2013. augusztus 2., péntek

Augusztus másodika van,

a Roma Holokauszt – lovari alakjában pharrajimos – világ-emléknapja. (Cigány nyelvű elnevezései még a samudaripe („összes gyilkosság”) és a kali trash („fekete – sötét -félelem”).
Arra emlékezünk e napon, hogy a nácik 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka – a harmadikára virradó - alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták Auschwitzban a cigány tábort.
Tegyük hozzá: a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsüljük manapság; a fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette.

Kr. e. 338. augusztus másodikán fontos ütközet zajlott a boiotiai Khaironeia mellett, mely a  makedónellenes görög városállamok (Athén, Thébai, Phókisz, Korinthosz, Akhaia) végzetes vereségét és hozta. Végzetesnek nevezem, mert evvel a poliszrendszernek végleg bealkonyult: jött az erősen központosított makedón állam ideje. Az ütközetben a makedón sereget II. Philipposz makedón király vezette, de oldalán már ott volt a csatában tizennyolc éves fia, Alexandrosz, az utóbb Nagy Sándor néven ismert ifjú is, aki a balszárny élén ügyes manőverezéssel behatolt az ellenséges csapatok soraiban tátongó résekbe, majd hátbatámadta az ellenséges centrumot, illetve a jobbszárnyon előrenyomuló athéniakat, akiket megfutamított.

Egy másik jelentős ütközet Kr. e. 216. augusztus másodikán történt: a Hannibál vezette, Itáliára zúdult pun hadsereg kis híján végzetes vereséget mért a római légiókra Cannaenál. Források szerint a punok hatvan-hetvenezer rómait öltek meg vagy fogtak el: elesett Paulus consul és nyolcvan római szenátor is.

 Százhuszonegy évvel ezelőtt – bizony: 1892-ben – augusztus másodikán egy Charles Wheeler nevű feltaláló szabadalmat nyújtott be: a mozgólépcső szabadalmát. Ez után mintegy 63 évvel, nagyjából négy éves koromban találtam föl én a mozgóslépcsőt. Erre rá kell lépni, és lábaink mozgatásával lehet fel- vagy lefele közlekedni.

1922. augusztus másodikán született Gabriel Arkaliján azaz Agárdy Gábor, a Nemzet Színésze, aki hét éve már nincsen közöttünk. Számtalan szerepe jut eszembe, de ha a nevét kimondom magamban, kapásból három emlék bukkan föl. Egyik legrégibb színházi élményem Katz tábori lelkész megformálásához fűződik a Svejkben. A másik kettő: Sipos úr Molnár Ferenc Üvegcipőjében, a csodálatos Domján Edittel, és a Liliomban, a darab címszereplőjeként.

1934. augusztus másodika végzetes és tragikus nap volt: Hindenburg kancellár ezen a napon halt meg, és halála után Adolf Hitler ezen a napon jutott teljhatalomhoz, lett elnök, vezér és kancellár. És elkezdődött, aminek soha kezdődnie nem lett volna szabad…

1945. augusztus másodikán befejeződött a potsdami konferencia, hol egyebek között megállapodás született a máig érvényes lengyel-német határról, és Berlin négy megszállási övezetre osztásáról.
Ugyanezen a napon  a  Beneš-dekrétumok alapján megfosztották állampolgárságuktól a Szlovákiában élő magyarokat.
És - hogy beteljék e rossz emlékű nap - meghalt Pietro Mascagni, szeretett zeneszerzőm. Remélem, másoké is.

64. születése napján Isten éltesse Farkas Bertalant!

2 megjegyzés:

  1. Nem jó nap, sok, rossz történt.

    VálaszTörlés
  2. Most, hogy olvastam a "kalendáriumot" jutott eszembe, hogy 1975-ben jártam Potsdamban. Agárdy Gábort is nagyon kedveltem.

    Emlékezzünk Pietro Mascagnira :

    http://www.youtube.com/watch?v=EutDhQ-mEoQ

    VálaszTörlés