Valljuk be: Görgeynek nem sok választása maradt: vagy az osztrákok (Haynau), vagy az oroszok (Paszkievics) előtt teszi le a fegyvert, vagy szélnek ereszti katonáit. Ez utóbbi lépéstől a déli magyar hadsereg felbomlásának szörnyű képe rettentette vissza – joggal. Haynautól nem sok jót várhatott, míg az oroszok legalább a fegyvert letevők életét garantálták.
Az osztrákok előtt való meghódolást úgy értelmezhette volna a külvilág, hogy egy törvénytelen lázadás bukott el, a lázadók pedig meghódoltak a törvényes uralkodó előtt. Az oroszok előtti – feltétel nélküli – fegyverletétel mást üzent; azt, hogy Európa két legerősebb katonai hatalmának seregeivel szemben nincs mód további fegyveres ellenállásra, mert csak értelmetlen tömeges pusztulás az eredmény.
A következmények ennek ellenére súlyosak lettek: Világos után az osztrákok véres megtorlásba kezdtek. Több száz katonát és civilt ítéltek halálra és még többet várfogságra, a foglyul ejtett katonákat erőszakkal besorozták az osztrák hadseregbe. Végül pedig 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 12 tábornokát és egy ezredesét, ugyanezen a napon főbe lőtték gróf Batthyány Lajost,az első független magyar kormány miniszterelnökét is.
Ez a nap nem csak számunkra sötét, gyászos emlékezetű, de az aztékok leszármazottainak is bizonyára: 1521-ben Hernan Cortés és hódító hada ezen a napon foglalta el Tenochtitlant, a Birodalom fővárosát. Moctezuma – helytelenül: Montezuma - király meghívta a konkvisztádort a székvárosába, Tenochtitlanba, de Cortés megsejtette, hogy csapdába akarják csalni, és foglyul ejtette Moctezumát, mert tudta, addig nem támadják meg az aztékok, amíg az uralkodójuk a kezében van. A meghódolás azonban kikezdte Moctezuma tekintélyét: mikor népéhez próbált szólni, azok kő- és nyílzáport zúdítottak rá, és olyan súlyosan megsebesítették, hogy három nap múlva meghalt.
És Németország történetében is zord nap volt ez a mai, éspedig 1961-ben. A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárták a város nyugati megszállás alatt lévő szektorainak az NDK-val érintkező, korábban nyitott határvonalát, bel- és külterületen egyaránt. A zárás vonala mentén előbb drótakadályokból, később egyre összetettebb műszaki megoldásokból, az NDK területén kiépült a vasfüggöny legismertebb objektuma, a várost 28 éven át kettévágó berlini fal.
Más
1899-ben ezen a napon született Alfred Hitchcock, zseniális angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Tudjátok, mind: Téboly; Madarak; Idegenek a vonaton; A Manderley-ház asszonya; Psycho.
1906. augusztus tizenharmadikának szülötte Borsos Miklós szobrász- éremművész és grafikus volt.
1921-ben ezen a napon született Sarkadi Imre, Kossuth- és József Attila-díjas írónk. Éppen ott tartott, hogy író és olvasó kortársak végre odasorolják az élő irodalom legnagyobbjai, legeredetibb művészelméi közé, amikor meghalt. Méghozzá úgy halt meg, hogy sohase fog kiderülni, vajon öngyilkosságot követett-e el, vagy egy ostoba virtuskodás áldozata lett-e. Egyéniségéből, életútjából mind a két lehetőség valószínűsíthető. Akik jól ismerték, öngyilkosságot gyanítanak; akik még jobban ismerték, balesetnek vélik, olyan balesetnek, amely ha nem ekkor, hát máskor okvetlenül bekövetkezett volna, mert egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Hiszen máskor is megtörtént, hogy alkoholtól bódult fejjel felmászott egy háztetőre, és kötéltáncoshoz méltó akrobatikával végigment a tetőzet gerincén, és máskor is megesett, hogy két kézzel kapaszkodva az ablakpárkányba, kifüggesztette magát többemeletnyi magasságban, majd visszahúzódzkodott, és nevetve kért még egy pohár pálinkát. Hát egy ízben így zuhant a halálos mélységbe egy nagyon sok emeletnyi ablakból. Különösen szeretett művei nálam: az Oszlopos Simeon, A gyáva és persze az Oldás és kötés.
További szomorú emlékezésre is ad okot e nap:
1134-ben ezen a napon halt meg Szent Piroska, Szent László királyunk leánya. A hét esztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1104-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz Jánossal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordított hátat hazájának. Ő alapította Bizánc egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrator-kolostort, és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. Halála után az ortodox egyházban szentté avatták, mozaikképeit az Hagia Szophia a mai napig őrzi.
1863. augusztus tizenharmadikán halt meg Eugéne Delacroix, a romantika kiemelkedõ alakja, festőművész, akvarellista, grafikus: Zseni.
1865-ben pedig Semmelweis Ignácz, magyar orvos, az „anyák megmentője” halt meg e napon; a lelkiismeretesség, a kötelességtudás és az önzetlenség mintaképe volt Ő, akit pénzszerzés, dicsőség vágya sosem vezérelt. Éjjel-nappal a szenvedők rendelkezésére állt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése