Igen, Róla van szó, az itáliai barokk zene tán legnagyobb alakjáról, aki zeneszerző, hegedűs, impresszárió és felszentelt pap volt egy személyben. (Igaz, ez utóbbi, papi hivatását nem sokáig gyakorolta, saját elmondása szerint egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy rendszeresen misézhessen.)
A szólókoncert legnagyobb és legtermékenyebb zeneszerzője volt Ő, aki a Szent Márk templomban édesapja oldalán működött hegedűsként. Később Mantovában udvari karmesterként, majd Padovában templomi muzsikusként dolgozott.
Ugyan harmincnyolc operát írt, életművéből napjainkban mégis gyakrabban halljuk hegedűversenyeit, valamint hangszeres és zenekari darabjait.
Legnépszerűbb műve a négy hegedűversenyből álló nagyszabású alkotás, a Négy évszak, a festőien leíró és ábrázoló zenének egyik legszebb korai példája.
A programzene nem Vivaldi korában, hanem a XIX. században élte virágkorát, mégis őt tekinthetjük a hangszeres programzene megteremtőjének.
Írt versenyművet korának szinte valamennyi vonós és fúvós hangszerére, több mint négyszázat.
Stílusa olyan zsenire is hatással volt, mint Bach.
http://www.youtube.com/watch?v=MPtPLCKe6w8
128 évvel ezelőtt, 1885. március negyedikén született Salamon Béla.
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ezt az embert mindenki ismerte, mindenki szerette. Nagy ember volt, de élete végéig megmaradt kisembernek. Szerény volt, de nagy lábon élt. Negyvenhetesen. És erre nagyon büszke volt. Emelt fővel viselte lábait."
(Szuhay Balázs)
Élete végéig – majd hat évtizeden át - a félszeg, de ügyefogyottságában is ravasz kisember figuráját játszotta, amellyel először Szőke Szakáll Vonósnégyes című magyszerű jelenetében volt sikere, és amely jelenetnek karrierjét is köszönheti.
Olyan természetes mozdulattal jelent meg a színpadon, mintha az utcán, a pesti aszfalton járna tovább, csak éppen a többiek, a közönség ezreinek szeme láttára. Egy csetlő-botló pesti kisember lépett személyében színpadra groteszkül és mosolyogtatón, hívhatták Vaníliának, Morzsainak, Tucat úrnak, vagy Galambnak, Huzlicseknek, vagy éppen a gyáva Bátorinak, lehetett Ő Novothny, az abszolút közlegény, Hepke, és Széna úr, vagy Zuárd, Szálka Leó, vagy a népszerű Pomócsi.
Nagyon-nagyon szerethető Művész volt, épp azért, mert semmi művészi allűr nem volt benne. Salamon Béla sohasem tartozott a nagy alakító színészek közé, egyetlen arca volt: és álarcok helyett is ezt öltötte fel estéről estére.
Tulajdonképpen ezt az arcot nem is kellett felöltenie. Talán, ha maszkot ölt, föl se figyeltek volna rá. Mindig az egy Salamon Bélára volt kíváncsi a közönség, aki nagy adományozóként jókedvre derített, kacagást fakasztott százezrek, aztán a televízió révén milliók ajkára, olyan korokban, amelyekben nem éppen a derű volt a meghatározó hangulat.
http://www.youtube.com/watch?v=qO6B7rk2a20
Hetvenegyedik születésünnepén Isten éltesse és sokáig tartsa meg mindannyiunk örömére Zoránt!
Tudom, tudom: hihetetlen, de igaz. Tényleg hetvenegy éves…
http://www.youtube.com/watch?v=zkKJV0wtwPY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése