Az egyház tanítása, mely Krisztustól származik, korán , édesanyja révén bevonult Ágoston lelkébe, értelmi nehézségeire is kielégítő feleletet kapott, most már "csak" cselekednie kellett volna. Ösztönözték őt a nagy megtérők példái, de a végső és döntő segítség csak ezután jött. Vívódásai közepette egy alkalommal kertjükben sétálgatott, amikor megtörtént: "Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd!
Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. (...)Fölkaptam (a Szentírást), kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelőször esett: "Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, - hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint".
Nem akartam továbbolvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem.”
Aki ebben nem hallja az igaz történetet, Ágoston szíve dobbanását, az igazán botfülű!
Megtérése után lemondott rétori állásáról és visszatért szülőföldjére, Afrikába.
Mivel édesanyja az ostiai úton meghalt, Ágoston kerek egy évig Rómában maradt, majd visszatért Karthágóba, onnan pedig Taghastéba, szülővárosába. Ott, a szülői házban szervezett meg egy aszketikus kis közösségét. Életük elmélyült imádságból, aszkézisből, filozófiai és vallásos tárgyú beszélgetésekből állt. Ez a szakasz három évig tartott. Ekkor írta meg Reguláját. Jelet várt Istentől, hogy hogyan folytassa életét, olyan jelre azonban, amit kapott, nem számított. 391-ben Hippoban járt. A város öreg püspöke, Valerius, éppen arról beszélt a híveknek: válasszanak ki valakit, aki alkalmas arra, hogy mellette segédkezzen, főleg a prédikálásban. A hívek között egyre erősebb lett a közmegegyezés, hogy Ágoston legyen az a pap. Valerius hamarosan püspökké szentelte Ágostont, nehogy valaki "elvigye", és máshol szenteljék püspökké. Az öreg püspök meghalt, a hippoi egyház vezetését Ágoston vette át. Ekkor írta meg a Vallomásokat. A püspökké szentelés komoly fordulatot jelentett Ágoston életében. Elkezdett a Szentírással még behatóbban foglalkozni, és azt mind mélyebben megismerte. Amikor átvette a vezetést, papjaival, diakónusaival és klerikusaival szigorú közösségi életet élt, szabályzatot is összeállított számukra. Rendkívül sokat dolgozott, szinte elképzelhetetlen, hogyan tudott a kemény lelkipásztori munka és közösségi élet mellett annyit írni.Az akkori kereszténység egész problémavilágát áttekintette. Megtérése után Isten és az egyház fáradhatatlan harcosa volt haláláig. A vandálok Hippot ostromolták haldoklása közben. Földi maradványai Szardinia szigetére kerültek, ahonnan később Paviába vitették, 722-ben.
Ágoston sokat írt, 93 írását ismeri az utókor. Fő művei voltak a Vallomásokon kívül A lélek halhatatlanságáról, az Isten városa, a Katolikus egyház erkölcseiről és Az igazi vallásról című remekek.
1749. augusztus huszonnyolcadikán vitathatatlan óriás, zseni született: Johann Wolfgang Goethe. Miként egy lankát, völgyet, dombhátot lehet szeretni, de távoli hegycsúcsot csak tisztelni lehet, akként vagyok én Goethével. Nem mondom, hogy nincs műve, melyet a szónak abban az értelmében szeretek, ahogy sok más írót és költőt és műveiket ténylegesen szeretek, de ezek a művek vagy korai, nem hegyóriási korából valók, vagy lírájából.
De hát tessék megmondani nekem: lehet-e hagyományos, hétköznapi értelemben szeretni a Faustot? Azt hiszem nem, nem lehet! Álmélkodni mélységén és magasságán, bámulni gondolatai sodrását azt lehet, meg persze gyönyörködni megformáltságában, azt is lehet, nagyon lehet, de szeretni? Hát nem tudom!
Tény, hogy Goethe könyveinek véghetetlen sora mintha magát az egész világot akarná megfogalmazni versben, prózában, lírában, szépprózában, drámában, elmélkedésben, természettudományban. Volt jogász is (eredeti diplomája szerint a „doctor juris" címet viselte), de úgy értett fizikához és anatómiához, mint a szaktudósok. Volt pénzügyminiszter és volt színigazgató. Ha csak egyetlen versét, egyetlen regényét és egyetlen drámáját említjük, máris világos, hogy aki az Erlköniget, az Ifjú Werther szenvedéseit és a Faustot írta - a világirodalom leghíresebb és minden műfajban a legnagyobb irodalmi alkotóművészei közé tartozik. Erről nem lehet vitát nyitni!
1896. augusztus huszonnyolcadikán született Márton Áron, gyulafehérvári püspök.
Ökumenikus szellemével felbecsülhetetlen hatást gyakorolt az öt felekezet között megosztott erdélyi magyarság lelki egységére, a második bécsi döntés után Romániában, sanyargatott hívei mellett maradt. 1944 őszén körlevelet adott ki, melyben a várható rendszerváltásra készítette fel papjait, óvatosságra intette őket, de maga nem hallgatott, felemelte szavát annak érdekében, hogy a párizsi béketárgyaláson ne ismétlődjenek meg az első világháborút követő igazságtalanságok.
Kemény ellenállást tanúsított a kommunista kormány intézkedéseivel szemben, papjainak és híveinek megtiltotta a kommunista párt által összehívott gyűléseken való részvételt, és szembeszegült valamennyi egyházellenes törvénnyel.
A hatalom négy évig bírta cérnával: a katolikus egyház statútumáról való tárgyalás ürügyével Bukarestbe rendelték, és1949. június 21-én letartóztatták: két évig tartó vizsgálati fogságba került. A bukaresti katonai hadbíróság hazaárulás címen életfogytiglani börtönre ítélte, aztán tárgyalni kezdtek vele, ám Ő a szabadulást csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha azt nem kötik feltételekhez. Végül engedtek neki, de lényegében afféle házi őrizet alatt tartották továbbra is.
A következő tíz év alatt többször felajánlották Márton Áronnak a szabadságot kompromisszumok ellenében, Ő minden alkalommal határozottan csak ennyit mondott. „Isten törvényeiben s az egyház ügyeiben alkudozást nem ismerek.”
Végül a Román Államtanács elnökhelyettese 1967. november 22-én közölte Márton Áronnal, hogy a kényszerhelyre vonatkozó intézkedést azonnali hatállyal feltétel nélkül feloldották, és szabadon mozoghat.
Az 1970-és évek elején egészségi állapota fokozatosan gyengült. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, végül II. János Pál pápa 1980. április másodikán mentette fel a gyulafehérvári egyházmegye kormányzása alól. Székesegyházának búcsúünnepén, 1980. szeptember 29-én adta vissza lelkét Teremtőjének.
Márton Áron püspököt már életében szentnek tekintették, a Szentszék engedélyével 1992-ben megindult szentté avatási eljárása.
1908. augusztus huszonnyolcadikán született Robert Merle, francia író, aki az algériai Tebeszában született , de tízéves korától Párizsban élt. Középiskolai tanulmányai után a Sorbonne irdalomtörténet szakos hallgatója lett, majd részt vett a világháborúban, harcolt Dunkerque-nél, és három évet német hadifogságban töltött. Háborús élményeit megelevenítő Két nap az élet című regényéért 1949-ben Goncourt-díjjal tüntették ki.
Tanári elhivatottsága és történelemszeretete regényeiben is megnyilvánult: hősei általában ismert, valós személyiségek, műveiben a történelem eseményeit fikcióval színezte, de mindig a tények talaján maradt.
Merle sokat és jól tudott: ismerte a történelmet, a művészeteket, a tudománytörténetet, a régi párizsi fürdőkben dívó szokásokat, s a génkutatás aktuális eredményeit, de mégis, amit legjobban ismert, az a mese. Merle írásmódja maga a kaland az olvasó életében. Ez a szerző úgy nyitott ablakot a múltra, hogy a feltáruló panorámában a király volt a díszlet, s a trónja alól kikandikáló szőnyeget egykor megszőtt asszonyok a főszereplők. Kiváló érzéke volt az apróságok, a jelentéktelennek tűnő részletek és a részletekben rejlő groteszk, abszurd iránt. Fő művei – regényei – szerintem a következők: Két nap az élet; Mesterségem a halál; A sziget; Állati elmék; Malevil, na és persze a tizenhárom kötetes Francia históriák című sorozata.
A Két nap az élet és a Malevil címűekből nagyszerű filmek készültek, különösen szerettem az elsőt, Belmondo főszereplésével.
66. születése napján Isten éltesse Gothár Pétert! Mit említsek remekművei közül? Elég ha a Megáll az időt nevezem meg, hogy mindenkinek világossá legyen, kit ünneplünk ma? Vagy a Tiszta Amerikát? Vagy a Három nővért? Melyiket?
1963-ban augusztus huszonnyolcadikán mondta el Martin Luther King azt a híres beszédjét, mely így kezdődött: „Van egy álmom!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése