A dolog viszont úgy állt, úgy volt, hogy Ulászló május közepén érkezett Budára, avval az ígérettel, hogy itt majd rendes-szabályosan királlyá koronázzák. Azonban mire ő megjött, a magyarországi helyzet már fordult egyet. 1440. februárjában megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László, akit a lenyúlt Szent Koronával május tizenötödikén királlyá koronáztak.
Ulászló meg nem számított magyar királynak, mert magyar király – ugye? - AZ, akit a Szent Koronával koronáznak meg.
Sebaj - az ilyesmi a magyar történetekben sebaj -, az Ulászló-párti nemesek érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását és a börtönnel megfenyegetett Szécsi püspök az alkalmi – lényegében hamis koronával – tette fel a koronát a bulira: mindjárt lett két „koronás” királyunk is, ami viszont a polgárháború kezdetét jelentette. (Hogy értsétek ironikus felhangomat, pillantsatok még egyszer az évszámra, és vessétek össze avval, merre kódoroghat e tájt a török?
Hamar rá lehet jönni, hogy mifelénk.
(teszem még hozzá sietve: egy, igaz csak egy „legény” azért most is volt talpon: Hunyadi János, aki épp ez idő tájt ütközött először – sikeresen – a törökkel. Teszem még hozzá sietve: szegény I. Ulászló négy évvel utóbb, a várnai csatában odalett. Nevét a kis bulgáriai község, a Várna melletti Vladiszlavo őrzi: ott halt meg mindössze négy év uralkodás után Ulászló király.
1796. július tizenhetedikén született Jean-Baptiste Camille Corot, francia realista festő, a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere. Stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az ő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a klasszicista kötöttségekből. Gyakran nevezték az impresszionizmus előfutárának is, joggal, mert Ő mutatta meg először a vázlatosság értékét, amely az életteliséget és spontaneitást, a természethűséget őrzi. Ezzel az impresszionizmus előkészítője volt, e szerepe igen fontos, noha nem sorolják a legnagyobb mesterek közé.
1888. július tizenhetedikén született Füst (Fürst) Milán. Újszerű versformálása és kifejezésmódja talán csak a középkori zsoltárok hangjához hasonlítható: szabad verselése, patetikus dikciója, hasonlíthatatlan kifejezésmódja, a költészetben szokatlan rejtőzködése, szerepjátszásai egészen egyéni hangot jelentenek irodalmunkban. Ő a modern magyar irodalom méltatlanul keveset emlegetett és olvasott magányos óriása.
”A magyar irodalom legnagyobb monománja volt, a legjelentősebb magyar hipochonder. Örökké kimerült, állandóan beteg, már ifjúként aggastyán, ő már csak a kegyes halálra vár. Élete végére sikerült csak tolókocsiba kerülnie, de akkor aztán trónként használta.”
(Nádas Péter)
ZSOLTÁR
Ó Uram, engem bántanak - - -
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak - - -
Ó Uram, én mozogni nem kivánok - - -
Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek - - -
Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják - - -
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim - - -
Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok? - - -
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? - -
1925. július tizenhetedikén – nyolcvannyolc évvel ezelőtt - született Nagy László. Aligha volt még költőnk, aki szorongató, komor gondolatokat olyan fénypompás, képekben gazdag derűvel tudott volna közölni, mint ő. Miért? Talán mert a múlt század, a huszadik egyik jelentékeny költője volt ugyan, de sohase múlt el belőle az a festő- és grafikusművész, aminek indult.
Halála után hagyatékában festett és rajzolt képek tárlatra való tömege maradt, de még csak nem is mutogatta ezeket: képlátomásait magának vetette papírra, néha még vászonra is, mert akkor sem tudott nem-képzőművész lenni, amikor ő maga is és a hamar méltányló olvasóközönség is, sőt a kritika is úgy vélte, hogy új költészetünk egyik legsajátosabb hangú és egyik legjelentékenyebb írásművésze.
Elmentek tejfogaim
Lángol a hajnali szél,
röpdös a rózsalevél,
tüzes a szilvafaág,
ó, csupa tűz a világ.
Nagy tüzes oltár az ég,
hallgatok égi misét,
feljön a tűzfejű pap,
úsznak aranysugarak.
Arcul vert engem a kín,
elmentek tejfogaim,
a Naphoz könyörgök én,
áldjon meg engem a fény.
Ne legyek boldogtalan,
fényekben ússzon hajam,
harmatok ragyogjanak,
fejemre szakadjanak.
1936. július tizenhetedikén, a reggeli órákban, többször elhangzott a spanyol rádióban a
kódolt közlemény: „Spanyolország felett mindenütt derült az ég.” És a fallangisták Franco vezetésével nekiláttak. Megkezdődött a kormányellenes katonai lázadás, mondjuk így: a katonai puccs. Kitört a polgárháború, amiről nem szeretnék itt nagyobbakat énekelni, hadd mondjak két nevet, egy Költő és egy Város nevét: Federico García és Guernica.
Ennyi az én véleményem, meg ez:
József Attila
Egy spanyol földmives sirverse
Franco tábornok besorolt ádáz katonának,
nem szöktem meg, mert féltem, agyonlövet úgy.
Féltem - azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság
ellen Irun falain. S így is elért a halál.
1945. július tizenhetedikén találkozott Potsdamban Harry S. Truman amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök és Sztálin szovjet diktátor, a második világháború győztes szövetséges államainak három vezetője. A náci birodalom 1945. május 8-i kapitulációjával Európában véget ért a világháború, így időszerűvé vált egy harmadik tanácskozás összehívása – Teherán és Jalta után -, hogy a szövetségesek döntsenek a romokban heverő kontinens sorsáról, és a még mindig háborúzó Japán elleni fellépés részleteiről. A korábbi megállapodások értelmében a találkozót – szimbolikus okokból – Berlin közelében, a porosz királyok és német császárok kastélyában, a híres Cecilienhofban tartották meg.
Köszönöm...
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy elolvastad!
Törlés