A hónap neve a latin septem szóból ered, melynek jelentése, hét: az ellentmondás abból fakad, hogy a régi római kalendárium szerint az év hetedik hónapja volt valóban, ám JuliusCaesar naptárreformja során két új hónap került a naptárba: a Caesarról elnevezett július, és az Augustus császárról elnevezett augusztus: akkor aztán minden hónap elcsúszott, s lett a hetedikből kilencedik, és így tovább, egészen decemberig, mely egykor tényleg decem = tíz volt.
Ez már az ősz hava, tovább rövidülő nappalokkal, hosszabbodó éjszakákkal. „Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, / És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.”
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
A hónap első napján tizenhárom óra és huszonegy, idusán tizenkét óra harmincnégy, a végén pedig már csupán tizenegy óra húsz perc lesz a nappal időtartama.
Elvileg huszonkettedikén 17 órakor elkövetkezik el az őszi napéjegyenlőség, a Nap az őszi csillagkép, a Mérleg jegyébe lép. Gyakorlatilag azonban huszonötödikén lesz pontosan 12 óra a nappal, és 12 óra az éj.
Holdújulás az Oroszlán csillagképben lesz, tizenhatodikán hajnali négy órakor; harmincadikán reggel ötkor pedig holdtölte következik a Halak csillagképben.
A holdújulás napján, naplementével véget ér a az 5772.zsinagógai év, és tisri első napjával kezdődik a zsidó új év, az 5773.
Ugyanezen a napon kezdődik az 1433. muszlim esztendő dhul-kada hónapja.
A holdtöltével pedig a 2556. buddhista év bhadrapada hava kezdődik.
Emléknap, évforduló jócskán esik szeptemberre is.
Másodikán emlékezhetünk arra, hogy 1945-ben véget ért a második világháború; Japán aláírta a fegyverletételi nyilatkozatot.
Harmadikán annak lesz az évfordulója, hogy 476-ban megszűnt a Nyugat-Római Birodalom: Flavius Odoaker, germán származású hadvezér ezen a napon vonult be Rómába, és lemondatta trónjáról Romulus Augustulust, aztán haláláig, mint Itália királya uralkodott.
1522. szeptember ötödikén Ferdinand Magellan három hajójából egy visszatért Portugáliába, igaz, Magellán nélkül. Minden esetre a Föld körülhajózása e napon bizonyossággá vált.
Kettős évforduló esik kilencedikére, két valódi zseni születésnapja: 1828-ban Lev Nyikolajevics Tolsztoj, 1931-ben Latinovits Zoltán született.
Tizedike Nikoletta nap lesz; és bizonyos értelemben tizenkettedike is. Nekem. Egy 1827 nappal ezelőtti nap jut majd eszembe tizenkettedikén.
Tizenkettedike még arról is nevezetes, hogy Kr.e. 490-ben e napon győztek az athéniek a perzsák fölött Marathónnál.
Tizenkilencedikén Kossuth Lajosra, huszonegyedikén Széchenyi Istvánra gondolunk majd.
Széchenyi születésével egy napon ünneplem majd a nagyszerű dalnok, zenész Víg Mihály – hiszem, hogy barátom - születésnapját.
Az őszi napéjegyenlőség napján, huszonkettedikén lenne 102 éves Faludy György.
Huszonötödike William Faulkner, huszonhatodika T.S. Eliot és George Gershwin, huszonhetedike Jancsó Miklós napja lesz.
És Vele egy napon született – épp csak 209 évvel ezelőtt – Prosper Mérimée, nagy kedvencem.
Emlékező napok lesznek még a hó végén is.
Huszonkilencedikén két nagyszerű művész születésnapja lesz: Miguel de Cervantesé, és Michelangelo Antonionié. Hihetetlen, tudom, de Antonioni száz éves lenne idén.
Huszonnyolcadikán Caravaggiora, harmincadikán Benedek Elekre gondolok majd.
*** *** ***
Levelek Orbángóciából, a Viktorhepciás tengeren túlról
Negyedik levél
Barátaim, magyarok, földieim! Figyeljetek rám!
Ha az utóbbi években lehajtott fővel jártatok, most emeljétek föl büszkén fejeteket! Ha mostanában meggörbítette gerincetek a sok lelki teher, most húzzátok ki magatokat! Ha eddig könnyáztatta orcátokat, most a mosoly terüljön szét azon!
Mert a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy hiréhez; augusztus huszadikán a Magyarok VIII. Világkongresszusa elfogadta a magyar nemzet új meghatározását, avagy a nemzet új magyar meghatározását.
Csodálatos dolgok vannak abban, csodálatosak és felemelőek. Megállapítja a határozat, hogy „a magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római civilizáció előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kisebb mértékben – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát.”
Ebből logikusan következik, hogy „a magyar nép ősnép, amelynek jelenleg elismert történelme ugyan csupán az utolsó ezerszáz esztendőre tekint vissza, ám amelynek műveltségteremtő és államalapító ereje bizonyítottan kimutatható öt földrészen: Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak-és Dél-Amerikában.”
Nem tudom, az Antarktiszon hányan tartózkodnak mostanság, de biztos, hogy ott is kimutatható a magyar nép műveltségteremtő ereje.
Az is nagyszerű, boldogságra okot adó tény, hogy „a magyar nép olyan történelmi gyökerekkel rendelkező közösség, amelynek tagjai azonos módon viszonyulnak teremtő, mindenható Istenükhöz és természeti környezetükhöz.”
De a leglélekmelengetőbb megállapítás, különösen külhonban gyakran megforduló honfitársainknak az lehet, hogy „miután a magyar nép európai ősiségét kétségbevonhatatlanul bizonyították a legfejlettebb tudományos módszerek , és miután békés, mindenkor alkotó (teremtő) életvitelének valamint ősi nyelvének nyomai megőrződtek a Kárpát-medencétől a Sárga-tengerig, Mezopotámiától a Nílus partjáig, nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit."
Honfitársak! Ha éppen rosszallásukat fejeznék ki Néktek valahol Európában, vagy másutt a Világban, EZT adjátok tudtukra, ezt, ami fent írva áll!
Azt is megtudjuk továbbá e szép szövegből, hogy „a magyar nyelvet gyökrendszere és ragozó természete különleges tömörséggel és időbeni állandósággal vértezi fel, aminek következtében a XIII. századi magyar nyelvemlékek oly kevéssé különböznek a mai magyar szövegektől.”
Ezért van az, hogy például ezt „Ó én ézes urodum, eggyen-igy fiodum, sírou anyát teküncsed, buabeleül kinyuhhad!”, vagy ezt „Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttå valá neki påråadicsumot házoá. Ës mënd pårådicsumben valou gyimilcsëktül mondá neki élnië.”, kapásból érti bármely magyar anyanyelvű, különösen a Világszövetség tagjai.
Végezetül írva áll, hogy „a világot egységben látó logikája, amely az általánostól a sajátos felé, az összetettől a részletek felé mutat, mélyen beépül e nyelvet beszélők életébe, lelkiségük részévé válik, és alapvetően összefüggésbe hozható a magyarság békés természetével, igazságközpontú életszemléletével, egyszóval a magyar néplélekkel.”
Fel hát a lehajtott fejjel Honfitársaim! Ősnép vagytok, a Föld sója!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése