Augusztus nyolcadika a múltban

1790. augusztus nyolcadikán született Kölcsey Ferenc. Azok, akik többet tudnak felőle annál, mint hogy Ő a magyar Himnusz költője, azoknak az is közismert igazság, hogy Martinovicsék után és Petőfiék fellépte előtt, tehát ama sokszólamú fél évszázadban, a magyar romantika korszakában Kölcseyt tekinthetjük a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költőjének. És az is megállja helyét, hogy szerepe legalább annyira beletartozik a kor politikatörténetébe, mint irodalomtörténetébe. Illik még azt is tudni felőle, hogy a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője volt, tehát kora irodalmi életének főszereplői közé tartozik.
A nagy, kiterjedt és fontos életművet egy világéletében gyönge testű, betegségekkel küszködő, depressziós magányba visszahúzódó, mindössze negyvennyolc évet megélt, de férfiasan kemény lelkű ember hagyta hátra.
Költészete hangjában, stílusában mindvégig sok rokonságot tartott a Kazinczy-féle szentimentalizmussal, de lépésről lépésre közeledett a népköltészethez is, és a romantika fantasztikus képteremtő  stílusához is.
Szüntelenül világirodalmi távlatokban látott és gondolkodott. Nem maradt el a világirodalom újdonságaitól: Walter Scottot eleve nagyra becsülte, utóbb elismerően írt a francia romantika főalakjáról, Victor Hugóról. Tehát világirodalmi tájékozódásban is odacsatlakozott a romantikához, amellyel költészete is azonosult.

Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,
Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.
Nyúgoszik az zöld lombjai közt a nemzeti béknek,
Ez ragyog újra midőn tele fénye dalomnak elönti,
S színe varázs súgáraiban szállítja fel ismét
Őseim árnyaikat, kik az őszkor napjait élték,
Kölcsey nemzetség, Ete hű maradéka, kit egykor
Don hullámi körűl, a Hét magyar eggyike, hős Ond,
Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vőn.
Vígan laktanak ők rohanó Tisza partjai mellett,
S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr,
Mígnem az elkomorúlt sorsnak nyila dúlva lecsattant
S könnypatak áradozott a bánatölelte teremben,
S áldozatát vérben fogadá vala boltja sötétén,
Elsiratott hamvak közt, a cégényi monostor...

1840. augusztus nyolcadikán a Pesti Magyar Színházat átkeresztelték, és lett a neve: Nemzeti Színház. A színház épülete az akkor a város szélének számító Kerepesi úton, a Grassalkovich-telken állt, szemben a mai Astoria szállóval. 1875-ben a színházépületet megnagyobbították, még egy emeletet húztak rá, és hozzáépítettek a négyemeletes bérházat, amely a színházi műhelyeket és színészlakásokat is magában foglalta. A színházépület így beékelődött a Rákóczi úti Pannónia szálló és a Múzeum-körútra néző bérház közé. 1908 nyarán az épületet tűz- és életveszélyesnek nyilvánították, ezt követően  bezárták. Az új Nemzeti Színház felépítéséről szóló határozattal egy időben született meg a döntés a régi színházépület lebontásáról, aztán 1913 októbere és 1914 márciusa között az első Nemzeti Színház épületét lebontották: abban az épületben 71 évig játszott a társulat.

1879. augusztus nyolcadikán született Emiliano Zapata, a mexikói forradalom vezére, Mexikó nemzeti hőse. Vagy… Vagy ki tudja, minek nevezzem ennyi év távolából? A mexikói forradalom legendás alakjai közül a legtöbb embernek csupán Pancho Villa és Emiliano Zapata neve jut eszébe, ezek a hatalmas sombrerót hordó, a vállukon keresztbe vetett tölténytárral lovagló banditák vagy forradalmárok képe végérvényesen beleivódott a latin-amerikai folklórba. Működésük rövid, de viharvert időszakában három államfő is merénylet áldozata lett, de a köztudat mégis csak e két kalandor nevét őrzi.
Pedig úgy igaz, hogy az igazi Zapata földeket foglalt el, és az elfoglalt területeken földosztásba kezdett, elkobozta a földesurak házait is, amelyekben iskolákat hoztak létre a parasztok gyermekei számára. Emellett földosztó bizottságokat alakított, és az ő ötlete alapján alapították a Falusi Hitelbankot, az ország első agrárhitel-szervezetét is. Bár emberei sokszor éheztek, ügyelt arra, hogy a polgári lakosságot soha ne terrorizálják. Amikor elfoglalta Mexikóvárost, akkor sem engedett szabad rablást.
Igen, kalandor is volt, de azért – ugye? – több annál.

1902. augusztus nyolcadikán született Paul Dirac, Nobel-díjas brit fizikus, a kvantummechanika egyik megalapozója, a relativisztikus kvantummechanika alapegyenletének, a róla elnevezett Dirac-egyenletnek megalkotója. Az egyenletből arra következtetett, hogy léteznie kell az elektron pozitív töltésű antirészecskéjének, melyet pozitronnak nevezett el. 1933-ban kapott megosztott fizikai Nobel-díjat Erwin Schrödingerrel „az atomelmélet új hatékony formáinak felfedezéséért”.
Annak, hogy Wigner Jenő sógora volt persze nem a fizikához, inkább a pletykarovatokhoz van köze, de tény.