Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony: por és hamu vagyunk.
Mennyi kegyelemben teremtette az Úristen a mi ősünket, Ádámot, és adta neki a Paradicsomot lakhelyéül.
És minden Paradicsomban termő gyümölcsről azt mondta neki: élhet azokkal.
Csupán egy fa gyümölcsétől tiltotta el őt, de megmondta néki, miért ne egyen annak a fának gyümölcsétől: „Bizony, amely napon eszel annak a fának gyümölcséből, halálnak halálával halsz”.
Hallotta tehát halálának lehetséges voltát teremtő Istenétől, de feledte. Engedett az ördög incselkedésének, és evett abból a tiltott gyümölcsből, és abban a gyümölcsben a halált ette.
És annak a gyümölcsnek oly keserű volt leve, hogy lélegzetét torkán megszakasztotta. Nem csupán néki magának, de egész fajának halálát ette a mi ősünk, Ádám.
Megharagudott Isten, és vetette őt ebbe a munkás világba, mely lett a bűn után halálnak és pokolnak fészke, mind egész nemének.
Kik azok?
Mi vagyunk.
Ahogy is ti látjátok szemetekkel: íme, egy ember sem teheti nem létezővé ezt a vermet, íme, mind afelé járók vagyunk.
Imádkozzunk Urunk Istenünk kegyelméhez e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bocsássa meg bűneit!
És imádjuk Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt és mind az összes angyalokat, hogy imádkozzanak érte, az ő lelkéért!
És imádjuk Szent Péter urat, akinek adatott a hatalom oldani és kötni, hogy oldja el minden bűnét e léleknek!
És imádjuk az összes szenteket, hogy legyenek neki segedelmére Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságuk miatt bocsássa meg bűneit, és szabadítsa meg őt a gonosz üldözésétől és a pokol kínzásától, és vezesse őt az Édenkert nyugalmába, és mutasson neki utat a Mennyországba, és minden egyéb jóban részt kapjon!
És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Uram, irgalmazz!
*A szöveg valamikor 1192 és 1195 között keletkezhetett, III. Béla korában tehát: feltalálási helye a Pray-kódex, egy latin nyelven írt egyházi könyv, amit valószínűleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Boldván, a bencés monostorban írtak.
Első felfedezését Schier Xystus Ágoston-rendi szerzetesnek tulajdonítják, ez azonban vitatott. Nyilvánosan elsőként Pray György jezsuita szerzetes számolt be róla 1770-ben , amikor egy hétsoros szemelvényt tett közzé. Pray átadta a szöveget rendtársának, Sajnovics Jánosnak, aki akkor a lapp-magyar nyelvrokonságra keresett bizonyítékokat.
Teljes szövegét ő publikálta 1771-ben.
A szöveg két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros hivatalos és görög nyelvű egyházi szöveg fordításából, amely a könyörgés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése