Március tizenkettedike van

1863 -ban ezen a napon született Gabriele D’Annunzio – eredetileg Rapagnetta - olasz író, költő, drámaíró.
 Első verskötete még középiskolás korában jelent meg. Érzéki képzelőerővel megáldott dráma- és regényíró volt, a szenvedélyek kitűnő ismerője. Erős hangulati hatásokra törekedett s ennek eléréséhez olykor a rikítóbb eszközöket sem vetette meg. Nietzsche és Dosztojevszkij mellett sokféle hatást fogadott be de mindig az olasz nyelv művésze maradt. A szép és meglepő kifejezési forma érdekelte leginkább, a régi olasz nyelv kitűnő ismeretét nyelvújító törekvésekkel párosította.
Drámáinak női főszerepeit többnyire a csodálatos Eleonora Duse alakította.

A szél ír
Lágy homokra ír a szél
szárnytollával, s a fehérlő
part versnyomairól beszél.

Ám ha itt az alkony árnyék leng,
mint szempillák egy szelíd arcon
minden jel-hab permetében.

E végtelen, száraz orcán, a parton,
száz alakban mosolyog rám arcod.
(Ford: magam)

1922. március tizenkettedikének szülötte volt Jack Kerouac, amerikai író, költő, az általa kitalált beat-nemzedék (beat-generation) jelentős tagja.
Beat, azaz ütött, vert, szakadt; beat, azaz egy új zene és új kultúra lüktetése; beat, azaz tiltakozás, őrület, száguldás. Beat(us), azaz boldog, üdvözült.
A beat nagy pillanata volt, amikor 1947-ben Jack Kerouac, a fiatal író, aki még csak kereste a hangját, találkozott Neal Cassadyvel, majd többször is beautózták az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, miközben hol William Burroughsnál töltöttek heteket, hol Allen Ginsberggel folytattak hosszú beszélgetéseket, hol nagy szerelmeket éltek át, hol a pillanatnyi testi örömökben, egy kuplerájban vagy a féktelen ivásban keresték a tökéletes elragadtatást.
Aztán száguldottak tovább „a jajongó kontinensen át”, valami felé, vagy talán valami „leples bitang” elől, aki mindig az ember sarkában jár.
1951-ben Kerouac három hét alatt megírta utazásaik történetét, az ős-Útont, amelyben lázasan lüktet a beat, de ez a könyv akkor nem jelenhetett meg. Hat év telt el, míg megszületett az a szövegváltozat, amelyen aztán a világ megismerte az Úton-t, a beatnemzedék leghíresebb művét.
Persze az Úton a fő műve Kerouacnak, de fontosnak gondolom a Dharma hobók, a Senkiháziak és a Magányos utazó című műveit is; ezen kívül spontán prozódiája is jelentős volt a maga korában és –szerintem - ma is.

” A szabadban való alvás, és a tehervonaton való utazás, meg a valódi szabadság egyetlen alternatívája az volt, hogy beülök egy diliházba, és több száz más ápolttal együtt a tévét bámulom és hagyom, hogy felügyeljenek rám.”
” Nézzétek, a világ tele van hátizsákos vándorokkal, Dharma hobókkal, akik nem hajlandóak megfelelni az általános követelményeknek, akik nem hajlandóak fogyasztóvá válni, akik nem akarnak élni azzal a privilégiummal, hogy azért dolgozzanak, hogy fogyaszthassanak; akik nem vágynak olyan hülyeségekre, mint hűtőszekrény, tévékészülék, autó, legalábbis nem vágynak új, csillogó-villogó kocsikra; akik nem akarnak megvenni ilyen meg olyan hajolajat, dezodort, meg azt a sok szemetet, ami a megvásárlása után egy héttel így is, úgy is a kukában köt ki; akik börtönnek érzik a munka, a termelés, a fogyasztás, a munka, a termelés, a fogyasztás körforgását, ezt az egész rendszert.”
” A földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek.”