(Salamon nagyon meglepődött a nevek ilyetén egybeesésétől.)
Géza hívei unszolására ugyan elfoglalta a trónt, és királynak is nevezte, de nem koronáztatta meg magát; pedig nándorfehérvári lovagias magaviseletéért VII. Dukász Mihály királyi koronát küldött neki a következő évben. Az általános nézet szerint ez volt az a korona, amely máig a magyar Szent Korona alsó részét alkotja. Három évvel később, nagyon fiatalon, harminchárom éves korában, 1077. áprilisában és lényegében koronázatlan királyként halt meg. Öccse, Szent László követte a trónon, bár voltak fiúgyermekei: Kálmán és Álmos, de nekik még várniuk kellett.
1768. március tizennegyedikén született Kármán József.
1794-ben megjelent az Uránia című folyóirat első száma, melyet egy huszonöt éves fiatalember alapított, majd a második és harmadik szám is, de avval sajnos vége is lett e lapnak. De ebben a három számban napvilágot látott a szerkesztő, Kármán József Fanni hagyományai című kisregénye, amellyel a magyar széppróza felemelkedett az európai legjobb átlaghoz. Kármán a mi első világirodalmi méretekkel mérhető prózaírónk, és - nem mellékesen - vele kezdődik a magyar esszéirodalom, a nagy jövőjű magyar novella, és még a színvonalas publicisztika is. A magyar felvilágosodás korának Kármán József az egyik csúcspontja, az ő művei a legélőbbek az 1772 és 1795 közötti korszakból. Pedig mindössze huszonhat évet élt, életműve következésképpen terjedelemben nem nagy, és akad jó néhány írásmű, amelyről máig találgatja az irodalomtörténet, hogy az övé-e vagy sem, és ha nem az övé, akkor kié is lehet. Mindenesetre gyanús, hogy ami ma is frissen olvasható, azt ő írta.
Ez az egyetlen kis könyvben elférő életmű előkelő helyet biztosít Kármán Józsefnek a magyar irodalomban. Ő már nem kísérletező, hanem érett író. Szokták ugyan mondani, hogy irodalmunk nagy ígérete volt, s ez annyiban igaz, amennyiben arra gondolunk, mit alkothatott volna még érettebb éveiben ez a nagy tehetség! Hanem amit a megadott néhány év alatt alkotott, az nemcsak valamiknek az ígérete, hanem jelentékeny szándékok megvalósítása. Mindenekelőtt persze a Fanni hagyományai, de e kitűnő kisregényénél alig csekélyebb jelentőségű A nemzet tsinosodása című kultúrpolitikai tanulmánya, amely a hazai szellemi élet elmaradásának okait és a felemelkedés eshetőségeit elemzi meglepő tisztánlátással.
Rövidebb írásai közül okvetlenül meg kell még említenem A kincsásó című elbeszélést, amely egy babonás, öreg fösvény kijátszásáról szól, és ugyanúgy tekinthetjük az első igazi magyar novellának, mint a Fanni hagyományait az első magyar regénynek és A nemzet csinosodását az első magyar esszének.
134 évvel ezelőtt nagy napja volt az Emberiségnek és az Emberségnek: 1879. március tizennegyedikén megszületett Albert Einstein, elméleti fizikus, akit tudományos és laikus körökben egyaránt a legnagyobb huszadik századi tudósnak tartanak.
Ő fejlesztette ki a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez.
A fizikai Nobel díjat 1921-ben nyerte el „az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért”. A hozzám hasonló hétköznapi emberek körében Einstein vált a legmagasabb fokú zsenialitás szinonimájává, arcképe egyike a legismertebbeknek a világon.
1999-ben Einsteint a Time magazin folyóirat az „évszázad emberének” nevezte.
” Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának ugyanis mindig azonnal látni lehet az eredményét.”
” Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.”
„Engem az érdekel igazán, hogy mekkora szabadsága volt Istennek a világ megteremtésében.”
” Ha Isten teremtette a világot, biztosan nem az volt a legfőbb gondja, hogy számunkra érthetővé tegye.”
1948-ban, forradalmunk ünnepének előestéjén első ízben osztották ki a Kossuth-díjakat. Érdekesség kedvéért kapták:
Bajor Gizi; Bartók Béla; Bernáth Aurél; Czóbel Béla; Csók István; Derkovits Gyula; Egry József; Ferenczy Béni; Ferenczy Noémi; Füst Milán; Illyés Gyula; József Attila; Kodály Zoltán; Kovács Margit; Lukács György; Major Tamás; Öveges József; Rácz Aladár; Somlay Artúr; Szent-Györgyi Albert.
Képzeletetekre, tudásotokra bízom, hány volt ebből a posztumusz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése