és hiszem is váltig -,
egy hét csupán, s feltámadás
ünnepe jő. De addig?
Tudom - hisz olvastam én is -,
hogy meglepődtek a hét
első reggelén
a sziklasírhoz mentek:
ó, mily nagyon meglepődnek,
mikor szól hozzájuk az Angyal:
„Ne keressétek őt
a holtak között,
hanem keressétek
az élők sorában. Mert
ott van.”
Feltámadásban hinni jó!
Csak ott motoszkál bennem,
hogy Pálmák vasárnapján még,
mint zúgott a nép,
hogy zúgta: „Hozsánna,
hozsánna!”
És pénteken már teli
szájak üvöltözik majd:
„Feszítsd meg! A mi lelkünk
és vérünk rajt’!”
Tudod Lalagé - te drága -,
mielőtt föltámadhat az ember,
el kell pusztulnia.
Pálmáknak vasárnapja van,
és jő majd a szép feltámadás.
Nem holnap. Nem holnap.
Még vár reánk pár
holt nap a sziklasírban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése