Rengeteget tanult a haditechnikai eszközök alkalmazásáról, a csapatszervezésről és hadvezetésről, átformálta a római légiók hadszervezetét. Későbbi pályafutása, hadjáratai szempontjából döntőnek bizonyult az, hogy rájött a hadvezér és katonái közötti bizalom fontosságára. Ezt sokszor az első sorokban harcolva vívta ki magának. Ez a kölcsönös egymásrautaltság eredményezte azt, hogy igyekezett elkerülni a felesleges véráldozatokat, ha nem volt értelme a támadásnak, inkább a rendezett visszavonulást választotta. Szintén fontosnak éreztet, hogy ígéreteit a későbbiekben betartsa, melyből katonai szempontból is sokat profitált. Erényei mellett meg kell említeni, hogy időnként hajlamos volt a meggondolatlanságra.
1793. július tizenharmadikán halt meg Jean Paul Marat, francia politikus, a jakobinusok egyik legradikálisabb vezetője. Fürdés közben ölte meg Charlotte Corday, egy fiatal – mindössze 25 éves - normandiai leány. Nem tudjuk, a történészek sem tudják, hogy politikai nézetei mennyire voltak kiforrottak, mindenesetre Charlotte az 1791 júliusi Mars-mezei sortűz, és az 1792-es szeptemberi mészárlás óta megszállottan gyűlölte Marat-t, a Gironde képviselői ellen indított jakobinus hajtóvadászat pedig meggyőzte őt afelől, hogy meg kell gyilkolnia a vérengzések fő felelősének tartott politikust.
A svájci származású Marat a francia forradalom előtt filozófiai és természettudományi munkásságával hívta fel magára a figyelmet, a nyolcvanas években kis híján halálra dolgozta magát azért, hogy a Francia Akadémia bevegye tagjai közé, elutasítása pedig olyan szellemi nagyságokat késztetett tiltakozásra, mint Goethe, vagy Benjamin Franklin. Miután 1789-ben kitört a forradalom, Marat Párizsba költözött, ahol a legradikálisabb, alsó társadalmi rétegeket tömörítő sans-culotte-ok szószólója lett. A nép barátja, majd A köztársaság publicistája címet viselő lapjaival az egyik legolvasottabb agitátorrá lépett elő.
Valóban, ezt jól látta Charlotte, ő volt az egyik fő felelőse a Mars-mezei sortűznek, aztán a forradalmi terror és diktatúra szószólójaként jelentős szerepe volt XVI. Lajos januári kivégzésében, és a Gironde-dal való leszámolásban is. Szelíd báránynak hát épp nem nevezném, de halála, Charlotte Corday gyilkossága sem szívem szerint való. Na, de legalább ez már oly régen volt, hogy akár állást sem kell foglalnom, a „harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”.
(Jut eszembe: halálát két remekmű is őrzi. Az egyik itt látható is: Jaques-Louis David: Marat halála.
A másik Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában, bár ez utóbbi… Hm? Minimum többszörösen áttételes, de kétségtelenül remekmű. Pláne, ahogyan Peter Brook rendezte meg, bár a pesti előadás is zseniális volt. Na, csak végére értem az áttételeknek!)
1849. július tizenharmadikán Haynau táborszernagy császári hadereje bevonult a Görgey Artúr által kiürített Budára.. Ugyanezen a napon Pest városát orosz csapatok szállták meg. Igen: egy hónap volt még a szabadság…
1894. július tizenharmadikán született Iszaak Emmanuilovics Babel, Odesszában. E város sokszínű, nyüzsgő hangulata a húszas évekre egész írócsoportot adott az orosz irodalomnak: Bagrickij, Ilf és Petrov, Katajev mind innen érkeztek. A kikötőváros olvasztótégelye volt a különböző nemzetiségek különböző hagyományokban megnyilvánuló kultúrájának: talán ezért tudott Babel is oly sokféle, gyakran összeegyeztethetetlennek látszó álláspontot együtt felmutatni műveiben.
Az 1917 utáni politikai helyzet, az átrendeződő társadalom, irodalmi élet és értékrend azt a reményt sugallták Babelnek, hogy a kialakulóban lévő új ideálok világában otthonra lelhet, sőt, azok alakítója is lehet. Ez az a két háttér, ami meghatározza Babel kettősségét: a zsidó gyökerek és egy szovjet identitástudat reménye.
Viszonylag keveset írt, és művei, elbeszélései majd kizárólagosan önéletrajzi ihletésűek. Két alapvetően meghatározó élménye volt: a gyermekkor és a polgárháború.
Rendkívül sokat, és precízen dolgozott alkotásain. Nem a mindennapi élet tipikus helyzeteit kereste műveiben, hanem különleges helyzetbe állította szereplőit. A novellákban keverednek a romantikus, fantasztikus, naturalisztikus és groteszk elemek.
Fő- és remekműve a Lovashadsereg című novellakötete, mellyel heves vitákat váltott ki az irodalmi életben, és maga Bugyonnij, a hadsereg vezetője is támadta az írót: a valóság meghamisításával és a sereg karikírozásával vádolta. Pedig a novellák megírásához Babelnak saját naplója szolgált alapul, amelyet 1920 nyarán az Első Lovashadsereg hadjáratában vezetett: azaz erősen realistának gondolható.
Mindettől függetlenül, én jobban szeretem, sőt, nagyon szeretem az Odesszai történetek novelláit.
Kóstolónak szép mondataiból, tessék:
” Reb Árje-Lejb a temető kőkerítésén ült, és hallgatott. Előttünk terült el a sírok zöld nyugodalma. A válaszra szomjúhozó embernek türelemmel kell felfegyvereznie magát. A tudás birtokában levő emberhez viszont a méltóság illik. Éppen ezért Árje-Lejb ott ült a temető kőkerítésén, és hallgatott.”
”Tartakovszkijt nálunk ’másfél zsidónak’ meg ’kilenc betörés’-nek nevezték. A ’másfél zsidó’ név azért ragadt rája, mert egyetlenegy zsidóba se fér annyi pimaszság meg annyi pénz, amennyi Tartakovszkijba. Termetre a legmagasabb odesszai rendőrt is túlszárnyalta, súlyra pedig a legkövérebb zsidó asszonynál is többet nyomott. ’Kilenc betörés’-nek pedig azért nevezték el, mert Bivaly Ljovka és társai se nem nyolc, se tíz, hanem pontosan kilenc betörést kíséreltek meg nála. Benyát, aki akkor még nem volt Király, érte az a tisztesség, hogy a ’másfél zsidó’ ellen a tizedik támadást végrehajtsa.
” Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.”
1998. július tizenharmadikán nagy, jelentős veszteség érte a magyar színházi életet. Elhunyt Gobbi Hilda, Kossuth díjas, Érdemes és Kiváló Művész.
Számlálhatatlan színpadi szerepei közül nekem kapásból ugrik be Mirigyként a csodálatos, varázslatos Csongor és Tündében, özvegy Karnyónéként Csokonai nagyszerűségében, mint Aase a Peer Gyntben és a Csirkefej Öregasszonyának szerepében.
Aztán ott vannak a filmszerepek, megint csak a teljesség igénye nélkül: Hannibál tanár úr, Édes Anna, Véres tinta, Aranyember, Hattyúdal, Egri csillagok, Kakukk Marci és még mennyi, de mennyi.
És persze Ő volt a Szabó család Szabó nénije, haláláig.
"A legijesztőbb, hogy lassan-lassan eltávoznak a tanúk. Elmennek, s magukkal viszik életünk egy-egy korszakát - homály fed bizonyos eseményeket, amiket már soha senkitől nem kérdezhetünk meg. Távozásukkal a mi életünk is elvékonyul, üresebb lesz, de fakóbb, valószínűtlenebb lesz a kor is - a múltunk -, amiben éltünk és játszottunk; ki-ki a maga szerepét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése