Első lemeze 1974-ben jelent meg Levél Nővéremnek címmel, melyet Másik Jánossal készített, és melynek folytatása 20 évvel később, 1994-ben jelent meg. Reméltük akkor, hogy 2014-ben új Levél születik. Nem születik meg sajnos soha már.
Több generációnak – az enyémnek biztosan – égtek be szívébe, lelkébe a Cseh Tamás dalok. Feledhetetlenül.
Őt már soha nem lehet kiírni a magyar dalköltészet történetéből, szerencséjére a magyar dalnak.
4 years after
Egy mosókonyhában jól kitaláltad,
azt, hogy mi lesz,
azt, hogy majd mi lesz.
Hát én meg nem hittem el.
Egy szükséglakásban - éjszaka volt, sötét,
utcáról kaptam a fényt -
hallgattam, hallgattam dalod
minden megvilágosodott.
Aztán egy síp - mint a kés,
mint elrendelés -
kivágott a képből téged,
minket feszített a helyeden.
Egy utolsó dalt sem énekelsz?
Nem? Tudom: nem énekelsz,
négy szomorú éve már.
Elhagytál minket, el Tarján városát,
vonatfütty hívott, várt egy más világ.
Egy mosókonyhában jól kitaláltad,
azt, hogy majd mi lesz,
de nem ezt kellett volna,
jaj nem ezt!
Magadat láttad tíz év múlva itt,
hallottad egy majdani dal hangjait.
És attól féltél, nehogy majd ez legyen?
Csak sok év múlva ne ez a dal legyen?
Kivel menjen le közértbe János,
ha nincs Tamás,
reggelre kelve,
ahogyan itten szokás?
Azt mondd meg nékünk,
hol legyen most már lakóhelyünk?
Maradjunk itt, vagy egyszer
mi is tovább menjünk,
tócsák tükrében magunkat nézve,
dohányszemcsékkel zakók zsebében,
induljunk el utánad
mi is?
1420. augusztus hetedikén kezdődött a firenzei dóm kupolájának építése. Úgy volt ez, hogy a székesegyházat 1294-ben néphatározat alapította, az építést két év múlva Arnolfo di Cambio kezdte meg. A szép székesegyház alapjába belékerült a Santa Reparata templomának, illetve más, kisebb templomoknak és a környéken álló házaknak az alapja is. Legalján nagy kövek, majd szilárd kavics és mészkő, szóval nagy kupola tartására alapozták.
Arnolfo beboltozta a kupola alatt elhelyezkedő három fő tribunát is, de 1300-ban elhunyt, és a kupolára szánt pénz se jött össze. A munkálatokat ez után Giotto vette át, de ő sem a kupolával, hanem a Campanilével foglalkozott. Valójában – gondolom – senki sem mert belevágni – mi több, még belegondolni sem - a nagy falatba, a kupolába.
Ugyanis a Santa Maria del Fiore négyezete fölé tervezett hatalmas kupola a középkori építészeti gyakorlat számára kivitelezhetetlennek látszott. Az elvont matematikai spekulációk alapján előre meghatározott arányok és méretek olyan új statikai feladatok elé állították az építészeket, melyeket gótikus szerkezetek alkalmazásával lehetetlen volt megoldani. A kupola reménytelennek tűnő felépítésére 1418-ban meghirdetett pályázatot Filippo Brunelleschi nyerte meg, aki rendkívüli mérnöki újításaival végül sikerre vitte a vállalkozást. Az újítás lényege az volt, hogy az építőmester a vastagabb belső héjban 64 rejtett, spirálvonalban felfelé haladó bordát hozott létre, így a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni a teljes építkezés ideje alatt. Márpedig az állványozás az építési költségek jelentős részét tette ki annak idején.
Végül is a kupola az akkori idők legnagyobbja lett, a maga negyven méteres fesztávolságával, hirdetve a Városállam hatalmát, nagyságát.
1560. augusztus hetedikén született Báthori Erzsébet grófnő, kinek alakját rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik. Habár a történelemtudomány ma már koncepciós vádakként tekint ezekre, a történetek még mindig negatív színben tüntetik fel alakját. Valószínűleg birtokai elkonfiskálása volt az ellene felhozott hamis vádak valódi oka.
A legenda szerint – hogy azért ezt is elpletyizzem - Báthory Erzsébet az öregedéstől és szépségének elmúlásától való rettenetes félelmében vetemedett ártatlan lányok vérének kiontására. Az ismert történet szerint amikor a grófnő haját fésülködőnője egy ízben véletlenül meghúzta, ő éktelen haragra gerjedt, és olyan erővel ütötte arcon a leányt, hogy annak kiserkent a vére, mely az úrnő kezére cseppent. Mikor Erzsébet a vért letörölte, úgy tűnt neki, hogy a bőre szebb és fiatalosabb lett, és ezen a napon fogant meg kattant elméjében az a gondolat, miszerint hajadonok vére lehet az ellenszere megfakult szépségének. Így esett áldozatul a hiúságának mintegy 600 ártatlan leány az asszony. De mondom, a per valószínűleg „koncepciós” volt, a vádakból egy szó sem igaz. Minden esetre a grófnőt élete végéig a csejtei várban tartották fogva, befalazva, per és ítélet nélkül. Erzsébet itt halt meg 54 évesen, elborult elmével.
1876. augusztus hetedikén született Margaretha Gertruida Zelle néven egy holland városkában az a hírhedett asszony, akit Mata Hari néven ismer a világ. Miután apja elhagyta, édesanyja pedig meghalt és mert Margaretha kivételesen szép volt, 19 évesen nem teketóriázott sokat, gyorsan kamatoztatta adottságait. Válaszolt egy újságban megjelent házassági hirdetésre, pár nap múlva pedig már a lagziján mulatott az újdonsült, 21 évvel idősebb ezredes férjével. De hogy boldog lett volna a házasság? A férj folyvást ivott, és bántalmazta az egyre bővebb családot, így aztán Margaretha 1905-ben Párizsba szökött, ahol mint táncosnő és kurtizán kezdett tevékenykedni. Itt vette fel a Mata Hari művésznevet egy maláj hercegnőtől kölcsönözve. A név jelentése: Hajnal Szeme.
Mivel holland származása nem volt túl izgalmas, senkit sem érdekelt különösebben, mesés élettörténetet teremtett magának. Volt ebben szó indiai születésről, egy rádzsa lányaként; korai árvaságról és Kada Svani templomáról, ahol elsajátította az indiai erotikus táncokat, és arról, hogy e táncokat bemutatni jött Európába.
E történet és más adottságai révén esett, hogy Európa legjobban fizetett kurtizánjává vált, aki egyre több nyelven beszélt, és mivel semleges országból származott szabadon utazgathatott még azután is, hogy kitört az I. világháború.
És ekkor kezdődik történetének kém-része. 1915-ben a sok utazgatás után visszatért Párizsba, ahol egy elfogott rejtjeles üzenetből a franciák azt szűrték le, hogy Mata Hari német kém. Letartóztatták, és úgy döntöttek, hogy még hasznukra lehet a híresség. Így találta magát egy szempillantás alatt a titkosszolgálat kötelékében, így lett ő a H21 fedőnevű ügynök.
Kémkedett szépen csendben a franciáknak, de felmerült a gyanú, hogy a németeknek is, idővel még a spanyolok is bekavartak a képbe, így az egész ügy egyre zavarosabb lett, mígnem a francia rendőrség megelégelte a dolgot, és letartóztatták Mata Harit. 1917 júliusában kezdték meg a perét, melyben a vád: kettős kémkedés. Golyó általi halálra ítélték, a kivégzést 1917. októberében végrehajtották.
Újabb kutatások kiderítették, hogy volt egy főleg földalatti odúkban, bástyák belsejében, a föld alatt kiépített boltozott védelmi helyiségekben működő segítőtársa is, aki Kazamata Hari álnéven ismert.
(NEM!)
1911. augusztus hetedikén született Bibó István, nemzetközileg is kimagasló, hazai viszonylatban pedig a 20. században a legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, 1956-ban a harmadik Nagy Imre-kormánynak - a szovjet megszállás után helyén is kitartó, s a megszállás ellen tiltakozó - államminisztere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése