A Nagyboldogasszony elnevezés a magyar nyelvben viszont a történelmi magyar hitvilág hagyománya nyomán különvált a legtöbb európai nyelv használati gyakorlatától attól fogva, hogy Szent Gellért püspök – aki szintén olasz volt - fehérvári beszédében Boldogasszonynak nevezte Szűz Máriát. A Karthauzi Névtelen feljegyzéseiben olvasható: „És az Ő – mármint Szent Gellért - tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világ nagy asszonyának hívnák.”
A Boldogasszony név eredete, kútforrása - minden magyar pogány istennő elmélettel ellentétben - már a Bibliában megtalálható: „Boldog a méh mely hordozott téged, és az emlő amely táplált."
Van még egy lassan teljesen feledésbe merülő, ősi népünnepünk nekünk magyaroknak, amelyet régen Boldogasszony másnapjának neveztek. Ez augusztus tizenhatodika, tartalma a magyar őstörténetig vezethető vissza. Egyes történészeink szerint ezen a napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg.
Sokan ezt a napot tartják a magyar nép születésnapjának, úgyhogy: boldog szülinapot magyarok!
Tetszik vagy sem – nekem például nagyon nem –, „rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, és hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.” Ma, augusztus idusán már csak tizennégy óra és tizenhat perc lesz a nappal időtartama: egy hónappal ezelőtt ez az időtartam még tizenöt óra harmincöt perc volt.
778. augusztus tizenötödikén véres csata, szörnyű ütközet zajlott Roncesvalles-nál, Nagy Károly és a Cordobai Kalifátus urát, Abd-ur-Rahmant támogató baszkok között.
A frankok a baderborni gyűlésen hoztak határozatot arról, hogy még a tél végén megindítják a hadjáratot, mert már a forró nyár előtt is hódítani szerettek volna. Két hadsereg indult meg, az első a király vezetésével, a másodikat pedig Bernald vezette. Roncesvalles völgyében, a Pireneusok egy nyugati völgyében keltek át a hegységen Bernald seregei, aztán ellenállás nélkül elfoglalták a keresztények által lakott baszk fővárost, Pamplonát, később Heceskát és Geronát is. Ezalatt a királyi sereg Zaragoza ellen vonult. A XI-XII. század krónikásai - Einhard és a Szent-Dénes krónika írói - is győztes csataként tüntették föl Zaragozát, holott Károly visszavonulásra kényszerült. A visszavonulás alatt augusztusra a sereg lerombolta a Bernald által korábban elfoglalt Pamplonát, és a roncesvallesi hágó felé közeledtek. A Pireneusok másik oldalán egyesült volna Bernald és a király serege. De 778. augusztus tizenötödikén a Nagy Károlytól leszakadt utóvédeket lemészárolták a hágó mentén megbúvó baszkok. Rengeteg frank főméltóság vesztette életét az ütközetben. Meghalt többek közt Egghart főparancsnok, Anzelm palotagróf és Hrontland breton gróf is, aki Rolandként szerepel a gyönyörű Roland-ének című, eredetileg ó-francia nyelvű, epikus költeményben.
A veszteség nem bírt az erőviszonyok alakulása tekintetében túl nagy jelentősséggel, hiszen csak a hátvéd esett áldozatul. A Nagy Károly-i hadjárat következménye lett Abd -ur-Rahman ellentámadása: a haláláig tartó baszk háború.
Ez a hadjárat persze nem sikertelensége miatt lett híres, hanem, mert ekkor alakultak ki a hagyományos germán gyalogos seregben a változások. Látván a könnyűlovas arab seregek sikerét, a germánok is lovakat vezettek be, és a biztos ülés érdekében kengyelt és nyerget is alkalmaztak. Az így létrejövő nehézlovas katona fegyvere a hosszú, egyenes kard és a dárda volt, ehhez társult még védőfelszerelésként a vaspikkelyes bőrpáncél, a mellvért, a sisak és a bőrpajzs.
Ennyit a hadtörténelemről; az én megátalkodott irodalmár-lelkem viszont azt sugallja, hogy a szörnyű mészárlás legnagyobb eredménye mégis csak a Roland-ének volt.
”Érzi Roland, hogy halál vívja már,
fejéből szíve belsejébe száll.
Szaladva megy, hol fenyő árnya vár,
lefekszik, ahol zöldell a fűszál,
kardot és kürtöt két karjába zár,
feje büszkén spanyol föld felé áll,
azért, hogy Károly majd, a nagy király,
meg mind a tábor, amely vele jár,
mondja: hódítóként érte halál.
Veri mellét, bűnért ne érje kár,
hódoló kesztyűt Istennek kínál.
Érzi Roland, hogy ideje betel,
Spanyolhont nézve csúcs hegyén hever,
egyik kezével ő mellére ver:
„Uram, sok nagy s kis bűnömért, mivel
megbántásodat akkor kezdtem el,
hogy megszülettem, s mostan végzem el,
halálom percén, kérlek, könyörülj!”
Jobb kesztyűjét Istennek nyújtja fel:
angyalhad égből hozzá leröpül.
Arcával spanyol föld felé hanyatt,
fekszik Roland gróf fenyőfa alatt,
fölidéz különb-különb dolgokat,
sok meghódított országokat,
frank földet, nyelvén szóló társakat,
nevelő urát, Nagy Károly királyt,
s kik őt szerették, sok hű franciát.”
(Illyés Gyula fordítása)
1038-ban augusztus tizenötödikén halt meg István király. Emléknapja azért került augusztus huszadikára, mert VII. Gergely pápa engedélyével László király 1083-ban augusztus huszadikán emelte a keresztény szentek sorába államalapító királyunkat.
1057. augusztus tizenötödikén történt (a középkori jokulátorok, bárdok és Shakespeare szerint is), hogy Macbeth (Mac Bethad mac Findlaích) - ki 1040-től haláláig Skócia királya volt - meghalt. Úgy esett ez a történet valójában, hogy amikor 1039-ben Strathclyde-ot megtámadták a northumbriaiak, Duncan király vezette a megtorlást, mely Durham 1040-es ostromában csúcsosodott ki, és tragédiába fordult. Mert amikor Duncan sereggel indult Moray ellen, Macbeth megölte őt, a krónikák szerint 1040. augusztus tizenötödikén Pitgavenynél, Elgin közelében. Ellentétben a Shakespeare darabjában feltűnő öreg királlyal, a valódi Duncan fiatal ember volt: a krónikások 1034-ben, sőt még 1040-es halálával kapcsolatban is a fiatalságát emelik ki. Megint csak a legendás valóság szerint Duncan felesége elmenekült Skóciából, és magával vitte gyermekeit, a későbbi királyokat, Malcolmot és Donaldot. 1052-ben aztán Macbeth közvetve belekeveredett az angolföldön kialakult viszályba, mikor nagyszámú normann menekülőt fogadott be udvarába. 1054-ben Sigurd, Northumbria grófja erős haddal indult Skócia ellen, az invázió egy véres csatába torkollott, melyben 3000 skót és 1500 angol esett el. Ezt a támadást Macbeth még bizonyosan túlélte, ám1057. augusztus tizenötödikén csatában legyőzte és halálosan megsebesítette őt a későbbi III. Malcolm – Duncan fia - a Mounth nevű dombság északi oldalán, Lumphanannál.
Kettős ünnepe van ma Panamának: 1519-ben augusztus tizenötödikén alapította meg Pedro Arias Davila spanyol konkvisztádor Ciudad de Panamá városát, és 1914-ben e napon hajózott át az első – naná, hogy amerikai - hajó a Panama csatornán.
1534. augusztus tizenötödikén Párizsban megalakult a Jézus Társasága (közismert nevén a jezsuita rend), egy világszerte elterjedt szerzetesrend a katolikus egyházon belül. Tagjai a jezsuiták, akik papok vagy testvérek, és akik az elkövetkező évszázadokban Loyolai Szent Ignác tanítását és Xavéri Szent Ferenc gyakorlati útmutatását követve a világ minden részére elvitték az evangéliumot. A misszionáriusi munka, az emberek tömegeire gyakorolt nagy befolyás, azonban felkeltette a világi uralkodók és egyes vallási körök féltékenységét, így a rendet 1773-ban hivatalosan felszámolták, csak 1815-től működik ismét.
A címerükben szereplő IHS eredetileg Jézus nevének görög rövidítéséből származó monogram, amely az egész keresztény világban elterjedt. A görög nyelvben a legrégibb időktől kezdve rövidítették a Megváltó nevét: IHXY HPIXTO = Jézus Krisztus. A Kr. u. II. században kezdett elterjedni, amikor az írásokat IH és XP rövidítésekkel kezdték.
Az IHS-nek a népi etimológia sok feloldását adta meg a különböző nyelveken: Jesus hominum salvator (Jézus, az emberek megmentője), Jesus homo sanctus (Jézus, a szent ember), Jesus hostia sanctissima (Jézus, a legszentebb áldozat), In hoc salus (Ebben van az üdvösség), In hoc signo (E jelben (győzz!)
Még a magyar nép körében is volt megfejtése: Isten Házába Siess vagy Isten Halált Szenvedett.
A jezsuiták maguk is feloldották az IHS-t: Iesus habemus socium (Jézus a mi társunk) Iesus humilis societas (Jézus alázatos társasága).
1769. augusztus tizenötödikén született Bonaparte Napóleon – Napoleone di Buonaparte – a franciák hadvezére, első konzulja majd császára, a leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér Nagy Sándor mellett, a hadvezetés máig élő ikonja.
1771. augusztus tizenötödikén született sir Walter Scott, ki korának legünnepeltebb és legtöbbet olvasott regényírója volt, de ösztönzése és módszerbeli hatása pontosan kimutatható a következő írói nemzedékek fontos és továbbható alakjain. A romantika és a realizmus egyaránt tőle vett példát. Sem Balzac, sem a mi Jókaink talán nem lett volna azzá, amivé lett, ha nincs előttük tisztelt és szeretett mesterként Walter Scott.
És ez csupán az irodalomtörténeti helyét határozza meg, világirodalmi helye azonban a könyvkereskedések és közkönyvtárak statisztikájából olvasható ki. Az angol romantikának ez a legfőbb regényírója jó néhány könyvével ma is világszerte a népszerű olvasmányok szerzőjének bizonyul. Manapság is újra meg újra fordítják a legkülönbözőbb nyelvekre, s legismertebb regényének hőse, Ivanhoe, de még inkább ennek a kalandos történetnek híres mellékalakja, Robin Hood, odatartozik a nagyközönség halhatatlan ismerőseinek sorába. Magam részéről nagyon szeretem még a Kenilworth és a Wawerley című regényeit, meg A tó hölgye című elbeszélő költeményét. Egyik kedvenc olvasmányom még vén diák fejjel is a Kárpitos szoba címmel összegyűjtött kisregényei és elbeszélései, abból is különösen A Fekete Törpe.
44 évvel ezelőtt, 1969. augusztus tizenötödikén nagy volt a nyüzsgés a New York állambeli Bethel város, Woodstock nevű farmjának környékén.
Helyi idő szerint délután öt órakor kezdődött minden idők legnagyobb és talán legnagyszerűbb rockfesztiválja, melyet ekként hirdettek meg: „Egy Vízöntő korszakbeli előadás; három nap és béke és zene.”
Olyanok léptek a kb. félmilliós közönség elé, mint Joan Baez, Ravi Shankar, Carlos Santana, Canned Heat, Janis Joplin, Creedence Clearwater Revival, The Who, Joe Cocker, Ten Years After, Blood, Sweat & Tears, Crosby, Stills, Nash & Young, Jimi Hendrix.
Ugye, hogy nem túloztam a legnagyobb és legnagyszerűbb jelzőkkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése