Róla szólva sosem szabad szem elől téveszteni, hogy tanár volt, és mint oly sok tanárember, kissé pedáns, ezen kívül filozófiai értelemben is rendszerető ember lévén, talán még kicsit unalmasnak is tűnhet. Minden esetre nem volt olyan szeretetreméltó, mint Szókratész, és író sem volt abban az értelemben, mint mondjuk Platón. Viszont gondolatai oly mélyek, oly fontosak, hogy bőven megtérül az erőfeszítés, ami az Ő olvasásához kell. Ha valaki mégis, mondjuk páros lábbal át akar lépni rajta, ám tegye, de tudnia kell, ha nem ismerkedik meg bölcseletével, egyrészt valami hiányozni fog az életéből, másrészt a későbbi korok, mondjuk a skolasztika ismeretelméletével nem fog boldogulni.
Fontos tudni Róla, hogy apja, Nikomakhosz doktor, II. Amüntasz makedón uralkodó orvosa volt, így aztán Arisztotelész Pellában nevelkedett, barátságot kötött Philipposszal, a későbbi uralkodóval, Nagy Sándor apjával, és hát – ez is közismert – később Alexandrosz nevelője lett.
Fontos még azt is tudni, hogy korán árvaságra jutott, és nevelőszülője magával vitte Ázsiába: innen való jó néhány ezoterikusnak nevezhető ismerete Bölcsünknek.
Onnan visszatérve került az athéni Akadémiára, Platón iskolájába, ahol előbb tanítványként, majd tanárként összesen húsz évet töltött.
A Sztagirita kezdetben el is fogadta mesterének idealista tanait, bár szólnak anekdoták arról, hogy mennyire.
Azonban hamar önállósította magát, és eltért Platón tanaitól, és az érzéki észrevételt, a tapasztalatot kezdte filozófiailag védelmezni. Nem az érzékek csalnak – vélte -, hanem ezek gondolkodásunk általi értelmezése.
Módszere aztán nem az idealisztikus jellegű hagyományos elmélkedés lett, hanem az anyaggyűjtés, rendszerezés, és az így keletkezett tudás továbbgondolása és felülvizsgálata, a talált hibák, ellentmondások (aporiák) kijavítása.
Háromféle tudományt különböztetett meg. A praktikus vagy alkalmazott tudományokat, a
poétikus vagy alkotó tudományokat, melyek valaminek az előállításával foglalkoznak, végül azokat, melyek valaminek az elméletébe vezetnek be; ezek a teoretikus vagy elméleti tudományok.
A praktikus tudományok körébe sorolta az etikát és a politikát (az első az egyéni cselekvések, a második a társadalom rendjének tudománya).
A poétikus tudományok körébe sorolta a retorikát, a szónoklás tanát, valamint a poétikát, az irodalmi művek előállításának elméletét.
Teoretikus tudomány nála háromféle van: a matematika, mely olyan önálló létezéssel nem bíró, de változhatatlan dolgokkal foglalkozik, mint a számok és alakzatok; a fizika (vagyis a természettudomány), mely az önállóan, anyagilag is létező, és változó dolgok tudománya; valamint a teológia, vagy metafizika (=fizikán túli), mely az önállóan létező, és ráadásul változatlan dolgoknak, az isteninek a vizsgálata.
Amiről pedig mai napig tán a legismertebb, a logika, nála nem volt önálló tudomány, hanem az azok műveléséhez szükséges előkészületeket (propedeutika) jelentette.
A kimondható dolgok – vélte Arisztotelész -, a nyelv nevei mind kategóriák alá tartoznak, azaz olyan főszempontok alá, melyek szerint mindent osztályozhatunk, melyek alá minden besorolható. Tíz kategóriát különböztetett meg: szubsztancia (lényeg, fogalom), mennyiség, minőség, viszony, hely, idő, helyzet, állapot, cselekvés és elszenvedés.
Minden dolog, létező e kategóriák alapján határozható meg.
Lássuk csak!
Legyen a meghatározandó mondjuk X.Y.
Szubsztancia: X.Y. az X.Y.
Mennyiség: X.Y. több, mint hetven kiló
Minőség: X.Y. költő
Viszony: X.Y. magasabb A.B-nél és alacsonyabb C.D-nél
Hely: X.Y. a szobában van
Idő: X.Y. a 21. században él
Helyzet: X.Y. ül
Állapot: X.Y. fáradt
Cselekvés: X.Y. vakaródzik
Elszenvedés: X.Y-t vakarják
Lássuk be: ezek a kategóriák mindig egy adott időpontban érvényesek, a lét potenciális ez esetekben, mert lehetősége van valamivé válni, és amikor azzá lesz, akkor beszélhetünk aktuális létezésről.
Arisztotelész azt javasolja nekünk, hogy amikor bármilyen változást látunk négy kérdést vizsgáljunk meg:
1. Mi változott meg? (Anyagi oknak nevezi)
2. Ki idézte elő a változást? (Ható ok)
3. Milyen eredménnyel? (Formai ok)
4. Milyen célból? (Cél-ok)
Például: Lajoska széket farag.
Anyagi ok: fa
Ható ok: Lajoska
Formai ok: az elkészült szék
Cél-ok: a szék, ahogy Lajoska elképzelte.
Na, ugye? e kis ízelítő is mutatja, nem volt akármilyen gondolkodó a Sztagirita.
(Ja: Sztagirita = sztageirabéli)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése