Július tizenötödike van

Mindenek előtt és fölött: 407 évvel ezelőtt, 1606-ban e napon született Rembrandt Harmenszoon van Rijn, nagy, nagy kedvencem, a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művész. Művészi érdeklődésének középpontjában kezdettől fogva az emberábrázolás állt. Első nagyszabású művei, a hagyományos csoportarckép műfaját új felfogásban ábrázoló Tulp doktor anatómiája, a ruhátlan emberi test szépségeit költőien tükrözõ Danaé és a Sámson megvakítása sikerekben gazdag korszakának emlékei. Művészi munkásságát összefogó jelentős feladat megoldására 1642-ben nyílt alkalma, amikor az amszterdami lövészek parancsnoka és 16 társa a lövészegyesület csoportképét rendelte meg nála - ez az Éjjeli őrjárat címet kapta. (Egy érdekességet is mondanék: a kép festése közben halt meg Saskia, a Művész felesége. A képen átfutó kislány Saskia arcvonásait hordozza.)
E mű sikertelensége és feleségének halála magányossá tette a Mestert. Egyre gyakrabban a város zsidónegyedében és szegénynegyedében találta meg modelljeit. A társadalom elesettjei iránt érzett őszinte együttérzése, a divatos témáktól és festésmódtól eltérő szuggesztív festői formálása elidegenítették tőle gazdag polgári megrendelőit, így lényegében elszegényedve és elfeledetten halt meg.
Minthogy az itáliai barokk festők után Rembrandt az első számú kedvencem, számos, vaskos monográfiát (Vayer Lajos, Lyka Károly, Csobor Ágnes műveit), de még életrajzi regényt is elolvastam a Mesterről, mégis legszenzációsabbnak, legeredetibbnek a Képzeljétek el című Joseph Heller regényt szeretném Róla mindenki figyelmébe ajánlani!

1099-ben, július tizenötödikén, az első keresztes hadjáratban a Boullion Gottfried herceg, II. Róbert flamand gróf, toulouse-i Rajmund és a hautville-i Tankréd vezette keresztes seregek  bevették Jeruzsálemet, és az életben maradt lakosság jelentős részét Krisztus nevében lemészárolták.
„…az öldöklés még Salamon templomában is folytatódott, ahol a mészárlás akkora méreteket öltött, hogy az embereink bokáig vérben gázoltak…”
(A Gesta Francorum leírása az ostrom utáni állapotokról)

1514. július tizenötödikén verte el Temesvárnál Szapolyai János erdélyi vajda, későbbi magyar király Dózsa György parasztseregét: a fővezéreket, magát Dózsát is foglyul ejtette, öt nap múlva kivégeztette. Minthogy a temesvári ostrommal egyidőben összeomlott Lőrinc pap erdélyi offenzívája is, a parasztháború befejezésének tekinthetjük e napot.

1525. július tizenötödikén a legkeresztényibb V. Károly császár zsoldosai elfoglalták, kifosztották, porrá égették az itáliai Narni városát. Igaz, nem tudom, mit sírok: egy év múlva majd Rómát fosztogatják ugyanők. Közben ne tessék szem elől veszíteni az évszámot! Európa nyakán az oszmán-török veszély, egy év múlva Mohács. Naná, hogy nem a török elleni védekezéssel foglalkozik a császár.

1799. július tizenötödikén találta meg Pierre-François Bouchard kapitány a rosette-i követ, melyen egy ősi szöveg egyiptomi démotikus írással, görögül és hieroglifákkal volt írva, és amelynek alapján aztán Jean-Francois Champollion sikerrel fejtette meg a hieroglifákat.

1846. július tizenötödikén indult meg az első vasút Magyarországon: Pest és Vác között.

1900. július tizenötödikén született Passuth László, író, műfordító. Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író, és ezt tulajdonképpen életében sem, halála óta sem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei.  És nagyon körmönfontan kellett, és kell máig rosszat mondani egy olyan írástudóról, akinek közben nem lehet elhallgatni példázatos jó tulajdonságait. Pedig hát az olvasók legnagyobb hányada azért olvas, hogy figyelmét lekösse, tehát érdekes legyen a könyv, és az irodalom művelője is Homérosz óta azt igényli, hogy a hallgató, az olvasó odafigyeljen a szavára, vagyis érdekesen énekeljen, érdekesen írjon.
Ezt a titkot a mi századunk magyar regényírói közt alighanem Passuth László tudta a legjobban, és ezt példátlan népszerűséggel hálálta meg az olvasók legszélesebb köre tudományos magas értelmiségiektől villamoson olvasó gépírókisasszonyig és szabad idejét elütni kívánó kétkezi munkásig. Emlékeztetőül néhány cím: Esőisten siratja Mexikót; Sasnak körme között; Ravennában temették Rómát; Aranyködben fáznak az istenek; Négy szél Erdélyben.

1931. július tizenötödikén két magyar pilóta, Endresz György és Magyar Sándor szerencsésen átrepülte az Atlanti-óceánt.

1978. július tizenötödikén született Menyem, három tündéri Unokám Édesanyja. Isten éltessen Gabikám, és köszönöm a Lányokat!