletek között saját költeményét, a Trója meghódítását szavalja.
Nero sok ellensége nemcsak terjesztette ezt a pletykát, de még különféleképp fűszerezte is. Egyesek azt állították, hogy maga a Caesar gyújtotta fel Rómát, hogy gyönyörű, borzongató látványosságban legyen része. Mások azt erősítgették, hogy az emberi nem iránti gyűlölete vitte rá erre a cselekedetre. Mikor pedig röviddel az után, hogy a tűzvész Róma nagy részét felemésztette, a császár nekilátott az újjáépítésnek, megszületett az új magyarázat: Nero szándékosan gyújtatta fel Rómát, hogy romjain saját tervei és kedvtelése szerint építse fel az új fővárost.
Elég soká tartották magukat ezek a pletykák és szóbeszédek - és olykor-olykor ma is fölbukkannak -, fenyegetővé válhattak, és mert a néphangulattal minden uralkodónak számolnia kell, ideje volt bűnbakot találni: és Nero megtalálta e bűnbakot a keresztények közösségében.
Annak a szörnyű vérengzésnek, ami aztán kezdődött, áldozatául esett Péter és Pál apostol is, amint Sienkiewicz gyönyörű regényéből is tudható.
1811. július tizennyolcadikán született William Makepeace Thackeray.
Az irodalmi realizmus egy fura reláció szerint az irodalmi romantika igénye és szülötte volt. Tudom, nehéz ennek magyarázatát adni, hisz a korstílusok esetében azt szoktuk meg éppen, hogy a kiürült, pusztult csigaház-kultúrát váltja föl az új, de – legalább is - az angol regény történetében mégis csak úgy volt, hogy a kétfajta igény és a kétfajta stílus szinte egyszerre bontakozott ki. (Hogy egyebet ne mutassak: Scott-nak és Dickensnek egyszerre van romantikus és realista törekvése, ami még hagyján, de folytatása is.
Mert annak a századnak harmadik világhatású ösztönzője Thackeray volt, és bizony, ő sem idegenkedett a romantikától, noha – joggal - elsősorban a realizmus példaadói között tartja nyilván a köztudat. Ennek oka, hogy Ő a társadalmi életben és az egyes emberek jellemében főleg a rosszat látta és láttatta, és általában ironikusan ábrázolta a jót is, a rosszat is.
A T. és nyájjal bíró Olvasók első művének megjelenése óta megoszlanak elbeszélő műveinek befogadásában. Tisztelni, nagyra tartani: ez persze a művelt ember számára szinte kötelező, de vannak, akik IGAZIBÓL lelkesednek érte, és legalább annyian, akik idegenkednek tőle.
A legfőbb vetélytárs, Dickens - aki egyszerre volt jó barát és ellenfél - elsősorban érzelmekre kívánt hatni, o’an szívhez szóló: Thackeray nem, Ő értelemre ható, tárgyilagos, gyakran gúnyolódó Művész volt. Dickens humorának alapja a megértés, Thackeray humorának alapja a távolságtartás, a kritikai indíttatású szatíra.
A nagyközönség nehezen is barátkozott meg evvel az új hanggal, de amikor A hiúság vásárával bekövetkezett a nagy fordulat, írója egyszeriben felsorakozott a méltán legnagyobbak, a már életükben klasszikusként tisztelt alkotóművészek közé. Akkoriban - ha nem is volt kötelező szeretni őt, de - önmagát minősítette az, aki nem ismerte és tisztelte Őt. És – nem nevezném mellékesnek - Ő tette világszerte otthonos jelzővé az addig merőben mást jelentő „sznob" szót.
Ajánlatom világos és szívhez szóló: aki még nem tette, olvassa a Hiúság vásárát, aki azon túl van, figyelmezzen más csemegékre is! (A nagy Hoggarty gyémánt; Sznobok könyve és Az özvegy Lovel.)
81évvel ezelőtt, 1932. július tizennyolcadikán született Kertész Ákos, Kossuth-díjas írónk, akit a jó Isten tartson meg sokáig! Ő - túl regényírói munkásságán - számos film és tévéfilm forgatókönyvének írója vagy társszerzője, színpadra írt saját műveit több helyütt külföldön is bemutatták, Makra című regényét 12 nyelvre fordították le, és több mint egymillió példányban fogyott el a világon.
Fő művei - regényei, drámái - a hatvanas, hetvenes évek magyar társadalmának tükrei a fiatalok, a munkásrétegek szemszögéből.
2011-ben egy vitathatatlanul elcseszett és utóbb javított, visszavont mondatára rárepültek a czifra-jobbos-magyar „gondolkodók”, és sikeresen elűzték itthonról a nyolcvanéves, nagy „ellenséget”.
(Gyomrom kavarog, itt fejezem be.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése