1884. július hetedikén született Lion Feuchtwanger. Néhány korai színházi sikere után a történelmi regény műfajára összpontosított, mintegy megújította azt. Regényeiben többnyire a német és zsidó történelmi események álltak a középpontban, de írt nagyszerű regényt a francia forradalom előzményeiről összefüggésben az amerikai függetlenségi háborúval (Rókák a szőlőben), vagy a fasizmus kialakulásáról főként Bajorország felől vizsgálódva (A siker). Legsikeresebb regénye a Jud Süß, de bizonyára sokan kedvelik A zsidó háború nagyívű cselekményét is.
1887-ben ezen a napon született egyike kedvenceimnek: Marc Chagall, Moise Zaharovics Sagalov, mert hogy oroszföldön született zsidó ember volt Ő. Mint minden eredeti zseni, nem sorolható be a századelő avantgarde irányzatainak egyikébe sem, viszont az ő hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra. Művészetének jellemzője, hogy emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. A képein szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek, ritkán valóságosak. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből.
"Én személy szerint nem hiszem, hogy a tudományos célok jól szolgálják a művészet ügyét. Az impresszionizmus és a kubizmus idegenek tőlem. Úgy tűnik nekem, hogy a művészet elsősorban és mindenek felett a lélek állapota."
1893. július hetedikének szülöttje volt Vlagyimir Majakovszkij. Alekszandr Blok mondta róla: Majakovszkij „óriási tehetség volt”. Én – remélem túlzás nélkül - hozzáteszem: Majakovszkij zseni volt. Legalább is minden adottsága megvolt hozzá, egyetlen dolog hiányzott csak belőle: a harmónia. De ugyan miből is teremthetett volna művészi összhangot a katasztrófákkal, tragédiákkal terhes évtizedekben, amikor még be sem hegedtek a két korszak határán kapott mély sebek, s máris kezdett épülni a „szép, új világ”? Majakovszkij költészetében a művészi magaslatok súlyos kudarcok sorozatával, zseniális csúcsteljesítmények triviális részletmegoldásokkal, olykor kirívóan vulgáris elemekkel váltakoznak. De! Nagy kár lenne azon az alapon, hogy hitt a bolsevik forradalomban, világfölforgatásban Vlagyimir Majakovszkijt kitessékelni a világirodalomból. Majakovszkij mégis csak első sorban Költő volt és nem forradalmár. Ráadásul tragikus halála szinte félelmetes példája eszméi bukásának, hiszen ő is nyilván azért vetett véget 37 éves korában az életének, mert csalódott nemcsak az emberekben, hanem a szentként tisztelt eszmében is.
Nadrágba bújt felhő
Előhang
Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
Lelkemben nem őszült meg egyetlen szál haj,
benne vénecske gyöngédség nem terem!
Világot dörgetve hangom hatalmával
megyek - gyönyörűn,
huszonkétévesen.
Ti gyöngéd lelkek!
Játsztok a szerelem hegedüjén.
A szerelmet dobon pergeti a durva,
de kifacsarodni nem bírtok, ahogy én,
egyetlen ajakká tömörülve!
Gyertek okulni -
ti angyal-líga tisztes, batisztos
hivatalnoknői, szalon-hölgyek,
kik úgy lapozzátok az ajkakat biztos
kézzel, mint szakácsnő a szakácskönyvet.
Ha akarjátok,
a hústól megveszek
- s mint az égnek, mindíg más szinem jő -,
ha akarjátok,
kifogástalanul gyöngéd leszek,
nem is férfi - nadrágba bújt felhő!
Nem hiszem, hogy létezik Nizza virág-csodája!
Ismét férfiakat dicsérek,
kik mint ócska kórházak, megromlottak sokáig állva,
és nőket, kik kopottak, mint a példabeszédek.
1901-ben ezen a napon született Vittorio de Sica, aki művészi pályáját színészként kezdte, s noha ezen a téren is a legnagyobbak közt a helye, a filmtörténetben főleg jeles rendezőként tartjuk számon. Különösen a neorealizmus jegyében készült munkái emlékezetesek: a Fiúk a rács mögött; a Biciklitolvajok (Uram Isten! Aki látta, megérti, miért fohászkodom: remekmű volt az, remekmű!); a gyönyörűséges Csoda Milánóban. Azért nem állom meg, hogy ne említsem felejthetetlen alakítását az ifjú, szép Gina Lollobrigida oldalán a Kenyér, szerelem… című sorozat filmjeiben, az örökké szerelmes őrmester szerepében.
Hihetetlen, de így igaz: hetvenkét éves ma Ringo Starr, az örök kamasz.
*** *** ***
Egy vers a Fehér babák ébresztője ciklusból
Hiszem, hogy voltál
Sose látlak – bizonyára -,
soha többé kedvesem.
E világon jöhet bármi,
a mi évünk nem jön el.
Szelek jőnek, esők hullnak:
besötétül a világ.
Komor éjben, zoral estben,
hogyan találhatnék rád?
Sose látlak! Tudom én jól.
Épp most robban föl a Hold,
letűnik szép Nap az égről,
elpusztulnak csillagok.
(Azért csak voltál, és leszel is,
meglétem véghatáráig, és túl
azon is. Újra- újralétek furcsa,
különös útvesztőin velem leszel.
A „karma” hihetetlen játék. Hiszen
megláncolt hajad, illatod, ízed,
mozdulatod, hangod és kezed.
Karmába láncolva leszek veled.
De addig… Addig motyogom):
Sose látott ágyad mellett
hideg éjben susogom
ugyanazt a régi nótát,
ami egyszer íratott:
"Nikoletta, Nikoletta:
neved dúdolja a szél.
Kicsi lelkem, idevárlak,
gyere gyorsan: sose félj!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése