Úttörő jelentőségű latin szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt; sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvassuk első magyar nyelvű meghatározását. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták, ezáltal – a tudománytörténeti jelentőségen túlmenően – nagymértékben hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez. A református magyarság számára zsoltárfordításai, a Károli-biblia javított kiadása máig élő hagyatékot jelentenek. A magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére is kiemelkedő hatást gyakorolt.
1773. augusztus harmincadikán született Mary Wollstonecraft Shelley, a nagy romantikus költő, Percy Bysshe Shelley felesége, de saját jogán is nevezetes. Mary Shelley soha nem járt iskolába, írni és olvasni Louisa Jonestól, a házvezetőnőtől tanult meg, tudását pedig apja hatalmasnak mondható könyvtárában szerezte, többnyire autodidaktikusan. Ugyanakkor házuk tudósok, művészek, ismert szabadgondolkodók törzshelye volt, így gyakran végighallgatta azok beszélgetéseit, vitáit. (Apja az ismert író, filozófus és újságíró William Godwin volt.) Tizenegy éves korában megírta első rövidebb művét, Mounseer Nongtongpaw-ot, melyet apja kiadója publikált is.
Fő műve azonban a Frankenstein.
A történet mindenki számára ismert: Mary és Percy Shelley – vagyis a Shelley házaspár – 1816. kora nyarán a Genfi-tó környékére látogatott Lord Byronhoz. Hűvös napok járták, túlságosan is hideg volt, hogy a külső szabadidő-tevékenységeket élvezhessék, ezért Byron kihívta Shelleyéket és magánorvosát, John William Polidorit, egy „költői versenyre”: az nyer, aki a legijesztőbb történetet alkotja meg.
Jelen van tehát a kor két legnagyobb költője, meg egy igen jótollú orvos, mégis közös akarattal Mary nyeri a nemes versengést. Ötlete egy rémálom, vagy lidércnyomás hatására fogant, amelyben egy „istentelen” tudományt tanulmányozó sápadt diákot látott térdelni a dolog mellett, amit összeállított.
Az ötlet a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz címen aztán regénnyé lett, mely sajátos jegyei folytán az irodalmon és a populáris kultúrán keresztül meghatározta a horror történetek és filmek egy teljes műfaját.
”Az ötlet, amelyen e történet nyugszik, fesztelen beszélgetés során vetődött fel, részint a magunk mulattatására, részint mert alkalmas volt arra, hogy eddig ismeretlen gondolatforrást szabadítson föl. Ám a mű előrehaladtával e két szemponthoz újabb indítékok csatlakoztak. Számomra csöppet sem közömbös, hogy az olvasót miként érintik azok a morális törekvések, amelyek a mű alakjaiban, érzelemvilágában öltenek testet; de mindenekelőtt arra törekedtem, hogy elkerüljem napjaink regényeinek ernyesztő unalmát, a békés családi szeretet és a mindent átlengő erkölcsösség ábrázolását. Semmi esetre sem szabad azt hinni, hogy a nézetek, amelyek természetesen következnek a hős jelleméből és helyzetéből, okvetlenül megegyeznek a magam nézeteivel, mint ahogy nem lehet a műből semmiféle jogos következtetést levonni az ilyen vagy olyan bölcseleti elvek iránt érzett vonzalmaimról sem.
A szerző szemében a történetet csak érdekesebbé teszi, hogy azon a fenséges tájon kezdődik s játszódik is javarészt, abban a társadalomban, amelybe szakadatlanul visszavágyik. 1816 nyarát Genf környékén töltöttem. Az évszak hideg volt és esős, esténként körülültük a lángoló fahasábokat, és német kísértethistóriákkal szórakoztunk, mert véletlenül épp azok kerültek a kezünk ügyébe. E mesék fölkeltették bennünk a játékos utánozhatnékot. Két barátunk (egyikük tollából a közönség szívesen fogadna bármi mesét, mint akármit, amit én valaha is írni remélhetek) és jómagam megállapodtunk, ki-ki megír egy-egy, természetfölötti jelenségeken alapuló történetet.
Az idő azonban váratlanul jóra fordult, és az én két barátom magamra hagyott, elutazott az Alpokba, s a csodálatos tájon teljesen kiment a fejükből még az emléke is minden kísértetlátomásnak. Az alábbi mese az egyetlen, amely elkészült a három közül.”
1871. augusztus harmincadikán született Ernest Rutherford, új-zélandi születésű Nobel-díjas kémikus és fizikus. 1896-ban a röntgensugárzás kutatásába kezdett; megkülönböztette a radioaktív és a röntgensugarakat. Felfedezte a sugárzás két fajtáját, az alfa és a béta sugárzást, majd felfedezte a radongázt, továbbá a rádium, a polónium és a bizmut számos új radioaktív izotópját. 1900- ban fedezte fel a radioaktív bomlás exponenciális törvényét, és bevezette a felezési fogalmát.
1910-ben munkatársai szórási kísérlete kapcsán következtetett az atommagra, majd a protonra: 1920-ban pedig megsejtette, hogy még egy részecskének kell lenni – utóbb ez vezetett a neutron felfedezéséhez.
1890. augusztus harmincadikán született Reményik Sándor, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő, nagyon szerethető alakja. A költőt a lelkek építészének tartotta, a költészetet léleképítészetnek, versei bővelkednek természeti képekben, költészete nyitott filozófiai kérdésekre, és olykor felbukkan benne a humor is. Verseiben nagyon fontos szerepet játszott a szimbolizmus.
Formai szempontból – ismerjük el - voltak nála nagyobb mesterei is a verselésnek, de kevesen voltak, akik ennyire természetes hangon tudtak volna annyi értékes gondolatot és nemes érzelmet közvetíteni, mint ő.
Önmagamba falazva
Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.
Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak -
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.
Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat -
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.
Adnál erőt elveszteni magam -
Vagy szabadulni: erőt a karomba.
Voltam szabad,
Most újra rab -
Élhetek-e tovább
Így, befalazva önmagamba?
Voltam szabad -
Az egészség mámorát kortyolgattam,
Szürcsölgettem a munka gyönyörét,
A szeretet ős-ózonát.
S falak, falak...
Valakinek, aki szeret,
Aki tiszta, aki szabad
És aki lát:
Add kezébe a jerikói trombitát.
1936
1918. augusztus harmincadikán a baloldali eszerekkel kapcsolatban álló forradalmár, Fanny Kaplan több lövést adott le Leninre, aki súlyosan, életveszélyesen megsebesült. A merénylőt azonnal, tárgyalás nélkül kivégezték. Másnap elrendelték a „vörös terrort”. Ez a merénylet lett végül is Lenin halálának okozója.
A golyó a nyakában maradt, túl közel a gerinchez ahhoz, hogy a kor orvosi technikájával sikeresen eltávolíthassák. Valószínűleg ennek következtében 1922 májusában kapott először agyvérzést, részben megbénult a bal oldalán, ugyanezen év decemberében következett be második agyvérzése, ekkor búcsút kellett mondania az aktív politikai életnek, bár a Népbiztosok Tanácsának továbbra is elnöke maradt. A harmadik agyvérzés 1923 márciusában érte, ezt követően már nem tudott többé beszélni.
1924. január huszonegyedikén halt meg.
1940. augusztus harmincadikán született meg a második bécsi döntés, melynek értelmében szeptember ötödikén magyar csapatok megkezdték a visszacsatolt Észak-Erdély megszállását. A döntést megelőzően nagyon kiéleződött a helyzet Magyarország és Románia között, és a teljes magyar hadsereg is mozgósításra került. Korábban a Szovjetunió is felajánlotta a közös fellépés lehetőségét – ők Besszarábiát követelték -, ám ezzel a magyar kormány nem élt. A két fél elsődlegesen egy katonai konfliktusban gondolkodott, ám Németországnak nem állt érdekében ez, valamint félt egy szovjet beavatkozástól, ezért avatkozott közbe. A tárgyalások 1940. augusztus 29-én kezdődtek meg Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter döntőbíráskodásával.
A határozat Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek majd a fele volt magyar nemzetiségű.
Híressé vált esemény, hogy a határozat kihirdetése után Manoilescu román külügyminiszter elájult.
A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember ötödikén lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást.
1941. augusztus harmincadikán a németek megkezdték Leningrád körülzárását, melyet szeptember nyolcadikán befejeztek, és kezdődött a város 900 napos blokádja. Augusztus végére több mint 600 000 embert evakuáltak, de ennek ellenére október elejére a kb. 3,5 milliós lakosságnak már csak 20 napra elegendő élelmiszere maradt. Félmillióan élelmiszerjegyre sem voltak jogosultak, és a nagy éhínségben az emberek lassanként kénytelenek voltak megenni különféle háziállatokat, majd bőrdarabokból és a falról lekapart tapétaragasztóból főztek levest. Az éhezés és hideg még a legerősebbeket is legyűrte, és 1942 januárjától már naponta ötezren haltak meg a körülzárt városban.
1984. augusztus harmincadikán indult első útjára a Discovery űrrepülőgép az STS-41-D, a három használatban volt űrrepülőgépek egyike, a legidősebb. Műholdakat, űrszondákat indított, kutatórepüléseket végzett és részt vett a Nemzetközi Űrállomás építésében. Szolgálata a 2011. március kilencedikén történt sikeres leszállással befejeződött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése