I. (Szent) László király VII. Gergely pápa engedélyével 1083. augusztus huszadikán a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében I. István király ezüstládába zárt ereklyéit a fehérvári Bazilikában oltárra emelte, ami első királyunk szentté avatását jelentette. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén (in medio domus) fehér márvány szarkofágban helyezték el.”
Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben szent király.
Mindazonáltal augusztus huszadika csak később, Nagy Lajos uralkodásának idején került be egyházi ünnepként a naptárakba, és Mária Terézia nyilvánította nemzeti ünneppé.
A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc bukása után Bécs megtiltotta Szent István napjának ünneplését, de a történelem forgó szerencséje, a Birodalom meggyengülése miatt, már 1860-tól újra voltak a hatalom által eltűrt megemlékezések.
Aztán évekig tartó viták után, 1891-ben a képviselőház hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította e napot, Ferenc József pedig elrendelte a munkaszünetet is.
1945-ben megszűnt nemzeti ünnep lenni, de 1947-ig egyházi ünnepként nyilvánosan még megtarthatták. A kommunista hatalom a nemzeti és egyházi tartalmat nem vállalhatta, de az ünnepet eltörölni kockázatosnak gondolta – ezért előbb az „új kenyér" ünnepeként kezdték emlegetni, majd az 1949-es alkotmány kihirdetését erre a napra időzítve, azt mintegy új, szocialista államalapításnak nyilvánítva, augusztus 20. az alkotmány ünnepe lett: egészen a rendszerváltozásig.
Ma kereken tizennégy óra lesz a Fény időtartama. Már csak tizennégy óra! És hát – ahogy lenni szokott -, a Nyár bezár, most már hideg napok jőnek, tudom. Ti akartátok, nekem jó volt a kánikula…
1847. augusztus huszadikán született Boleslaw Prus – eredeti nevén Aleksander Głowacki - a pozitivizmus korszakában és jegyében alkotó lengyel író és publicista. Számomra két kiváló műve ismert és szeretett: A bábu és A fáraó.
1901-ben augusztus huszadikán született egyik nagy kedvencem, Salvatore Quasimodo, olasz költő, műfordító, kritikus. Kényes műgonddal megírt, elégikus hangú verseivel az úgynevezett hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt, költészetének elismeréseként 1959-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Többször járt Magyarországon, 1961-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, és több versében is megénekelte a balatoni tájat és Füredhez kötődő érzelmeit, még fát is ültetett a parti sétányon.
Én meg fordítottam megint Tőle egy szép verset.
Hó
Leszáll az est: újra elhagytok minket,
ó, földünk kedves képei, fák,
állatok, ócska katonaköpenybe
burkolózó férfiak, sírástól kiszikkadt
ölű anyák.
És világít réteken a hó,
mintha holdfény lenne. Ó,
ezek a halottak!
Üssétek homlokotok, verjétek szívetek!
Vagy valaki ordítson legalább a
csendben: fehér fénykörben fekete tetemek.
(1944, január)
Na, jó! Még egyet, egy másikat is… Legyen!
Auschwitz
Ott lenn, Auschwitz mellett, távol a Visztulától,
az északi síkság mentén szerelmem,
a haláltáborban hideg, gyászos eső
csepereg a drótkerítés hálójára
és az elrozsdált vascölöpökre.
Se madár, se fa a szürke levegőben,
akár csak szikár gondolatainkban.
Nincs bennünk más, csak ernyedt
fájdalom, mely süket csendbe taszítja
az emlékezetet, benne se gúnyt,
se haragot nem találsz.
E tárt kapujú pokolból, a fehér
felirat mögül - "A munka felszabadít!" -,
szakadatlanul gomolygott föl
asszonyok ezreinek füstje, kiket hajnalban
lökdöstek ki egy jeladásra vackaikból a
kivégző falhoz, kik fuldokolva, csontváz-
szájjal üvöltöttek kegyelemért a gázcsapok alatt.
Őket leled föl te is, te katona sorsodban,
akár csak folyókat, védtelen vadakat:
vagy te magad is Auschwitz hamuja vagy,
emlékérmese a néma csöndnek?
Még itt vannak üvegurnákba zárva a hosszú
hajfonatok, kámeák fogják össze őket,
és zsidógyerekek apró cipőinek és
szalagjainak végtelen árnyai: emlékjelei egy
kornak, mikor tudását pusztítás
kiagyalására tékozolta az ember.
Ím itt a mítosz, íme emberi változataink!
Elégiákat nem akarsz, idilleket sem: csak
töprengsz sorsukon itt e helyen,
hisz erőtlen vagy az ész pörlekedéseire
és bizonytalan az élet világos helyzeteiben.
Jelképek nélkül, Isten neve nélkül itt
látod a mítoszokat, az átlényegülést.
Ők maguk a tények láncolata, a föld térségei,
ők Auschwitz. Szerelmem, milyen gyorsan
változott füstté, köddé Alfeus és Aretusa teste!
És ott, hol sínylődik a szeretet
és a sírás, az undok esőben,
ott lenn, ezt döngte mellünkben a szív: Nem!
Hogy ebből a hamu-gödörből
többé ne ronthasson ránk a
halál: ne!
1942. augusztus huszadikán halt meg vitéz Nagybányai Horthy István repülő főhadnagy, kormányzó helyettes. Deaktiválása előtt állt, amikor utolsó bevetésén a belgorodi területen fekvő Alekszejevka városka mellett, röviddel a felszállás után Héja-típusú repülőgépével lezuhant.
1953-ban augusztus huszadikán nyitotta meg kapuit a Népstadion. Nagy ünnepséget rendeztek, díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a NOB elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel „a nép nagy vezére” nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. 12 ezer tornász lépett fel, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel.
Volt két sportesemény is: a Norvégia – Magyarország atlétikai viadal második versenynapján a magyar együttes 140,5:71,5 arányban győzött. Ezután a Honvéd – Szpartak Moszkva labdarúgó mérkőzésen a magyar csapat 3:2-re nyert.
1968-ban augusztus huszadika éjszakáján kezdődött meg a Varsói Szerződés offenzívája Csehszlovákia ellen, melyben – örök szégyenére a Kádár-rendszernek – a magyar hadsereg alakulatai is részt vettek.
(A tűzijátékot a Szabadsághegyi Ifjúsági Szanatórium teraszáról néztem végig - ahol akkor egy ideje életvitelszerűen tartózkodtam – egy ottani barátommal, akivel aztán sokat élcelődtünk azon, hogy ez volt a legnagyobb augusztus huszadiki tűzijáték: egészen Prágáig ellátszott.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése