Mondtam már néhányszor,

hogy a csillagászati, naptári számításainkkal azok a makacs, öntörvényű égitestek nem mindig akarnak egyetérteni.
Így aztán persze, továbbra is megállja a helyét a tény, hogy a csillagászati tavasz kezdete március huszadikán, délben esedékes, ebből következően a tavaszi napéj-egyenlőségnek huszonegyedikén lesz ideje.
Én nem zárom ki, hogy valamelyik délkörön ez így is lesz, viszont Budapesten a következő a helyzet: ma, március tizenhetedikén még tizenegy óra ötvenkilenc lesz csak a nappal időtartam, ám – viriavarázslat, piriaparádé – holnap megfordul a dolog, és tizenkét óra három percig lesz az égen a Nap.
Örvendezzetek hát, ma éjjel végbemegy az évenkénti csoda: Ráma királyfi Fényereje győz a Sötétség ráksaszái fölött!
Ha pedig ma este, hat órakor fölnéztek a növekvőben lévő Holdra, öt foknyi távolságban, északkeleti irányban láthatjátok a Jupitert. (A Bika csillagképben, ha Valakit esetleg érdekel.)
Ez a közelség már-már együttállásnak fogható föl, és az alábbi következményeket hordozhatja.
A lélek és a kozmikus törvény „összekapcsolódásának”  belső igényét, törekvését illetve feladatát jelöli a két elv fényszögkapcsolata. Felerősödik, feldúsul az álom- és fantáziavilág. Az emberszeretet, a segíteni akarás, tisztesség és otthonteremtési vágy mellett megjelenhetnek belső törvénytelenségből fakadó lelki zavarok, túlfeszített élvvágyak és ösztönösség.
A holdszerű, anyai teremtés a mikrokozmosz – bensődben élő -  törvényességét kell, hogy megalkossa az univerzális, makrokozmoszi rend mintájára.
(„Verum, sine mendatio, certum et verissimum: quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius.” ( = való, hazugság nélkül, biztos és igaz: ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.)
Vagyis: befelé hallgatózzatok, ott – talán - meglelhető az Út, az Igazság és az Élet!
Ma - legalább is - meglehet!
Szép napot!

***   ***   ***
Hommage à József Attila, Baksa-Soós János
Hej Golgota, Golgota,
mért építünk magasra?
Ahelyett, hogy rombolnánk
minden sziklád morzsáját.

Hej, Jézusunk, Jézusunk!
Csak Golgotára jutunk?
Vállunk nyomja rút kereszt,,
dobnánk el, már nem ereszt.

Elfogtak és ütöttek,
keresztfára szögeztek,
de életadó fű terem,
nem porladó szíveden.

Soha többé rossz csodát,
ne emeljünk Golgotát,
nem lesz jó az senkinek,
hát az ördög viszi el.