Ez a nap legkedvesebb női nevemnek, Hajnalkának a napja. Legkedvesebbem hát persze, hisz Kicsi Lányom neve, amit ráadásul pár hónappal születése előtt én találtam meg Neki: valószínűleg már akkor is kedves név lehetett számomra.
Boldog Névnapot Kicsi Messzelévőm!
229 évvel ezelőtt, 1784. március huszonhetedikén született Kőrösi Csoma Sándor. (Pontosabban: ezen a napon anyakönyvezték, hogy valóban e napon született-e, azt nem tudjuk biztosan. Mi több: egyes új kutatások a születési évét is 1787-re vagy ’88-ra teszik.
Én azonban már jó negyven éve megszoktam, hogy ezen a napon ünnepeljem Őt.)
Tehát: Kőrösi Csoma Sándor 1784. március huszonhetedikén született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön.
Közismert, hogy Csoma Sándor célkitűzése a magyarok őshazájának felkutatása, történetük és nyelvük homályba vesző múltjának megvilágítása volt. Ebben, mint ma már tudjuk, hamis úton járt, de tévedése elképesztő hasznot hozott.
Ő ugyanis azért indult Keletre, mert ott a „jugar” elméletre szeretett volna bizonyítékokat szerezni.
Ez elmélet szerint a magyarság idegen elnevezései között felbukkanó ungar stb. kifejezések kapcsolatba hozhatók a Kína és Mongólia határvidékén élő ujgurok hasonlóan csengő jugar/jugur népnevével.
Arabul is azért tanult meg, mert úgy vélte – ma már tudjuk, joggal –, hogy az arab történeti forrásokban a magyarságra vonatkozó utalások is találhatóak. Csoma saját elmondása szerint először ezekkel akart megismerkedni, ezért hosszú, és többé haza nem térő útja elején Konstantinápoly felé vette az irányt.
Az arab történeti munkákat célzó törekvései azonban rendre meghiúsultak. Csoma sem Konstantinápolyba, sem Kairóba nem tudott eljutni, így e terveit feladva, egyenesen a feltételezett közép-ázsiai magyar őshaza felé indult tovább. Több próbálkozás után azonban a háborús körülmények és az utazási nehézségek miatt e tervéről is le kellett mondania. Más lehetősége nem lévén, hosszú időre feladta a jugarokhoz tervezett útját, és a britek anyagi támogatásával hozzálátott a tibeti nyelv és irodalom feltérképezéséhez.
És ez lett az a tudományos ténykedése, mely beemelte őt a legnagyobbak közé: lényegében egy nyelvi terra incognitát fedezett és térképezett fel.
Fáradhatatlan munkálkodása a képzelhetetlenül szűkös körülmények ellenére is meghozta az oly hőn áhított sikert számára. 1834-ben megjelent tibeti nyelvtana és szótára, majd ezeket számos tibeti tárgyú dolgozata követte. Végül pedig, már halála után, megjelent a szanszkrit – tibeti- angol buddhista terminológiai szótár, a Mahávjutpatti.
Senki – magamról tudom -, aki a mahájána buddhizmussal foglalkozni akar e műveket nem hagyhatja figyelmen kívül.
Hogy emberi és tudósi mivoltáról miként vélekednek Tibetben, arra elég annyit mondanom, hogy a vadzsrajána (tehát a tibeti) buddhizmus a szentjei (bódhiszattvái) közt tartja számon Csomát.
Szeretettel olvastalak ma is.
VálaszTörlés