Július másodika van

Mindenek előtt és fölött egyik nagy kedvencemet szeretném ünnepelni ma: 1877-ben ezen a napon született Hermann Hesse, Nobel-díjas német-svájci író, költő és – ezt tán kevesen tudják róla - festő. Elsősorban regényíróként ismert, de lírája, verses költeményei is jelentősek. Korai írásai a 19. század tradicionális elbeszélőművészetet követték, lírai költészete a romantika jegyeit viselte, akárcsak első nagy művének a Peter Camenzindnek nyelvezete és stílusa. Műveinek később jelentős aspektusa lett a spiritualitás, amellyel elsősorban a Sziddhártha című regényében találkozhatunk: hátterét az indiai bölcsességtanok, a taoizmus és a keresztény misztika képezi. A regényben megfogalmazott irányzat, amely szerint a bölcsességhez vezető út az egyénen keresztül vezet, tipikus nyugati meglátás, ami közvetlenül egyik ázsiai tannak sem felel meg, bár párhuzam mutatható ki a buddhizmus théraváda irányzatával.
Hogy én mit szeretek Tőle? Mindent, minden művét, de azért kiemelgetnék mégis, nehogy szó érje a házam elejét.
Tehát: a Kerék alatt; a Gertrud; a Narziss és Goldmund; az Üveggyöngyjáték és hát persze a Sziddhártha.
” Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.”
” Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása, egy rejtett szentély, ahová bármikor visszatérhetsz, és ott az lehetsz, aki valójában vagy.”
” Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.”

Továbbá
1566-ban ezen a napon halt meg Michel de Nostredame, vagyis Nostradamus.

1714. július másodikán született Cristoph Willibald Gluck, német zeneszerző, aki a megmerevedett, kiürült operaformát megreformálta, és új tartalommal töltötte meg.

1778-ban ezen a napon halt meg Jean-Jacques Rousseau.

1894-ben e nap szülötte volt André Kertész (Kertész Andor) jeles képíró Mester.

1900-ban ezen a napon került sor a Ferdinand von Zeppelin tervezte léghajó próbaútjára.

1923. július másodikán született Melis György, Kossuth- és Liszt Ferenc díjas bariton énekes.

1936-ban e napon született Hofi (Hoffmann) Géza, Kossuth- és Mindenféle-díjas zseniális humorista, író, színművész, a magyar kabaré külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.

1951. július másodikán született Grandpierre Attila magyar csillagász, zenész, énekes, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa.
Jómagam ugyanezen a napon születtem.

1953-ban a Minisztertanács élére Nagy Imre került Rákosi helyett.

1958-ban ezen a napon született Friderikusz Sándor, újságíró, riporter, a talk show műfaj  hazai megteremtője.

1961. július másodikán, máig nem egészen tisztázott körülmények között meghalt Ernest Miller Hemingway. Legvalószínűbb az öngyilkosság, de sokáig balesetről is beszéltek.

1998. július másodikán nagy veszteség érte a magyar színházművészetet: elhunyt Gábor Miklós.

***   ***   ***
Aham gítam
- életem 22 281. napján -
Sarlós Boldogasszony napján születtem,
hatvanegy csontkemény évvel ezelőtt,
mely nap arról híres-nevezetes,
hogy Mária -  a Jézustól „nehezült” -
útra kelt, és a hegyek közé sietett,
Júda egy kis aprócska falvába ment.
Hogy Zakariás házába érkezett,
szépen köszöntötte Erzsébetet,
kinek méhében – megérezve, ki érkezend’ –
fölujjongott magzata, és fölszólott Erzsébet:
 „Áldottabb vagy Te minden asszonynál,
 és áldott a te méhednek gyümölcse!”
E napon születtem, éppen ezen.
És mert aratásnak is ideje volt,
a mezőkön szerte ünnepeltek.
Még az is e napon történt, hogy Anna,
negyedik Béla király második lánya –
az ismertebb persze Margit , a Szent volt -,
a királyi kincstár jelentős részével
Kincses Prága városába futott.
És Salon-de Provence-ban lehunyta szemét
Michel de Nostredame, a nagy, jeles látnok.
Meg 1778-ban e napon,
Ermenonville-ben meghalt a nagy Rousseau -
a sötétet teremtő Világosság
különös gyermeke - elmúlott, lehullt.
Ama napon születtem én, hatvanegy
csontkemény évvel ezelőtt, hogy éppen
kíváncsiak százai néztek az égre,
várakozással telve, Friedrichshafenben -
ezer és kilencszáz év volt pont –,
hogy Ferdinand von Zeppelin átrepüljön
fura gépezetével a bodeni tavon:
ez is születésnapomra esett.
És Hemingway is július másodikán
1961-ben lett öngyilkos.
Vagy baleset volt? Vagy még sem?

Mit vettetek el, mit adtatok vad századok,
mióta Mária és Erzsébet, ti,
Júda földjén, kis faluban, születésem napján
találkoztatok?