Ulászló várnai veresége után azonban a Jagellók elvesztették Magyarországot, a magyar trónra V. László személyében Habsburg uralkodó került, a lengyel trónt pedig Ulászló öccse, IV. Kazimír foglalta el.
1480. augusztus tizennegyedikén az Ahmed pasa által vezetett török flotta elfoglalta Otranto városkát, mely a Salentói félsziget keleti partján fekszik, Dél-Olaszországban. A város közigazgatási határán belül elterülő Otrantói-fok Itália legkeletibb pontja, és az Otrantói-szoros itt a legszűkebb, mindössze 71 km-nyi vízfelület választja el Albániától.
Az ostrom alatt és után a törökök több mint 12 000 embert mészároltak le. Kiválasztottak 800 lakost, felvitték Minerva hegyére és ultimátumot adtak: vagy áttérnek az iszlám hitre, vagy lefejezik őket. A mártírok koponyái és csontjai a máig is az otrantói katedrális falait díszítik, és a mai nap az Ő emléknapjuk Olaszországban.
1811. augusztus tizennegyedikén született Adam Clark, skót mérnök, a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, és a Váralagút tervezője. Clark Angliában leginkább vízépítő munkálatokkal foglalatoskodott, és itt olyannyira kitűnt, hogy 1835-ben Széchenyi István javaslatára a Lánchíd építéséhez művezető mérnöknek nevezték ki, és egyúttal ő lett a híd tervezésével és a hídépítés fővezetésével megbízott William Tierney Clark hidrotechnikus helyettese. Részt vett az első pesti köztéri szökőkút, az első pesti sétatér építésében, megtervezte az első budai vízvezetéket. Utolsó nagy műve a Váralagút volt, melyet 1857. április harmincadikán adtak át a kocsiforgalomnak.
1867. augusztus tizennegyedikén született John Galsworthy.
Annak a csodálatos 19. századnak utolsó harmadában már kevesen művelték a romantikát, mind több helyet követelt a realizmus, mely egyre harciasabban fordult szembe a romantikával, és Balzac és Dickens óta az ábrázolás középpontjába helyezte a polgári élet jellegzetességeinek kutatását és elemzését. Galsworthy nemcsak szerette, hanem tudatosan követni is kívánta Dickens, Turgenyev, Flaubert és Maupassant művészi módszerét. Tárgyilagosan értékelő állásfoglalás nélkül akart körképet adni arról az angol nagypolgárságról, amelyet belülről így hát igen jól ismert, megértett, de igyekezett kellő távlatból figyelni és ábrázolni.
A XX. század elejétől ez a polgárábrázoló realizmus felfedezte magának a családot. Szinte egymás nyomában indultak és terebélyesedtek a családregények. Thomas Mann Buddenbrook-háza, Martin du Gard Thibault-családja, Maxim Gorkij Artamonovokja más-más szemszögből, más-más módszerrel mutatta fel egy-egy polgári módos család egymásra következő két-három nemzedékét. Galsworthy úgy lépett nyomukba és közéjük, hogy kezdetben talán maga sem gondolta, hogy a választott családnak négy nemzedékét fogja nyomon követni. A nagy sorozat első regénye 1906-ban jelent meg, a végső 1928-ban. Alighanem mindeddig ez a regényáradat - a A Forsyte Saga - a legterjedelmesebb családregény-ciklus. A világhírré emelkedett, Nobel-díjjal is elismert írónak van jó néhány egyéb jelentékeny műve is, ráadásul nem csak epikaiak, egy-két színdarabját is világhír méltányolta. Sőt: halála után összegyűjtött összes költeménye is tisztes helyet foglal el a század angol irodalmában. Mégis, ha azt mondjuk, a Forsyte Saga - ez stílusával, szerkezetével, változatos alakjainak jellemzésével és főleg az angol nagypolgárság körképével Galsworthyt jelenti, az Ő helyét, jellegét, értékrendjét.
Szerb Antal – márpedig Ő értett az irodalomhoz - Galsworthy egész életművét „a nagyburzsoázia múzeumának" nevezte. Lehet, hogy az a nagyburzsoázia egykor majd történelmi emlék lesz, tán abban a formájában, ahogyan Ő megírta már ma is az, de a Forsyte Sagában ugyanúgy él, mint a hajdanvolt középkor Shakespeare királydrámáiban.
1945. augusztus tizennegyedikén született Wim Wenders, a nagyszerű, jeles képíró Mester, a német új hullám második generációjának tagja. Ha semmit, semmi mást nem alkotott volna, csak a Berlin felett az ég című csodát, akkor is benne lenne a filmművészet történetében törölhetetlenül, feledhetetlenül, de alkotott mást is. Nem is akármiket! Olyasmiket, mint A kapus félelme tizenegyesnél; a Villanás a víz felett; a Távol és mégis közel.
Nem sorolom, elég bizonyíték ennyi is arra, hogy nagyszerű rendezőről van szó.
1949. augusztus tizennegyedikén Budapesten megnyitották a második Világifjúsági találkozót (a II. VIT-et). A rendezvénysorozat augusztus 28-ig tartott.
A jelszó, a mottó ez volt: „Fiatalok egyesüljetek, előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek nemzeti függetlenségéért és egy jobb jövőért!”
10400 fiatal vett rajta részt 82 országból: a találkozó előtt a nyugati országok mindent megtetettek azért, hogy se a nyugati fiatalok, sem pedig a gyarmati országok fiataljai ne tudjanak eljutni Budapestre. Sok fiatalnak megtagadták a nyugati hatóságok az útlevélkérelmét, másoknak semmi pénzt nem engedtek kivinni az országukból. Az angolok egy csoportja például teherautón érkezett Magyarországra.
Az esemény megnyitója az Újpesti Stadionban volt, itt Szakasits Árpád köztársasági elnök és Guy de Boysson DIVSZ-elnök (Demokratikus Ifjúsági Világszövetség) mondott megnyitó beszédet. A találkozón képviseltette magát a Szakszervezeti Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség is. A fesztivál két hétig tartott sport- és kulturális rendezvényekkel, konferenciákkal.
A Fesztivál központjában az antikolonialista ellenállással való szolidaritás állt, a résztvevők kifejezték támogatásukat és szolidaritásukat Malajzia, Francia Indokína és Indonézia harcosaival, valamint a görög és spanyol antifasiszta küzdelem tagjaival. Ekkoriban még kulturális versenyeket, pályázatokat is tartottak a VIT-ek alkalmával, és azokat, akik ezeken díjat nyertek mindenhol elismerték műfajukban.
A VIT záróünnepségén a Hősök terén a búcsúzásra összegyűlt fiatalok esküt tettek: „Mi, demokratikus ifjak, akik a föld minden részéről érkeztünk Budapestre, a Világifjúsági Találkozóra, együttesen kifejezzük lángoló akaratunkat, hogy boldogságban éljünk, olyan világban, amely nem ismeri többé a nyomort és a háborút!”.
1980. augusztus tizennegyedikén kezdődött a gdański Lenin hajógyár sztrájkja, követelve többek között két elbocsátott dolgozó visszavételét. Egyikük – a későbbi lengyel államelnök, Nobel békedíjas – villanyszerelő Lech Wałęsa két nap múlva, mint a sztrájkbizottság vezetője állt újra munkába. Az országossá terebélyesedő, tizenhét napig tartó sztrájkmozgalom időszaka alatt fogalmazták meg a résztvevők 21 pontból álló követelésüket, melyet kézzel írva, fatáblán kifüggesztettek a hajógyár bejárata fölé. A követelések elfogadása nyomán született meg a Szolidaritás független, önigazgató szakszervezet.
1994. augusztus tizennegyedikén fogták el Szudánban a francia titkosszolgálatok ügynökei Iljics Ramírez Sánchezt, ismertebb nevén Carlost, a Sakált, a 20. század egyik leghírhedtebb és legkeresettebb terroristáját. Carlos, aki hosszú „karrierje” során a szocialista tábor titkosszolgálataival és az arab fundamentalista mozgalmakkal is jó viszony ápolt, napjainkban a clairvaux-i fegyházban tölti életfogytig tartó büntetését. Nem mellékesen: Carlos a terrorcsoportját öt éven keresztül Budapestről irányította. A nemzetbiztonság ez idő alatt csupán figyeltette a Sakált, aki a Rózsadombon egy villát bérelt ki a Vend utcában.
2003. augusztus tizennegyedikén az Egyesült Államok északi részén és Kanadában műszaki hiba okozott rendkívüli áramkimaradást. A hirtelen áramszünet, amely a két országban több mint 20 millió embert sújtott, röviddel 16 óra után kezdődött, és szinte azonnal rendkívüli fennakadásokat okozott New York, Detroit, Cleveland, Ohio, Connecticut, Michigan és New Jersey, valamint Kanadában Ottawa és Toronto városában. New Yorkban és a többi városban emberek százezrei árasztották el az utcákat, teljesen megbénult a metróközlekedés, a jelzőlámpák leállása miatt óriási káosz keletkezett a közúti közlekedésben, a felhőkarcolókban elakadtak a liftek, és megbénultak a repülőterek is. Az Egyesült Államokban 21 erőmű, köztük kilenc atomerőmű percek alatt leállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése