Élete és életműve - de még különös halála is - ellentétek, ellentmondások szakadatlan láncolata. Ősi arisztokrata és dúsgazdag család fia volt, de nem igényelte sem az előkelőséget, sem a gazdagságot. Első nyilvánosságra hozott műve egyetemista korában egy röpirat volt az ateizmus szükségszerűségéről. És később is számos botránya keltett feltűnést. Részvéte egészével fordult a szegények, a kisemmizettek felé. Kora ifjúságától mindvégig nem csak általában lázadó, de kifejezetten lázító, a parasztokat és ipari munkásokat harci tettekre buzdító költeményeket is írt. No, meg szerelmeiről. Szerelmeiről lányok, vad viharok, Hellasz és Itália iránt érzettekről. Gondolom, Byron, a jó barát színpompás költészete is ösztönözte őt, Byron azonban — bármilyen lírával, egyedi érzelmekkel telt elbeszélő költeményeket, bármilyen költői drámákat írt — alapjában romantikus elbeszélő és romantikus szenvedélyű drámaköltő volt. Shelley viszont minden műfajban lírikus maradt, szinte mindegy, mit írt. Legnevezetesebb elbeszélő költeménye, az Alastor egy művészi fejlődés lélektani folyamata, valójában lírai vallomás saját tudatának érzelemmódosulásáról. Két híres drámai költeménye, A megszabadított Prométheusz és a Hellas bár valóban drámai formában épült fel, nemcsak előadhatatlan, hanem mondanivalójuk is lírai és filozófiai vallomás. Gyönyörű olvasmányok ezek, kórusrészletei szavalásra, szavalókórusra is alkalmasak, de nem olyan színjátékok, amelyeknek drámai cselekménye volna. Nagyon is beletartoznak költőjük életművébe, de ez az életmű velük együtt egy óriási szerelmi, filozófiai, politikai líraáradat.
Az Éjhez
Nyugat hullámán jöjj te nagy
és csöndes Éj!
Kelet barlangjain riadj,
hol a verőfényben kevély
s bús álmokat szőtt a kezed,
te kedves és te rettegett ─
jöjj, ne henyélj!
Födjön csillaghímes, setét
és bús talár!
Vakítsd meg a Nappal szemét
hajaddal, csókold holtra már,
s illese földünk megszokott
varázsló, mákonyos botod ─
mindenki vár!
Hogy fölkeltem hajnalba ma,
kívántalak;
gőzölt a kertek harmata,
virág, fa tikkadt lankatag
s hogy az alélt Nap fáradott,
mint unt vendég csak váratott,
kívántalak.
Halál bátyád lágyan súgott,
mondd, kellek-é?
Álom, hártyás-szemű húgod
úgy zümmögött, mint déli méh, d
ajkáljalak, maradjak itt ─?
De szóltam én, hiába hitt,
menj másfelé!
Jön a Halál, ha te elülsz,
hamar, hamar ─ j
ön az Álom, ha elrepülsz;
vigaszt csupán tőled akar
a szívem, édes-édes Éj ─
gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj─
óh, jöjj hamar!
(Ford: Kosztolányi Dezső)
Más
1789-ben ezen a napon kezdődött és másnap délelőttig tartott a francia Nemzetgyűlés ülése, melyen eltörölték a nemesi előjogokat. Utóbb, mint a csodák éjszakája került a történelembe.
1896-ban e napon született Lengyel József Kossuth díjas írónk, költőnk, akitől én biztos, hogy legjobban az Oldás és kötést, meg az Igézőt szeretem.
1901. augusztus negyedikén született Louis Armstrong, a ragtime (ragged time = ronggyá tépett idő) stílus legnevesebb, halhatatlan muzsikusa. Zenéjének gyökerei a rabszolgasorból származó, felszabadult feketék zenéjéhez nyúlik vissza, amely örömöt és szabadságot fejezett ki. Armstrong volt az első fekete zenész, aki be tudott törni a fehérek világába, akinek millióan tapsoltak szerte a világban.
1914-ben, az első világháború kezdőakkordjaként e napon Németország lerohanta a semleges Belgiumot, mert meg akarta kerülni a francia védelmi vonalat, mely kelet felől várta a német támadást. A németek akciója viszont kiváltotta a brit hadüzenetet, szintén e napon.
2007-ben ezen a napon indult útnak a Phoenix űrszonda, melynek alapvető feladata az esetleges marsi élet feltételei, jelei után való kutatás volt – utaljanak ezek akár jelenlegi, akár régmúltbeli életre. A szonda 2008. májusában landolt a Mars felszínén, és júliusban röppent világgá a hír: a szonda elérte fő célját, vízjeget talált közvetlenül a Mars felszíne alatt.
Persze, persze, hogy esett rossz is e napra. Például
1875-ben, amikor meghalt Hans Christian Andersen, meg
1941-ben, Babits Mihály halálának napján.
*** *** ***
Egy a Fehér babák ébresztője ciklusból
Ecco!
Íme, az életem.
Nagy itt a suhanás, rohanás,
percek az ajtón belépnek,
átalfutnak a szobán, s
az ablakon kilépnek.
Öngyilkos percek és órák.
Barátoknak, szerelmeknek
emléke jön már csak hozzám,
és távoznak, ugyanazon az úton,
merre percek, órák, napok mennek.
Egyvalami nem hagy el engem,
nem hagy cserben, félben, szerben:
a szomorú nyomorúság.
Minden egyéb igen:
nem szól szám és fáj a fejem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése