1126-ban - 86 évi távollét után - e napon kerültek vissza Cataniába Sant’Agata (Szent Ágota) hamvai Konstantinápolyból. Agata a sziocíliai Cataniában született előkelő görög családban, és Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált (250-ben). A római helytartó beleszeretett, de mivel Agatha ellenállt, bordélyba csukatta. A keresztény szűz rendíthetetlen maradt, ezért bíróság elé állíttatta. A kínvallatás során hóhérai összeroncsolták, majd levágták a melleit. A rákövetkező éjjelen azonban megjelent Szent Péter a börtöncellájában, és begyógyította sebeit. A kínzásokba később mégis belehalt, s halálát földrengés kísérte. (Hamvai halála után, itt most nem részletezendő okok miatt kerültek Konstantináolyba.)
Szent Ágota kultusza egy halála utáni csodatetételével kezdődött. Egy évre a történtek után kitört az Etna, és csak a szent sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. A szentet azóta is földrengések, vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül, és az ércöntők, bányászok egyik védőszentjeként tisztelik.
Ágota levágott és Szent Pétertől visszakapott keble kultuszának másik ki nem apadó forrása. A középkorban, mint a tizennégy segítőszent egyikéhez, a mellbetegek fordultak hozzá, de ő volt a szoptatódajkák, és általában az anyatej védőszentje.
526. évvel ezelőtt, 1487. augusztus tizenhetedikén Hunyadi Mátyás elfoglalta Bécsújhelyet. Az 1485 – 87-es hadjárat során, miután a király ura lett a Semmering-szorosnak, és ezáltal Stájerország nagy részének, a sereg délkelet felé letérve egészen Grác közelébe jutottak, de azt már az idő rövidsége miatt Mátyás nem tartotta tanácsosnak megtámadni, hanem visszafordulva, augusztus tizennegyedikén Bécsújhely előtt foglalt állást, mely város három nappal később egy megkötött egyezség értelmében megnyitotta kapuit, miután közben sem Frigyestől, sem Miksától segítség nem érkezett. Mátyás, a királyné és ennek unokaöccse, a nemrég esztergomi érsekké kinevezett tíz éves Hyppolit herceg, nemkülönben számos magyar főúr kíséretében diadalmenetben vonult be a városba, maga után nagymennyiségű élelmiszert és italt vitetvén be a kiéhezett lakosság számára. Bécsújhely megvételével Alsó-Ausztria meghódolása befejeződött, még mielőtt a német birodalmi rendek által a császárnak ígért segítség hathatósan közbelépett volna.
Kérditek, mi volt a célja e hódításoknak. Nem kétséges: a német-római császári trón. Ez persze soha nem jött össze, mert Mátyás három év múlva meghalt, sajnos. Miért sajnos? Képzeljük el a török elleni védelmét a Nyugatnak, ha a német-római császár magyar…
Ugye, kicsit más lett volna minden, nem álltak volna oly sokszor a birodalmi erők néhány kilométerre sem Egertől, sem Drégelytől, sem Szigetvártól fülük botját sem mozdítva.
1807. augusztus tizenhetedikén a Hudson folyón New Yorkból Albanyba érkezett a Clermont, Fulton első gőzhajója. A hajó hossza 45,7 méter, az egyhengeres gőzgép teljesítménye 20 lóerő volt, két lapátkereket hajtott. Első, 240 km-es útját a Hudsonön 32 óra alatt tette meg.
1820. augusztus tizenhetedikén született Noszlopy Gáspár, az 1848-49-es szabadságharc egyik leghíresebb gerillaparancsnoka, a neoabszolutizmus korában szervezett hazafias összeesküvések legendás alakja, és mártírja.
A világosi fegyverletétel után Haynau osztagai és a hatóságok több hónapos hajtóvadászatot indítottak felkutatására, de csak 1850 áprilisában sikerült kézre keríteni, és hamarosan hadbíróság elé állították Pesten: a biztos halál várt rá, de Noszlopy el tudott szökni, és kis idő múlva újabb császárellenes szervezkedésbe fogott. Az egykori honvéd őrnagy csatlakozott Makk József tüzértiszthez és a fehérvári Jubál Károlyhoz, miközben az elbukott forradalom eszméjéhez hűséges földbirtokosoknál rejtőzött, és kalandos összeesküvést szervezett az Alföldön. Máig ismert az a történet, miszerint Noszlopy Ferenc József és Erzsébet királyné 1852-es alföldi látogatása során megkísérelte elrabolni az uralkodót, hogy így állíttassa vissza Béccsel a sárba tiport magyar alkotmányt. Nem tudjuk, így volt -e, mindenesetre az őrnagy Kecskeméttől Hevesen át a Bakonyig számos helyen megfordult, miközben – Kossuth érkezésére várva – szabadcsapatokat toborzott a hatóság nyugtalanítására. A birodalom-szerte körözött katonát végül 1852. novemberében Pesten fogták el a császári csendőrök, és szoros őrizetben Bécsbe vitték. Noszlopy másodszor is meg tudott szökni, de a következő év elején újra a hatóságok kezére került, akik ekkor már nem bízták a véletlenre a dolgot: 1853 márciusában – két társával együtt – felakasztották a pesti Újépület udvarán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése