Augusztus hetedike van

Ma – még mindig szomorú lélekkel, de tán rezignáltabb fájdalommal – arra kell emlékeznem, hogy három éve nincs már közöttünk Cseh Tamás; három évvel ezelőtt ezen a napon távozott az Örök Vadászmezőkre Ő, az el- idetévedt indián.
1943. január huszonkettedikén – a Himnusszal egy napon - született Budapesten, imádott-gyűlölt Városunkban a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas dalnok, költő, nagyszerűség.
Rajztanár is volt, rajztanár, egy Üllői úti általános iskolában, és imádták diákjai.
1970-ben  találkozott Bereményi Gézával, aztán 1974-ben Másik Jánossal; soha nagyszerűbb találkozásokat! Dalok – nevezzem sanzonoknak? – születtek e találkozásokból, olyanok, mint az Antoine és Désiré, a Levél Nővéremnek, a Fehér babák takarodója vagy a Frontátvonulás csodái.
Első lemeze 1974-ben jelent meg Levél Nővéremnek címmel, melyet Másik Jánossal készített, és melynek folytatása 20 évvel később, 1994-ben jelent meg. Reméltük akkor, hogy 2014-ben új Levél születik. Nem születik meg sajnos soha már.
Több generációnak – az enyémnek biztosan – égtek be szívébe, lelkébe a Cseh Tamás dalok. Feledhetetlenül.
Őt már soha nem lehet kiírni a magyar dal történetéből, szerencséjére a magyar dalnak.

Emlékező búcsú három év után, dalba fonva
Egy síp - mint a kés,
mint elrendelés -
kivágott a képből téged,
minket feszített a helyeden.
Egy utolsó dalt sem énekelsz?
Nem? Tudom: nem énekelsz,
három szomorú éve már.
Sírtam én akkor, hogy maradj itt,
de hiába, Valaki messzi földre vitt.
Elhagytál minket, el Tarján városát,
vonatfütty küldött, várt egy más világ.

Egy mosókonyhában jól kitaláltad,
azt, hogy majd mi lesz,
de nem ezt, jaj nem ezt!
Magadat láttad tíz év múlva itt,
hallottad egy majdani dal hangjait.
És attól féltél, nehogy majd ez legyen?
Csak sok év múlva ne ez a dal legyen?
„Egy mosókonyhából neki a világnak
Mindegy az, hogy mi lesz
Az, hogy majd mi lesz
csak ne ez a dal legyen
Túl, túl az életen.”
Attól féltél-e, nehogy majd ez lehet,
hogy sok év múlva ne ez a dal legyen?
Kivel menjen le közértbe János, ha nincs Tamás,
reggelre kelve, ahogyan itten szokás?

Azt mondd meg nékünk, hol legyen lakóhelyünk?
Maradjunk itt, vagy egyszer
majd továbbmenjünk,
tócsák tükrében magunkat nézve,
dohányszemcsékkel zakók zsebében,
induljunk el
utánad mi is:
nemzedéked,
maradó barátaid?

****   ****    ****
Sajnos, még mindig ügyetlenkedek, nem tudom, hogyan kell ide helyénvalóan beilleszteni egy Dalt, de ide KELL tennem, teszem hát ily silány módon.
Gondolom, bárki kimásolhatja innen a linket, és meghallgathatja: és az is jó.

http://www.youtube.com/watch?v=LYBw6XTcww4