Július tizenkettedike van

1561-ben Moszkvában e napon szentelték föl az Istenanya oltalma székesegyházat, mely azonban az utóbb ide temetett szentéletű bolond-bölcs Vazulról a Vaszilij Blazsennij néven lett ismertté. Az épületegyüttes központi eleme a legnagyobb, 57 méter magas, kis hagymakupolával ékesített torony, illetve az ez alatti főtemplom. Ezt nyolc kisebb templom veszi körül, melyeket az általuk jelképezett győztes csaták napjának védőszentjeiről neveztek el. (Ja, elfeledtem mondani: Rettegett Iván építtette a templomot, mellyel háláját akarta kifejezni az oroszoknak a kazányi tatárok felett 1552-ben aratott győzelméért.) Az egymáshoz tapadó, belül egymás között szabadon átjárható templomok mindegyike önálló, egyedi formájú és színezésű hagymakupolával fedett. Na, sz’al: remekmű!

1817. július tizenkettedikén született Henry David Thoreau, amerikai író, filozófus.Ralph  Emersonnak, a transzcendentalista filozófia atyjának tanítványa volt, hívei őt tartják a legelső amerikai környezetvédőnek, és a polgári engedetlenség filozófiai megalapozójának. Emerson filozófiáját tovább gondolva, a természettel való összeolvadást hirdette, illetve a demokratikus eszmék valóra váltását követelte. Természethez fűződő viszonyáról jelent meg 1854-ben Walden című kötete. 1846-ban börtönbe csukták - igaz, csak egyetlen napra -, amiért nem volt hajlandó adót fizetni a rabszolgaságot támogató, és Mexikót támadó Egyesült Államoknak. Az 1849-ben megjelent A polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében rámutat, hogy szerinte egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést, és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat. Elveinek sok követője akadt szerte a világban, nem is akárkik, például Mahátma Gandhi.
„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpuszítani mindazt, ami nem volt Élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”
(Őt (is) nagyon szeretem, ezért egy furcsa, majdnem minden történeti alapot nélkülöző elbeszélésemben összehoztam Őt és másik nagy-nagy kedvencemet, Hölderlint.
Ezt a csekélységet ismét közreadom, ha nem baj.)

1884. július tizenkettedikén született Amadeo Modigliani, szívem egyik kedvence, olasz festő- és szobrászművész. Nekem képeinek intenzív, tiszta színei a fauve-ok színvilágát idézik, szobrainak leegyszerűsített mértani formái pedig a kubizmus hatását mutatják, de igazából ezek is, azok is eltéveszthetetlenül modiglianisak, utánozhatatlanok. Nagyon egyedi  szemléletmódja több forrásból táplálkozott: Olaszország és a klasszikus kor művészi hagyományaiból, a francia stílus, különösen a századforduló Párizsának gazdag szellemi és művészi légköre iránti fogékonyságából, zsidó gyökereiből eredő intellektuális gondolkodásmódjából (szefárd-zsidó családban született): de  sokat merített az afrikai-néger plasztikák tanulmányozásából is.
(Még várok kicsit, érlelem magam, aztán egyszer, még mielőtt végleg leteszem a meszesvödröt, úgyis írok Róla egy elbeszélést! Kell!)

1904. július tizenkettedikének szülötte is zseni volt, az ám: Neftalí Ricardo Reyes Basoalto, na jó: nem árulok zsákbamacskát. Pablo Nerudáról, a Nobel-díjas és nagyszerű chilei költőről van szó.

Száz szerelem szonett (17. szonett)
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,

csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.

1943. július tizenkettedikén ért véget a világtörténelem legnagyobb tankcsatája, a kurszki ütközet, mely ötödikén kezdődött. Közel 6000 tank csapott össze július ötödikén, és tizenkettedikére eldőlt: a németek először szenvedtek nyílt harctéren vereséget a világháború során. A szovjet hadsereg magához tért a korábbi katasztrófákból, most már sokkal több fegyverrel, több katonával és jobb harckocsikkal rendelkezett, mint a németek.
 A Citadella hadművelet során a németek 55 hadosztályt (ebből 14 volt páncélos), 900 000 főt, 10 000 löveget, 2700 harckocsit és több mint 2000 repülőgépet vontak össze. Hiába.
Július 12-re a szovjet harckocsik fölébe kerekedtek a németeknek, Hitler aznap délután lefújta a támadást.
A Citadella volt Németország utolsó nagyszabású támadó hadművelete a keleti fronton, amelyért magas árat fizetett. A déli hadseregcsoport 20 700, a középső 10 000 emberét veszítette el mindössze két nap alatt. A Vörös Hadsereg több mint 2100 harckocsit vesztett, 33 000 katonája pedig fogságba esett. (A szovjet halottak száma nem ismert, de bizonyára nagyon magas lehetett.)
A kurszki csata után a németek már nem tudták pótolni veszteségeiket, és a szovjetek egyre nagyobb erőfölényre tettek szert. A Wehrmacht ettől kezdve hadászati védelemre kényszerült, vagy ahogy ők mondták: „rugalmas elszakadás”-ra. Jelentősebb ellentámadást csak az Ardennekben és Magyarországon, a Balaton térségében kezdeményeztek 1945 tavaszán, sikertelenül.

1954. július 12. rocktörténeti nap volt: Elvis Presley aláírta első lemezszerződését. Nyolc évvel később, ötvenegy évvel ezelőtt ismét jeles rocktörténeti nap volt: 1962. július tizenkettedikén lépett első alkalommal közönség elé a Rolling Stones.