Augusztus 3.

Mindenek előtt: hatvanegyedik születésünnepén szeretném köszönteni Másik Jánost, és kívánni Neki hosszú, szép és alkotókedvű életet! Részint azért, mert nagyon kedvelem Őt, másrészt azért, mert evvel magunknak - dalai szeretőinek - is jót kívánok.
(Arra csak most neszeltem föl - ennyi év után -, hogy a nagy Alkotótárs, Cseh Tamás négy nappal János születésnapja után ment el.
Ananké?)
(Számom: 111.
Miért?
Egy évvel, egy hónappal és egy nappal vagyok idősebb Nála.)

415-ben augusztus harmadikán találták meg Jeruzsálem közelében Szent Isvánnak, az első keresztény vértanúnak relikviáit. István egyike volt a jeruzsálemi keresztény közösség első hét diakónusának, akiket a hívők 36-ban az apostolok segédeivé választottak. A jeruzsálemi Templom elöljárói a istenkáromlás vádjával a szanhedrin (legfelsőbb törvényszék) elé állították. István a védőbeszédében hitet tett amellett, hogy Jézus a Megváltó és Isten Fia – ezzel kimerítette az istenkáromlás főbenjáró bűnét, amiért halálbüntetés járt.
Istvánt a törvényszék a zsidó törvények értelmében megkövezésre ítélte, a felheccelt  csőcselék kihurcolta a városból és agyonkövezte. Olvashatni minderről az Apostolok Cselekedeteinek hatodik részében.
 A kapu, amelyen végső útjára indult, Jeruzsálemben ma is az István-kapu nevet visel.

1158. augusztus harmadikán Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes német-római császár a lombardiai Adda folyó jobb partján szép várost alapított: Lodit.
A Város a reneszánsz alatt élte kulturális virágzását, annyira fontos volt, hogy 1454-ben  itt írták alá az olasz regionális államok a lodi békét, melynek értelmében a milánói-velencei szövetség bebiztosította a Sforza család uralmát Milánóban.
Manapság régi időkről álmodó, kedves, békés városka Lodi.

Ötszázhuszonegy évvel ezelőtt, 1492. augusztus harmadikán egy genovai, de a spanyol korona szolgálatában álló tengerésztiszt, Cristoforo Colombo (mifelénk: Kolumbusz Kristóf), az Odiel- és a Tinto-folyók összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól – Palos kikötőjében - felszedette a horgonyt, és nekivágott az India felé vezető, vélt útnak, a Santa María, Niña és a Pinta nevet viselő karavella típusú hajókkal. Aztán október tizenkettedikén – hetvennapi hajózás után - a Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén, a Guanahani-sziget partján kötött ki: felfedezte Amerikát, anélkül, hogy ezt tudta volna.

1863. augusztus harmadikán született Gárdonyi (Ziegler) Géza. A korán tehetséget eláruló fiú már diákkorában verselt, kezdő tanító korától kezdve prózát írt, hamarosan belekerült az irodalomba, ahol szinte azonnal fölfigyeltek rá.
Magyar nevet akart választani magyarságtudatához, az apai negyvennyolcas emlékhez, a hazaszeretethez, amely nála kezdettől fogva azonos volt a nép szeretetével. Mivel Agárdon született, ám a közeli Gárdonyban anyakönyvezték, a Gárdonyi nevet választotta, amelyet naggyá tett, olyannyira, hogy mindmáig a legnépszerűbb, a legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik.
Gárdonyi „kövek alatt nőtt fűhöz” hasonlította önmagát, és ezzel nem csupán közéleti elzárkózását, rejtőzködő életvitelét, de irodalmi építkezését és ars poeticájának kialakulását, művészi eszköztárának hosszan tartó érlelődését is illusztrálta. Nem sorolható egyetlen irodalmi körhöz sem, híján volt a kor haladó irodalmárait jellemző nagyvárosi, polgári háttérnek, a művészete korai szakaszára jellemző, gyermekkora élményeiből fakadó – természetesnek vélhető – népi hangvételt és tematikát pedig nem érezte igazán a magáénak. Legpontosabban Juhász Gyula írt Róla, és jelölte meg helyét az irodalmi panteonban: „Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.”
” A gyönge elméjű ember állati életet él. Az állat nem ismeri a halált. Nézd a tyúkot például: mennyire védi a csirkéit! Mihelyt azonban felfordul a csirke, sajnálkozás nélkül otthagyja. Ha úgy értené a halált, mint a középrendű ember, ugye hogy sajnálná, siratná? Tudná, hogy a gyermeke elvesztette az életét. De akinek a halálról nincsen fogalma, annak az életről sincsen. És most nézzük az erős elméjű embert. Az meg éppen azért bátor, mert érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. A hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak. Mind egy szálig.”

Most szólok, mert reggel már késő lesz.
Holnap, augusztus negyedikén, a hajnali szürkületben, öt órakor a vékony holdsarló, valamint a sorba rendeződött Merkúr, Mars és Jupiter bolygók látványos együttállása lesz az Ikrek csillagképben. Most csak szóltam, hogy gyönyörködni tudjatok, az együttállás asztrológiai értékelését holnap teszem föl, hisz az akkor lesz érvényes.